Engedjem, vagy ne?

Különösen igaz ez a kisgyerekes, többgyerekes családoknál. Ott, ahol a szülők dolgoznak, az ovis gyerekek egy, másfél, maximum két hónapot vannak otthon nyaranta, amikor egyébként is zárva az intézmény. A mögöttünk lévő két hónap nagy feladvány volt a családok számára, amit különösen nehezített, hogy a kicsik szinte ki sem mozdulhattak otthonról, és a nagyszülők sem voltak „bevethetők”.

Az, hogy újraindul az óvoda és kiderült, mégis lesznek nyári táborok, nagy megkönnyebbülés lehet sokaknak, ahol a szülők már egyébként is a teljesítőképességük határán voltak. Na de milyen a szülői szív!? Az első megkönnyebbült sóhajt azonnal az aggodalom redői követik a homlokon. Nem szedhet össze valamit, nem lesz baja, engedjem, ne engedjem? Az örök szülői tépelődés és kettősség még járvány nélkül is. Nem kell, hogy emiatt lelkiismeret-furdalásunk legyen! Menjen csak az a gyerek kicsit oviba, nézzünk ki egy tábort és fújjuk ki magunkat! Ránk fér…

(A borítóképen: Horváth Imre)