Ingyen osztogatják a telkeket az elnéptelenedő faluban

Budapest, Óhíd - Negyven éve hatezer forintért árulták, most ingyen adják a telkeket egy Zala megyei kis faluban. A polgármester eltökélte, hogy visszahozza a faluba az életet, pedig a környék fiataljai már rég külföldi munka után ácsingóznak, lelépett az orvos, és bezárt a diszkó is. Nem csoda, Óhíd takaros falu, de még kólát szerezni is igazi kihívás. Albert Ákos cikke az Abcúgon.

“Én 77-ben vettem itt Óhídon az első telkem” – mesélte Molnár András. Ehhez csapott hozzá 96-ban még egy családi házat is, amelynek a földszintjét rögtön át is alakította presszóvá. 2006-ban pedig megválasztották polgármesternek, azóta is ő a falu első embere. Mi a hivatalban találkoztunk vele, éppen akkor ért vissza a mezőről, ahol meg kellett szerelnie a villanypásztort, pár napja ugyanis villám csapott bele.

Nem volt könnyű egyeztetni vele, a faluban hol van, hol nincs térerő, a polgármesteri hivatalban például éppen nincs. “Hatezer forintért vettem akkor” – tért vissza Molnár az első telkére. “Most meg ingyér adjuk” – tette hozzá.

Eladó telkek Óhíd határában | Fotó: Hajdú D. András

Az óhídi önkormányzat ugyanis – Molnár vezetésével – formabontó ötlettel állt elő pár hónapja: ingyen kezdték kínálni a falu határában álló telkeket, elsősorban fiataloknak. Az egyetlen feltétel, hogy öt éven belül házat kell építeni a földdarabra. “Bárki jöhet, nem bánom, csak fogyjanak a telkek, a létszám emelkedjen, a falunak ez érték” – mondta a polgármester. De miért vágyik a falu ennyire az új lakókra, és miért mennek világgá a régiek?

Se buli, se hideg üdítő

Kedden koradélután tikkasztó hőség volt Óhídon, ami nem csoda: reggel még szakadt az eső, a hőmérő viszont nem ment harminc fok alá. Hideg italt szerezni azonban igazi kihívás: a falu három kocsmájából egyben már évek óta csibekeltető működik, egy a tulajdonos betegsége miatt már régóta zárva, egy pedig sosincs nyitva napközben, ugyanis nincs elég vendége. Marad a közért, ahol azonban tök üres az üdítős hűtő.

A hideg italok hiánya dióhéjban megmagyarázza, miért van bajban Óhíd: szinte mindenért kilométereket kell buszozni, a faluban ugyanis még gólyából is csak egyet látni. Ez ráadásul a környéken minden kisebb falura jellemző. “Ááá, nincs itt semmi” – mondta a 17 éves Martin, aki éppen buszra várt az óhídi megállóban.

Mindenért kilométereket kell utazni | Fotó: Hajdú D. András

Ő a szomszéd faluban lakik, de Sümegre jár be dolgozni egy étterembe. Ha szülei nem mennének érte minden este, hogy hazavigyék, akkor viszont búcsút mondhatna a munkájának, este tíz után ugyanis nem tud már hazabuszozni. Leginkább egy jó bulihelyet hiányol, idén már a sümegi diszkó sem nyitott ki. A tulajdonos azt mondta neki, ennyi vendégért egyszerűen nem éri meg. Az utolsó nagyobb bulit öt évvel ezelőtt rendezték, azóta pedig már volt olyan is, hogy télen a hóesés miatt nem tudott eljutni a környékre a meghívott Dj.

Martin Sümegre jár dolgozni | Fotó: Hajdú D. András

Ki költözne ezek után a környékre? Martin szerint senki, az óhídi barátai is inkább Ausztriába mennének dolgozni. Pedig a falu szép, rendezett és tiszta, van idősek klubja, felújított művelődési ház, és még egy faüzem is.

Még a házépítésbe is besegítenének

Molnár András polgármester sokkal reményteljesebb, büszkén újságolta, hogy a falu óvodájába idén a tavalyinál hárommal több óvodást várnak. Közben pörög a Start munkaprogram, a helyi közmunkások uborkát, paprikát termelnek, hamarosan pedig új állattartó nyílik a falu végében. Egyedül az iskola miatt szomorú. Pár éve ugyanis megszűnt a felső tagozat, nem sokkal később pedig az alsó is. “Mehetne még, csak minden szülő beijedt, és elvitte a gyerekeket Zalaszentgrótra, Sümegre” – magyarázta. De ha a faluszéli telkekre fiatalok költöznének, az a polgármester reményei szerint még az iskolaproblémát is megoldhatná, és talán visszakaphatnák legalább az alsó tagozatot.

Molnár András polgármester | Fotó: Hajdú D. András

“Onnan jött az ötlet, hogy a kormányzat támogatja a letelepedést, család, lakásépítés, CSOK” – magyarázta Molnár. Nekik meg van 27 darab üres telkük, 6 azonnal eladható állapotban. Kétszázezer forint lenne a piaci értékük, de a közgyűlés megszavazta, hogy odaadják ingyen, ha valaki vállalja, hogy házat épít rájuk. “Én azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy az önkormányzat pénzzel segítse az építkezést” – mondta Molnár, bár ezt még csak magának vetette fel.

A falu népessége most éppen hatszáz fő alatt van, de Molnár szeretné, hogy ez újra felkússzon hatszáz fölé. Az elöregedés szerinte minden faluban hatalmas problémát jelent, bár ők még ebből a szempontból nincsenek is olyan rossz helyzetben, Óhídon ugyanis vannak fiatalok.

József éppen a faluszéli telkek mellé építette fel a házát, nemrég született a harmadik gyereke. “Legyen szerencséje” – üzente a polgármesternek a telekeladással kapcsolatban, bár azt hozzátette, hogy ha választani lehet, akkor szerinte inkább városban éri meg házat építeni, ott ugyanis nagyobb lesz az értéke. Az ellenpélda egyébként ő maga az óhídi házával, erről azonban csak annyit mondott, világ életében óhídi volt, és aki itt lakik, az itt is szeret élni, neki pedig mindene megvan a faluban, dolgozni is a helyi faüzembe jár.

Legyen szerencséje – üzeni József | Fotó: Hajdú D. András

A legifjabb beköltöző azonban Orsolya és a párja, Zsolt, akik a falu közepén álló Fecske-házba költöztek másfél éves kisgyerekükkel.

A Fecske-ház szintén önkormányzati projekt, 9 millió forintos pályázati támogatásból újították fel, aztán pedig várták a jelentkezőket, hogy ki akar beköltözni. “Először olyan kikötések voltak, hogy 40 alattinak kell lennie, vagy főiskolásnak, aztán viszont már bárki jöhetett” – mondta Molnár András. Két évig állt üresen, mire a harmadik évben jelentkezett a most 28 éves Zsolt és 25 éves Orsolya másfél éves gyerekükkel. A beköltözési feltétel csak annyi volt, hogy nyissanak egy lakáselőtakarékossági számlát.

Nem tudjuk, miért jöttünk vissza

“Mi alapból Óhídon laktunk, egy utcával feljebb, anyukám házában” – mesélte Orsolya. De éltek már Nagykanizsán és külföldön is, a vendéglátóiparban dolgoztak. “Szerettünk volna Óhídra visszajönni. Nem tudom miért, így utólag pláne” – mondta Orsolya arra a kérdésre, miért döntöttek a falu mellett. Úgy gondolták, hogy minden olyan lesz majd, mint fiatalabb korukban, amikor szombatonként összejártak a barátokkal a helyi művházba. De nem lett olyan.

“Már mindenki elment” – mondta, a legtöbben épphogy külföldre dolgozni. Az ok is egyszerű: a faluban egyszerűen lehetetlen kikapcsolódni. Nincs egy hely, ahová szombat délután be lehet ülni, Orsolya pedig már előre fél attól, mi lesz akkor, ha nagyobb lesz a gyereke és újra munkába kell állnia. A párja jelenleg két órát utazik a munkahelyére, ahol több műszakban dolgozik, ha nem az édesanyjával együtt jönnének haza esténként kocsival, haza sem tudna jutni.

Szerettünk volna Óhídra visszajönni – mondta Orsolya | Fotó: Hajdú D. András

Szerinte emiatt a faluszéli telkek sem fognak elkelni, főleg úgy, hogy arra még építkezni is kell. “Az meg a mai világban hatalmas pénz” – mondta. Hiába a kormányzati támogatás, szerinte az csak a tehetőseknek segít, számukra pedig, marad az albérlet. Ők még két évet lakhatnak az önkormányzati lakásban, arról fogalma sincsen, utána mi lesz.

Ugyanitt orvosi rendelő kiadó

A falu szélén tábla hirdeti, hogy a telkek ingyenesek, Molnár András polgármester szerint viszont még egy érdeklődő sem hívta az önkormányzatot. “Azért arra számítottam, hogy legalább egy pár darab elkel” – mondta. Így most kukoricát termesztenek rajtuk, de ha valaki bejelentkezne, azonnal felszednék. “Az ember nem lehet nem bizakodó” – mondta a polgármester. Majd később hozzátette, hogy gyógyszerészt és háziorvost is keresnek a faluba.

- Albert Ákos | abcug.hu -

Kilátástalan az élet a törpefalvakban

A lakosok harmada elszivárgott, háromszor annyi az idős, mint a fiatal. Nincs vonat, se bicikliút, tropák az utak. Magyarország legkisebb falvaiból lassan elfogynak az emberek, a lakások közel fele már üres. Egyedül a faluturizmus húzhatja ki őket a csávából.

Néhány kapirgáló tyúk menti meg az éhező falvakat

Hiába dolgoznak megfeszítetten, a pénzük jó része már a hónap elején elfogy, kiürül a hűtő, a lukas kazánt pedig képtelenek megjavíttatni. Hajnalkának kabátban kell mosogatnia a konyhájában, Szilágyiné pénze minden hónap 10-éig tart ki, Marika pedig mindig pontosan számon tartja, hány tojás van a hűtőjében. Besencén jártunk utána, mire elég a szegények pénze.

Egy ordító szamár töri csak meg a csendet a kihaló Debrétén

Tudta, hogy Magyarország egyik legkisebb faluja festői szépségű, mégse járnak oda turisták? És csak tizen lakják, mégis bezárkózva élik az életüket a helyiek? Debréte az ország egyik leggyorsabban elnéptelenedő települése, tízévente megfeleződik a lélekszáma. A falu mégis tele van izgalmakkal, a környéket egy kanos szamár tartja rettegésben, a polgármesterségért pedig négyévente hatalmas harc folyik. Ismerje meg Debrétét és a lakóit!

Csoda: van egy magyar falu, ahol összefogtak a lakók!

Mátraverebély első pillantásra átlagos, szegény magyar falunak tűnik, ahol ugyanolyan nehézségekkel küzdenek, mint máshol. Ám két évvel ezelőtt rádöbbentek, hogy csak közös erővel juthatnak előrébb, ezért a helyiek összedugták a fejüket, és valami megváltozott. Házakat kezdtek felújítani, új iskola nyílt, a felnőttek pedig esti gimnáziumba járnak. Persze nem minden tökéletes, az adósságcsapdának még nem látni a végét, és a közösen felépített játszótérnek is nyoma veszett. Egy reményvesztett falu első lépései a fejlődés felé.