Ezernyi piros, újvári tulipán

Abaújvár - Nehéz, küzdelmes életéről mesélt nekünk Abaújvár legidősebb asszonya.

Jolánka néni, azaz Sóvári Andrásné Abaújvár legidősebb állampolgára. 91. születésnapján köszöntötték őt a napokban az Abaújvár Jövőjéért Egyesület és az önkormányzat tagjai. Nehéz elhinni, hogy Jolánka néni elhagyta a kilencedik ixet is, hiszen fürgén mozog, mindenről van véleménye, vidám kedélyű, és kertjében minden egyes talpalatnyi földet virágokkal ültetett be. Előkertjében ezernyi piros tulipán hajladozik a szélben.

Dolgozni, dolgozni

Hosszú lenne elmesélni mindazt, amit Jolánka néni megélt a 91 év alatt, de egy kis ízelítőt azért kaptunk a hosszú évtizedekből.

Elsőként azon sajnálkozik, hogy lassan kihalnak a kistelepülések. A fiatalok elköltöznek a városba, mert ott találnak munkát.

– De ma már alig akar valaki dolgozni, csak kereskedni –vélekedik. Mert az igazi munka az volt, amit az ő fiatalkorában végeztek az emberek. A mezőgazdaságban dolgoztak, földet műveltek, állatokat tenyésztettek és ennek ellenére nagy szegénységben éltek.

– Mentünk a földekre kapálni, aratni, markot szedni, facsemetét ültetni. Hajnali 3-kor keltem, megfejtem a tehenet, elvittem a tejet leadni, és úgy mentem a termelőszövetkezetbe a gazdaság teheneit is megfejni – idézi fel a múltat Jolánka néni. – Nem volt olyan gyerekkorunk, mint a mai gyerekeknek. Meg kellett tanulni fonni, szőni, mert csak akkor volt a lányoknak stafírungjuk, ha azt maguknak elkészítették. Nekem négy anyám volt. Nyíriben születtem, ott éltünk a családdal. Négyen voltunk testvérek. Abban az időben még születtek gyerekek, mert nem volt fogamzásgátló – jegyzi meg az asszony.

Szegénységben

– Az édesanyám korán meghalt, az apám újranősült. Azonban édesapám második neje is meghalt, így lett az apámnak egy harmadik felesége. A negyedik anyám pedig az anyósom volt – sorolja Jolánka néni. Hozzáteszi, hogy az édesanyjuk halála után igazából a nővérük vette át az anyai szerepet.

A saját családjáról annyit tudunk meg, hogy egy fia és egy lánya született, két unokája van. A férje 32 éve már hogy meghalt.

– Egész éltemben szegény voltam, még özvegyi nyugdíjat sem kaptam. Sokszor annyi pénzem sem volt, hogy a fiamnak vonatra adjak. „Szegény vagyok, szegénynek születtem…” – idézi egy népdal első sorát – de mindig becsületesen éltem.

Jolánka néni a mai napig szívesen vesz részt Abaújvár közösségi életében. Ott van minden várnapon, ünnepségeken és az önképzőkörben megtanította az asszonyokat a rongyszövésre.

ÉM-HE