Egyperces

2009.01.29. 13:26

Kutyaélet - láncon

<p>Igen sokat j&#225;rom az utakat, itthon szinte nem is<br /> tart&#243;zkodok - kezdte olvas&#243;nk, Kat&#243;<br /> Marianna.</p>

Mellékállásomból

kifolyólag rengeteg ember (külső)

környezetébe nyerek betekintést. Az

egyik ilyen a másik olyan-szoktuk mondani-ez

bizony így is van. Már írtam egy

alkalommal, hogy nem kötelezõ

állatokat tartani.

Fájó szívvel

kényszerülök rá, hogy

napról-napra tehetetlenûl nézzem

végig kutyák szürke

hétköznapjait, láncra

verve, két méteres mozgási

lehetõséggel. Sokan mínusz 15

fokos hidegben sem tesznek ezek alá a

szerencsétlen állatok alá

egy darab pokrócot, hogy ne a fagyos

talajon, vashordóban, esetleg

kutyaházban feküdjenek. Persze az

ember jól befűti a

lakását és nyugodtan

tévézik a melegben. Mit foglalkozik az

ilyen azzal, hogy mi van kint? Az a lényeg,

hogy ő jól érzi magát.

Azért azt hozzáteszem, hogy sokan pedig

nagyon sokra becsülik kutyájukat,

családtagként nevelik és

óvják minden rossztól. Tisztelem,

becsülöm az ilyen embereket! Tudom, hogy

mostanság nem ez az emberek legfőbb

problémája, de azért jó

lenne odafigyelni erre is! Nekem nagyon sokat

jelentenek az állatok és

még rengeteg ember érez ugyanígy.

NE A KUTYÁDRA TEGYÉL LÁNCOT, HANEM

AZ AJTÓDRA - zárta olvasónk,

Kató Marianna.

Kapcsolódó cikkek:

Gazdájukat várják a kutyusok

Nyíregyházán

  • Kiscsirkét nevel egy földesi galamb

  • „Hogyan lett parvós a kutyám?

    Ötször beoltották...”

  • Nem kitaláció: kutya egy

    esküvő volt!

    Ezek is érdekelhetik