2012.11.08. 11:35

Önzetlenül, szívességből segítenek

Miskolc - Annak idején civil kezdeményezésre indult a Barátság Maraton, vasárnap már a tizenkettedik következik.

Miskolc - Annak idején civil kezdeményezésre indult a Barátság Maraton, vasárnap már a tizenkettedik következik.- A történet akkor kezdődött, amikor 2001 őszén szerettem volna egy maratonnal emléket állítani a 25 éve vétlen közlekedési balesetben elhunyt édesapámnak. Kocsis Árpádnak, a Budapest Sportiroda vezetőjének jóvoltából VIP-rajtszámom volt a Kaiser’s-Plus Budapest Maratonra, amelyre annak rendje és módja szerint korán reggel el is indultam. Azonban az autóm Mezőkövesdnél lerobbant, így lekéstem a versenyt... – elevenítette fel az indulást Szűcs István ötletgazda-főrendező, aztán így folytatta: – Mivel az év hátralevő részében itthon már nem rendeztek maratont, én viszont szerettem volna megtenni, amit elterveztem, elhatároztam, hogy a Miskolci Egyetem és Miskolctapolca között kijelölök egy kört és azon annyit futok, ami elég egy teljes maratonhoz. Futóbarátaim közül egy percig kellett kapacitálni a társulásra Németh Csabát, Harsányi Zsoltot, Pálffy Gábort, Koleszár Andrást, Markó Györgyöt, akik a „Maraton Apáért, Id. Szűcs István-emlékfutás” teljes távján mellettem voltak. Velük együtt közel hetvenen futottak velem azon a napon.

Az emlékezés miatt

Az újságíró ekkor azt gondolta, hogy ezzel a rendhagyó, viszont lélekemelő maratonnal teljesítette a célját.

– Ez így is volt, de alig telt el pár hét, telefonhívásokat kaptam, melyekben arról érdeklődtek, hogy a következő évben mikor lesz ez a futás? – folytatta Szűcs István. – Sokáig nem igazán tudtam mit kezdeni a helyzettel, aztán gondolva egy merészet, felvettem a kapcsolatot a Miskolci Egyetem vezetésével, mondván, hogy 2002 őszén, a 2001-es emlékfutásunk folytatásaként, annak „jogutódjaként” szeretnénk egy futóversenyt rendezni az Universitas és Miskolctapolca között. Mivel abszolút kedvező fogadtatásra találtam, már csak a nevet kellett kitalálni. Az előző évben átélt élmények és az előkészületek során megtapasztalt önzetlen segítség alapján a Barátság Maraton elnevezést adtam az eseménynek. Innentől kezdve pedig nem volt megállás.

Az időpontot illetően sokan nem tudják, miért nem változtatnak a szervezők a hűvös novemberen, hiszen ekkor a futószezonnak gyakorlatilag már vége. Amint azt az ötletgazda elmondta, az emlékezés miatt teszik a maratont minden esztendőben a Halottak Napját követő hét vasárnapjára. Szűcs István lényegesnek tartotta még az alábbiakat is: - A civil kezdeményezésű Barátság Maratonnak egyszer volt komoly önkormányzati támogatása, valamint néhányszor a borsodi megyeszékhely sportos alapítványa szponzorált bennünket egy-kétszázezer forinttal. Egyébként pedig minden évben, minden, ami a versenyhez szükséges – leszámítva a mérsékelt nevezési díjak összegét - baráti segítségek alapján áll össze. Rendezőtársaim, a rendezői csapat valamennyi tagja önzetlenül, szívességből fáradozik azért, hogy ilyenkor, az év vége felé egy bensőséges hangulatú szezonzáró viadalt kínálhassunk a futás szerelmeseinek. Itt tényleg a barátság, a szeretet, az egymás iránti tisztelet működteti a „rendszert”. Nem lehetünk eléggé hálásak a Miskolci Egyetem vezetésének, munkatársainak, hogy befogadták ezt az eseményt, minden évben nagy örömmel és büszkeséggel térünk vissza a körcsarnokba és környékére!