Nézőpont: Csak azt, ami a csapból jön

A csapvízen nőttem fel, és azt hiszem, a korosztályom szintén. Otthon, utcán, edzésen, iskolában, vendégségben, üdüléskor, ha megszomjaztunk, ittuk, ami a csapból, utcai kútból jött. Kovács Zsolt jegyzete.Persze nem mondom, alkalmanként volt szódavíz és kóla is – főleg családi összejöveteleken. De máskor eszünkbe nem jutott, hogy csak azért megvegyünk egy üdítőt, mert megszomjaztunk. Egyszerűen nem hiányzott. Régen volt, igaz volt!

Tudom, ma is isszák a csapvizet, de egyre kevesebben. Merthogy ott a kísértés. A jólétben ugyanis tartani kell a lépést a szomjoltás terén is. Boltok polcain ásványvizek, ki tudja hányféle, sorjáznak többféle nagyságú kiszerelésben, mindenkinek a szomja és a gyomra kapacitása szerint. Ugyanígy tartós teák, ízesített levek, kólák, gyümölcsízű vagy éppen gyümölcsből sajtolt folyadékok. Kelletik magukat flakonjuk formájával, színükkel, kiöntőjük dizájnjával, hírességek arcképével. És ki ne hagyjam az innivalók reklámjait, amelyekből megtudhatjuk, mi mindentől fosztjuk meg magunkat, ha nem ezt és ezt isszuk. Mindezt egybevetve, mi csapvízivók szégyelljük össze magunkat, hogy nem vesszük az idők szavát és kihívását, és nem vagyunk hajlandók vásárolni modern korunk eme termékeiből?!

Nem vásárolok ezután sem! Bocsánat – most kicsit füllentettem. Igen, bevallom, szoktam nagy ritkán venni néhány flakon ásványvizet. Hogy melyiket? Döntésben csupán két szempontot veszek figyelembe: melyik a legolcsóbb, illetve mennyire tűnik erősnek a flakon. Ez utóbbi praktikus szempont, mert miután a flakont megszabadítottam a szomjoltótól, csapvízzel töltöm meg. Legyek bárhol is kis hazámban, a környező országokban (messzebb nem igen jutok), azt iszom, illetve napközben fogyasztásra azt viszem magammal, ami a csapból jön.

- Kovács Zsolt -