„Az én hitvallásom az, végezd el jól a munkát, és akkor jön a siker”

Miskolc - Ismét prof. dr. Torma András lett a Miskolci Egyetem rektora. 2021-ig szól a megbízatása.

„Folyamatosan alkalmazkodnunk kell. A Miskolci Egyetem 1735-től nem csinál mást, mint alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez. Hiszen mi egy felsőoktatási intézmény vagyunk, és a mi megrendelőnk a nemzetgazdaság”, mondta lapunknak az egyetemi vezető, aki négy év múlva rektori székből vonulhat nyugdíjba.

Pár hónappal ezelőtt még arról beszélgettünk, hogy gondolkodik, beadja-e a pályázatát a rektori posztra. Miért döntött aztán úgy, hogy pályázik?

Torma András: Számomra nem volt kérdés, hogy benyújtom-e. Összeült a család, és biztattak, hogy pályázzak. Volt még egy motiváció. Mégpedig az, hogy 5 év múlva nyugdíjba mehetek. Mivel a kinevezés legfeljebb 5 évre szólhat, és ha elnyerem a megbízást, akkor a rektori székből vonulhatok nyugállományba. Azt hiszem, hogy egy pályát nem is lehetne ennél szebben befejezni. Négy évvel ezelőtt rajtam kívül még 3 másik jelölt is indult a rektori posztért, most azonban egyedüli pályázó voltam. Ez számomra azt mondja, hogy az egyetemi közvélemény elégedett a rektori teljesítményemmel. Számomra a legnagyobb eredmény az volt, hogy a Miskolci Egyetemen sikerült békét és nyugalmat teremteni. Az emberek, ha akartak, dolgozhattak. Nincsenek megrázkódtató események az intézmény életében, mindenki teszi a dolgát, és örömmel mondhatom, hogy egyre többen jelentkeznek a Miskolci Egyetemre, szemben az országos tendenciával. Azt hiszem, ezek játszottak jelentős szerepet abban, hogy rajtam kívül senki más nem pályázott. Jómagam ezt úgy értékelem, az egyetem közvéleménye – és ez több mint 11 ezer ember véleménye –, elégedett a rektor által végzett munkával, ami rendkívül megtiszteltető számomra.

Melyek voltak azok a legfőbb célok, amelyeket kitűzött a mostani rektori pályázatában?

Torma András: Mondhatom, hogy sokkal könnyebb helyzetben voltam, mint négy évvel ezelőtt. Akkor azt a kifejezést használtam, hogy válság van a Miskolci Egyetemen. Morális és anyagi értelemben is. Elbocsátások és feljelentgetések történtek, az intézmény főépületének felújítása pedig félbemaradt, a nyitott ajtókon és ablakokon befütyült a szél. A rektori tevékenységem első két évét az vitte el, hogy befejeződjön a felújítás. Ez hihetetlen sok erőfeszítéssel járt. De visszatérve a kérdésre, teljesen más állapotban talált tehát az új pályázati időszak most, mint négy évvel ezelőtt. Két kiindulópontom volt a pályázat írásakor. Az egyik az intézményfejlesztési tervünk, amit a minisztérium jóváhagyott és tudomásul vette, hogy 2020-ra a Miskolci Egyetem felépíti az innovatív tudásvárost. A másik sarokpont pedig az a tény, hogy az intézményben béke és nyugalom van. A kancellár és a rektor együttműködik, a két személy apparátusa összecsiszolódott az utóbbi években, és ne feledkezzünk meg az egyetemi konzisztóriumról se, mely beépült az intézményi döntéshozatalba.

Pályázatomban azt vázoltam, hogy a vezetői programom négy irányban kell hogy megvalósuljon. Meg kell őrizni azokat az eredményeket, amelyeket eddig elértünk, de nem szabad ölbe tett kézzel ülnünk, hanem tovább kell mennünk. Ez az első fő irány. A második, hogy alkalmazkodni kell. A Miskolci Egyetem 1735-től nem csinál mást, mint alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez. Hiszen mi egy felsőoktatási intézmény vagyunk, és a mi megrendelőnk a nemzetgazdaság. Ez mindig így volt, 50, 100, de 200 évvel ezelőtt is. Vagyis mi nem önmagunknak állítjuk elő a képzett diplomásokat, hanem a társadalom számára. A harmadik fő irány, hogy nem elég jónak lenni, annak is kell látszani. Vagyis a marketingszemléletet érvényesíteni kell az egyetem egész életében. Mi hiába tudjuk, hogy a Miskolci Egyetem magasan képzett és kiváló tudósokból álló intézmény, ami kiváló diplomákat ad, hogyha a társadalom tagjai ezt nem így látják, nem így érzékelik. Vagyis a világ tudomására kell hoznunk, hogy valóban jók vagyunk, és az intézmény valóban kiváló diplomákat biztosít. És végül a negyedik fő irány, amit úgy fogalmaztam meg, hogy új üzleti sikerelméletet kell hogy alkossunk. Ez azt jelenti, hogy időről időre olyan megvalósítható, új elképzeléseket kell kidolgoznunk, amelyek sikerre viszik az egyetemet. Erre a négy fő irányra építettem az elképzeléseimet, és ezek szerint ezek találkoztak az egyetemi közvélemény akaratával.

A napokban hirdették ki az egyetemi felvételi ponthatárokat. Az országos tendenciával ellentétben a Miskolci Egyetemen nem csökkent a hallgatók száma. Ön szerint minek köszönhető ez?

Torma András: Az idei felvételi számok valóban azt bizonyítják, hogy volt 10 ezer hallgatónk, és lesz is 10 ezer hallgatónk. Úgy tűnik, 2-3 százalékkal több elsőévest tudunk felvenni, mint tavaly. Tavaly pedig 8 százalékkal többet tudtunk felvenni, mint tavalyelőtt, akkor pedig 2 százalékkal többet, mint előtte. Miközben tehát a felsőoktatásban a jelentkezők létszáma folyamatosan csökken – az utóbbi négy évben 30 ezerrel –, Miskolcon a hallgatók száma folyamatosan stabil. Ennek sok összetevője van. Én a legfontosabb összetevőnek azt a hatalmas munkát és pénzt gondolom, amit a beiskolázásba fektettünk be. A Miskolci Egyetem az előző uniós pénzügyi ciklusban 15 milliárd forintot nyert el, a mostaniban pedig már 18 milliárdnál tartunk. A pályázati pénzek egy része a beiskolázásra ment el. Meggyőztük a középiskolás diákokat, hogy maradjanak ebben a térségben, szerezzenek itt diplomát, mert a tapasztalatok szerint, aki elmegy ebből a megyéből, nemigen jön vissza. A cél érdekében kétségtelenül nagyon sokat dolgozott a tanulmányi rektorhelyettes, Óváriné dr. Balajti Zsuzsanna, aki a beiskolázásért volt felelős, de nagyon sokat dolgoztak a dékánok is, mert minden karnak megvan a maga beiskolázási stratégiája. És talán az én szerepem sem utolsó ebben a munkában, mert ha a Miskolci Egyetem nem bezárkózik, hanem nyitott könyv az itt élők számára, akkor az emberek megszeretik az intézményt. Igyekszünk élőben és a lehető leggyorsabban az emberek tudomására hozni, hogy a Miskolci Egyetem egy valódi szellemi kisugárzó központ, sokkal több, mint egy felsőoktatási intézmény, ami csak diplomagyárként működik. Nemrég köszönőlevelet kaptam egy Ausztráliában élő nagymamától, aki azért hálálkodott, mert élőben láthatta az unokája diplomaátadó ünnepségét, így nem kellett Miskolcra utaznia. Több nyílt napot is rendezünk: ökumenikus nyílt napot, lányok napját, kutatók éjszakáját, Miskolci Egyetemi Napokat, és igyekszünk a középiskolásokat idevonzani. Aki egyszer beteszi a lábát a campusra, nem megy el tőlünk. Egy új pályázat segítségével szeretnénk az általános iskola felsőseit is megnyerni az egyetemünknek.

A Miskolci Egyetem vonzerejét a duális képzés bevezetése is növeli. Miért gondolták úgy, hogy amint lehetőség adódott, rögtön elkezdték az új képzési formát?

Torma András: Nem mondta nekünk senki, hogy kezdjük el a duális képzést, mégis az országban az elsők között vagyunk, akik elindították. Ma már több mint 280 vállalattal van szerződése az egyetemnek a duális képzéssel kapcsolatban. Az országban az egyik élen járók vagyunk ezen a téren. Feltételezéseink szerint mi ezzel olyan fiatalokat nyertünk meg, akik egyébként nem lehettek volna a hallgatóink. A duális képzésben részt vevő diákok a gyakorlati képzésükről gondoskodó vállalatoktól munkabért kapnak, havonta körülbelül 70 ezer forintot. Igaz, hogy ezért ők munkát végeznek. A szegény régióknak a duális képzés kimondottan jól jött. A fiatal nem elviszi a pénzt otthonról, hanem ő visz haza fizetést az anyukájának. A hallgatói létszám megtartásában véleményem szerint a személyes példamutatás is közrejátszik. Az én hitvallásom: „végezd el a munkát, és akkor jön a siker!” Azt hiszem, hogy ez az elmúlt négy évben beivódott az egyetemi közéletbe. Nem szeretnék dicsekedni, de én vagyok az első, aki reggel 7 kor belép az egyetemre, és én vagyok este 9-kor az utolsó, aki hazamegy. Az egyetemi közvéleménynek azt kell látnia, hogy a rektor és csapata dolgozik. És látják is.

2020-tól kötelező lesz a középfokú nyelvvizsga a felsőoktatásba való belépéshez. Hogyan küzdenek majd meg ezzel az egyetemek? Sokan az egyetemi évek végéig sem tudják megszerezni a nyelvvizsga-­bizonyítványt.

Torma András: Ez pontosan így van. A magyar felsőoktatásban több ezer diploma ragadt be a nyelvvizsga hiánya miatt. Ambiciózus kormányzati döntésről van szó. Ha a nyelvvizsga felvételi követelmény lesz, akkor ez radikálisan csökkenteni fogja a jelentkezők számát, de még inkább csökkenteni fogja a ténylegesen felvett hallgatók számát. Politikai kérdés annak az eldöntése, hogy olyan országot akarunk-e építeni, ahol egyre kevesebb a felsőoktatásban a hallgatók száma. Az tény, hogy a magyar központi költségvetést megterheli a felsőoktatás. És az is tény, hogyha elromlik otthon a csap vagy a gáz, nincs, aki megjavítsa. Egy egészséges társadalomban mindenre van megfelelő mennyiségű és minőségű ember. Ez az, amit én úgy látok, hogy politikai kérdés. Ha ez a döntés marad, bizony radikális csökkenés várható az egyetemi hallgatók létszámában.

Nagy dicsőség érte az egyetemet ebben az évben, hiszen az oktatási államtitkár a miskolci intézmény rektorhelyettesét, dr. Horváth Zitát kérte föl felsőoktatási helyettes államtitkárnak. Mekkora megtiszteltetés ez az egyetem rektorának?

Torma András: Végtelenül büszkék vagyunk arra, hogy a felsőoktatási kormányzat a Miskolci Egyetem egyik oktatójában, vezetőjében látta, látja azt az alkalmas személyt, aki az egész magyar felsőoktatás irányításáért felel. Ez végtelenül megtisztelő feladat, és az egész egyetem számára is nagy elismerés. Ez azt jelenti számomra, hogy az intézményünk az érdeklődés középpontjában van, és itt találtak egy alkalmas személyt, aki képes az egész magyar felsőoktatás irányítására is. Ezt annak elismerésének is tekinthetem talán, hogy az elmúlt négy évben nem hiába dolgoztunk. Mert olyan emberről van szó dr. Horváth Zita személyében, aki az első perctől kezdve a Miskolci Egyetem rektora munkájának a segítője és támogatója volt, ezek szerint az egész egyetemi vezetés munkáját a fenntartó pozitívnak értékelte. Zita egyébként kifejezetten alkalmas egyéniség a feladatra. Integráló egyéniség, aki képes a sokféle érdeket magába szívni, összegyúrni és olyan döntéseket hozni, amelyekkel mindenki elégedett. Ezt a négy év rektorhelyettesi tevékenysége bizonyította. A fenntartó természetesen megkérdezte tőlem is, hogy elengedem-e, hozzájárulok-e a helyettes államtitkári kinevezéséhez. Én azt mondtam, hogy igen, hisz ez az egyetem számára megtiszteltetés. És ha Zita elvállalja, akkor nagyon boldogan engedem el, mert ez számunkra valóban dicsőség.

- Hegyi Erika -

Névjegy

Prof. dr. Torma András

Tanulmányok:

Általános iskola, Nagykálló: 1962–1970

Budai Nagy Antal Gimnázium, Nagykálló: 1970–1974

József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Szeged: 1975–1980

Munkahelyek, tisztségek:

Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, Miskolc: 1980–1981 (jogi előadó).

Borsodi Vendéglátó-ipari Vállalat, Miskolc: 1981–1982 (jogi osztályvezető).

Miskolc Megyei Jogú Város Tanácsa: 1982–1984 (jogi főelőadó).

Nehézipari Műszaki Egyetem (1990-től Miskolci Egyetem) Állam- és Jogtudományi Kar: 1984– tanársegéd, 1988– adjunktus, 1993– docens, 2003– egyetemi tanár

Jelenlegi beosztás, munkaköri be­sorolás: határozatlan időre szóló, teljes munkaidejű egyetemi tanár, rektor

Kitüntetések, elismerések:

A Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Tanácsa által adományozott „Pro Facultate Iurisprudentiae” (2003),

A Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Tanácsa által adományozott „Kari Emlékérem” (2006),

Az Oktatási és Kulturális Miniszter által adományozott „Nagy Tibor Gyula Díj” (2010),

A Köztársasági Elnök által adományozott „Magyar Érdemrend Tisztikeresztje” (2012)

A Petru Maior Egyetem (Marosvásárhely, Románia) Díszdoktora (2015).

Család: nős, 3 gyermek édesapja és 2 unoka nagyapja

Szabadidő: nincs