Csak odébb tolják a fogyatékosokat

Budapest, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza - Több ponton is sérti a fogyatékkal élők jogairól szóló ENSZ-egyezményt az, ahogyan a kormány felszámolja a fogyatékos intézeteket. Ez az elmúlt 25 év egyik legnagyobb szociális reformja Magyarországon, ami önmagában nagy eredmény, az első lépések mégis döcögősek. Kutatók attól tartanak, hogy a nagy intézetek helyett kényelmes mini-intézetek jönnek létre, de a lényeg nem fog változni. Szurovecz Illés cikke az Abcúgon.

A legtöbb embernek fel sem tűnt, és a kormány sem dicsekedett vele túl hangosan, de négy éve zajlik a rendszerváltás óta eltelt 25 év egyik legnagyobb szociális reformja, a fogyatékos és pszichiátriai tömegintézetek felszámolása. Eddig hatmilliárd forint uniós pénz jutott hat intézmény bezárására és majdnem hétszáz lakó kiköltöztetésére, de már küszöbön áll a következő pályázati kiírás is. Eredetileg harminc év alatt tervezték végigvinni a programot, de úgy tudjuk, Czibere Károly szociális államtitkár szerint tíz év is elég rá, ezért felgyorsíthatják a folyamatot. Azzal, hogy miért rosszak a nagy fogyatékos intézetek, ebben a cikkünkben foglalkoztunk részletesen:

Nem véletlen, hogy tavaly decemberben a most bezárt intézmények közül a legnagyobb, kétszáz fős bélapátfalvai fogyatékos otthon lakói is arról lelkendeztek az Abcúgnak, hogy végre szép házakban élhetnek majd, ahol jóval kevesebben lesznek, és magukra főzhetnek, moshatnak, takaríthatnak. Az intézetfelszámolás persze nem azt jelenti, hogy magukra hagyják őket, hanem hogy a képességeiknek megfelelően mindenki önállóbb lehet, mint eddig. Néhány héttel ezelőtt mi is jártunk egy új, 12 férőhelyes otthonban, ahol az enyhén értelmi fogyatékos lakók segítséggel ugyan, mégis önállóan terítettek vacsorához és sepertek fel a konyhában, mielőtt mindenki aludni ment volna a saját, fürdővel ellátott hálószobájába. Egy itt élő szerelmespárról multimédiás riportot is készítettünk.

“Az már önmagában nagy érdem, hogy a kormány észrevette az ügy fontosságát, és megmozdult a rendszer. Czibere államtitkár is szívügyének tekinti a változást” – mondta az Abcúgnak Kozma Ágnes fogyatékosügyi szakember, aki Petri Gáborral, Balogh Attilával és Birtha Magdolnával együtt írt tanulmányt az intézetbezárás eddigi tapasztalatairól. Kettejükkel, Kozma Ágnessel és Petri Gáborral néztük végig, hogy a dicséretes szándék ellenére mi a gond mégis a programmal. Kozma a Kenti Egyetem kutatója, Petri pedig ugyanitt PhD hallgató, előtte évekig dolgozott autista és értelmi sérült emberek civil szervezeteiben, ilyen témájú EU-s programokban, és volt minisztériumi munkatárs is.

Van, akit csak átraktak az idősotthonba

“Magyarországon már 1998-ban törvénybe foglalták, hogy az intézeteket be kell zárni. Akkor tizenkét évet adtak maguknak, 2007-ig mégsem történt szinte semmi, mert csak ekkor született meg a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény. Ebben benne volt, hogy a fogyatékos személyeknek joguk van az önálló életre úgy, hogy minden segítséget megkapnak, amire szükségük van. 2006-ban, amikor Magyarországnak véglegesítenie kellett a 2007-2013-as EU-s támogatás felhasználási terveit, még nem létezett az ENSZ-egyezmény, így az intézetfelszámolást nem is tervezték be. így tovább csúszott a program.

Erre az Európai Bizottság is erősen biztatta a kormányt. Azt ajánlotta Magyarországnak, hogy biztosítson forrásokat a fogyatékossággal élő embereknek, hogy kiválaszthassák hol szeretnének élni. A kormány 2011-ben fogadta el azt a stratégiát, amelynek lényege, hogy bezárja az ötven főnél nagyobb fogyatékos-otthonokat, a lakóit pedig úgynevezett támogatott lakóhelyekre költözteti.

A programban három lakhatási fajtát különböztettek meg: lakást, lakóotthont és lakócentrumot. Az első 6, a második 10-12, a harmadik 25-30 fős. Kozmáék szerint hibás lépés, és az ENSZ-egyezményt is sérti, hogy a legkisebb férőhelyszámú lakásokba jutottak a legkevesebben, és éppen a súlyos fogyatékosok kerültek a nagyobb centrumokba. A kutatások azt mutatják, hogy az 1-6 fős közösségekben lehet a legjobb életminőséget elérni, márpedig a lakóotthonok és a centrumok nem ilyenek. Petri szerint ez máshol is a felszámolási programok gyermekbetegsége volt: “Az elején mindig félnek a kis lakásoktól, mert attól tartanak, hogy nem tudnak majd figyelni a lakókra. Aztán, ahogy telt az idő, más országokban is belátták, hogy ez fölösleges félelem”.

Ráadásul nem is váltottak ki minden férőhelyet, a lakók egy része intézetben maradt. Bélapátfalván például az idősebb fogyatékos lakókat egyszerűen áthelyezték az idősotthonba, ami szintén nem felel meg az egyezménynek. “Emögött az a meggyőződés áll, hogy olyan 50–60 év körüli értelmi fogyatékossággal élő emberek, akik életük túlnyomó részét nagy, bentlakásos intézményekben töltötték, nem lesznek alkalmasak a támogatott lakhatásra” – írják a tanulmányban.

A kutatás szerint nem minden intézetben dönthettek arról a lakók, hogy hol fognak lakni, pedig ez is a program lényege lett volna. “Az egyik intézetben a lakókat abszolút bevonzák a tervezésbe. Azt, hogy hol vegyen az intézmény ingatlanokat, nem a lakók választották ki. De abba, hogy kivel lakjanak egy házban, egy szobában, illetve milyen legyen az ingatlan színe, berendezése stb, abba igen. A másik intézetben például a vezetés döntötte el azt is, hogy ki hova költözzön” – mondták a kutatóknak. Egy másik nyilatkozó szerint “a tervezésbe egyáltalán nem vonták be a lakókat. Teljesen a szakemberek végezték”. Kozmáék szerint ez azért is lehet, mert ahol több a súlyos értelmi fogyatékos, ott a dolgozók nem is tudták, hogyan kellene a lakókkal együtt tervezni.

Mini-intézeteket csináltak?

A kutatók szerint fennáll a veszélye, hogy a nagyobb centrumok valójában mini-intézetekként működnek majd tovább. “Nagy kérdés, hogy lesz-e paradigmaváltás, vagy csak kisebb formában folytatódik az, ami eddig is volt. Fontos lenne nyomon követni a dolgot, és megadni nekik a szükséges támogatást” – mondta Kozma. “Gondnak látjuk, hogy azért került sor az intézetek kiváltására, mert volt rá EU-s pénz, és nem azért, mert a rendszer felfogta volna, hogy szükség van rá. Volt olyan intézmény, amely nem is maga döntött a pályázat beadásáról, hanem a fenntartója” – tette hozzá Petri.

Decemberben a bélapátfalvai intézet igazgatója, Tóth Erzsébet is arról beszélt az Abcúgnak, hogy a gondozóknak új szerepet kell megtanulniuk: kísérő-támogatókká kell válniuk, vagyis vissza kell venniük a túlgondozásból, és türelmesen hagyniuk kell, hogy a lakók kibontakozhassanak.

Ezért az intézetek dolgozói több száz órányi képzésen estek át egy mentorprogramban, ami sok időt elvett, mégsem volt túl sok gyakorlati haszna, hiszen nem tudhatták előre, milyen problémákkal fognak szembesülni. “Frontális oktatást kaptak, ahol ezerszer elmondták, hogy nem szabad túlgondozni a lakókat, de ez önmagában nem sokat ér. Most, a kiköltözések után lenne szükség a mentorálásra, de a pályázati folyamat a kiköltözéssel véget ért, így a dolgozók kezét is elengedték” – mondta Petri. Ráadásul sok képzésről alig tudni valamit, mert nem kaptak engedélyt a dokumentumok megtekintésére

Szerinte ugyanígy magukra hagyták a lakókat is, akik ugyan örülnek a jobb életkörülményeknek, nagyon sok új stresszhelyzettel szembesülhetnek, amivel nem tudnak megküzdeni. A kutatóknak arra is panaszkodtak, hogy mivel közbeszerzéssel választották ki a képzés vezetőit, kérdéses, hogy tényleg a legjobbak nyertek-e. “A közbeszerzés eleve nem biztos, hogy alkalmas eljárás ilyen esetekben, amikor speciális témában kell képzést tartani, nincsenek kész anyagok, és még a megrendelő sem tudja, hogy mit szeretne pontosan”.

Nem szívesen válaszoltak a kérdésekre

A lakók főleg kisebb településekre költöztek az intézetekből, ahol kevés az elérhető szolgáltatás, sok helyen legfeljebb egy posta működik. Ezért a következő szakaszban meghatároztak egy minimumot, aminél kisebb település nem vehet részt a programban, de Kozmáék szerint ez nem megoldás, mert a lényeg az lenne, hogy az érintettek maguk dönthessék el, hol szeretnének élni.

“Angliában például ennél komplexebb módon közelítették meg a kérdést. Albérleti támogatást, szociális segélyt és egy sor más támogatást rendeltek a programhoz, ami valódi önállóságot tudott biztosítani a lakóknak” – mondta Kozma. Ehhez képest itthon főleg arra koncentrálnak, hogy rendben legyen az infrastruktúra, és meglegyenek az épületek. Ráadásul megmarad a gondnoki rendszer is, ami a kisebb közösségben is szinte minden önállóságot elvesz a fogyatékkal élőktől (erről itt és itt olvashat bővebben).

A kutatás készítői pénteken mutatták be a tanulmányt egy zárt konferencián, amelyen részt vettek az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) munkatársai is. Petri szerint pozitív volt a fogadtatás, de a kutatás során sok elutasítással szembesültek. Az intézeteket fenntartó Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF) munkatársai még név nélkül sem adtak nekik interjút, a hat pályázó intézményből pedig csak kettő volt hajlandó részt venni a kutatásban. Petriék úgy tudják, az SZGYF az Emmi utasítására nem válaszolt a kérdéseikre, még írásos formában sem.

- Szurovecz Illés | abcug.hu -

Alszunk egy párat, aztán mi döntjük el, mi legyen a reggeli

Alig várja, hogy főzhessen, moshasson és takaríthasson magára az a 150 fogyatékkal élő, aki januárban elhagyja a bélapátfalvai intézetet, hogy kisebb lakásokban tanulja az önállóságot. A szerelmespárok végre mind közös szobába költözhetnek, és a fürdőszobához sem kell majd sorba állni. Harminc éve egy laktanyából alakították ki az intézetet, amely most megkezdte fennállása utolsó hónapját. Megnéztük, milyen a hangulat odabent.