Nézőpont: Nem holnap

Jó lenne elmenni bő másfél

hétre és visszajönni július

25-én és látni, ami fontos, hogy

van-e DVTK a nyitányon, ha igen, akkor

kik játszanak a csapatban, és hogy ki

működteti, mi hajtja ezt az egészet.

Persze én is tudom, hogy a pénz tudja

csak hajtani. Olyan jó lenne, ha mindenki

tisztában lenne azzal, hogy egy

sportvállalkozást, amolyan

magyarországit, ahol a sportolók

haszonmaximálizása az egyetlen

világosan értelmezhető cél a

gazdasági társaság

működésében, az üzleti

életben bevált hintapolitikával

nem lehet életben tartani.

Most ez van, pár perc múlva az, nem

sokkal később meg egy harmadik

változat, aztán ezek elegyei,

mutánsai vetődnek fel. És van itt

annyi bába, hogy megszámolni is

nehéz őket, és mindenkinek van egy

jó ötlete arra, hogy mit, hogy kellene

csinálni. Kíváncsi lennék

arra, hogy van-e egyiküknek is olyan ötlete,

amivel kapcsolatban vette a fáradtágot,

leült papírra vetni a gondolatait. Ahogy

látom, a többség

séróból ötletel. Ennél

már csak az a nagyobb baj, hogy

határidőt eddig csak egyvalakinek

sikerült kitűznie. A miskolci

önkormányzatnak egyet, azután, hogy

megtudták, Baranyi

Sándor kivonul a

diósgyőri

labdarúgásból, és

ezzel összefügésben a múlt

héten pénteken kellett volna egyeztetnie

a megoldási javaslatokról Wicha

Józsefnek, Káli

Sándornak és Baranyi

Sándornak. Jó hír, hogy

ez az egyeztetés, folyamatos volt. Már

csak azt kéne tudni, hogy mikor születik

döntés a gazda

személyéről.   

Orosz Lajos szerint ma. Szerintem

lehetett volna korábban is. Mit veszít az

önkormányzat azzal, hogy egy hétre,

vagy egy hónapra, esetleg az év

végéig a DSM Kht. kezébe

adja a DFC Kft.-t? Pontosan tudom, de azt

viszont igen, hogy mit nyer. Időt. Időt arra,

hogy DVTK iránt

érdeklődő csoportokkal

(állítólag három ilyen is

van) jobban megismerkedjen, meggyőződhessen

arról, hogy jó kezekbe tudja-e letenni a

DVTK jövőjét.

Véleményem szerint olyan

döntést, amikor valaki(k) egy éves

szinten 200-300 millió forintos

vállalkozás

megvételéről határoznak, csak

megfelelő előkészítés

után lehet hozni (nem 10 nap, hanem hetek,

hónapok alatt), és az sem

mellékes, hogy egy-két nap alatt

több tízmillió forintos szabad

tőkét előteremteni még a 100

leggazdagabb magyar közül sem sikerülne

mindenkinek.

De ma már szerintem nem is az a lényegi

kérdés, hogy kié lesz a DFC

Kft. Kilenc nap múlva le kellene

játszania az első témeccsét a

DVTK-nak (a Ligakupában, a Vasas

ellen), 12 nap múlva pedig bajnokin kéne

fogadni a Debrecent. De még nincs kinevezett

szakvezető, a

játékosállomány nagyon

meggyengült, eddig több mint tizen

távoztak, az érkező oldalon

még egy játékos neve sem szerepel.

Tovább kéne látni a kié

legyen a DFC Kft.

,,játéknál". Mert lehet, hogy a

végén lesz egy stabil NB I-es

indulási jogú

sportvállalkozás

Diósgyőrben, olyan

játékosokal (és ami most

következik, az nem az itt maradt

labdarúgók kritikája), akik ebben

a létszámban, és ebben a

minőségben nem biztos, hogy alkalmasak

arra, hogy a szezon végén

bentmaradást érő helyen

végezzenek.  

A helyzet az, hogy ugyanott tartunk, ahol 5 éve,

amikor Orosz Lajos

alpolgármester

közbenjárására, Kuti

István ideköltöztette

Siófokról az NB I-es

futballvállalkozását, mert

úgy tudta, hogy egy bizonyos Varga

Zsolt nevű ember szerez pénzt

és megveszi a gazdasági

társaságot. Csak

emlékeztetőül: nem vette meg. Mert nem

volt pénze. Így kellett Kuti

Istvánnak, kénytelen, kelletlen

csapatot csinálnia pár nappal a bajnoki

rajt előtt. Szerencséje volt, és

jó segítői, mert össze tudtak

kaparni egy olyan együttest, amelyik a

bajnokság végén bennmaradt.

Másodszor is ugyanabba a folyóba

lépünk, de nem biztos, hogy lesz olyen

szerencsénk, hogy a hosszú

átkelés után az összes

örvényt kikerülve elérjük

a túlpartot. Főleg akkor nem, ha a

hétfőből keddet, keddből meg ki

tudja milyen napot csinálnak a

döntést nem hozók.

Jelenleg a diósgyőri focinak

pénzre és aktív

ügyvezetőre van szüksége, hogy a

futballszakmai csodára, – ami

esetünkben az NB I-es tagság

megőrzését jelentené, –

legyen esélyünk. Pénz és

aktív ügyvzető kell. Nem holnap. Hanem

ma. Kilenc nappal az első tétmeccs

előtt. Ha a sportszakmai cél a

bentmaradás kiharcolása.

- Berecz Csaba -