Pszichológus után Eb-selejtező

A magyar női 3x3-as kosárlabda-válogatott június első vasárnapján játszott ki-ki meccset Olaszország ellen, az olimpiai kvótáért, amit hazai környezetben Debrecenben, egy ponttal, 13–12-re elveszített. Nem sok idő volt, van a fájó vereség kiheverésére, ugyanis ezen a hétvégén Romániában, a Fekete-tenger melletti Konstancában Európa-bajnoki selejtezőn vesz részt az együttes. A 12 csapatos mezőnyt négy darab hármas csoportra osztották, válogatottunk vasárnap Szlovákia és Nagy-Britannia ellen játszik, és amennyiben a B jelű trió első két helyének egyikén végez, akkor még aznap este a D csoport első vagy második helyezettje ellen lép pályára (ez Fehéroroszország, Észt­ország vagy Koszovó lehet) a kontinensbajnoki indulási jogért.

Az első fejezet

A magyar 3x3-as kosárlabda-válogatott csapatkapitányát, az Aluinvent-DVTK játékosát, Medgyessy Dórát elsőként arról kérdeztük, hogy mennyire segít a Tokióról való lemaradás feldolgozásában az, hogy három héttel később újabb tétmeccseket kell játszani.

– Nehezek, nagyon nehezek voltak az olimpiai selejtező utáni napok – jelentette ki a diósgyőri irányító, majd így folytatta: – Nem titok, hogy az újrakezdési programunk első fejezete pszichológusnál íródott. Olyan lelkiállapotban voltunk mindannyian az elvesztett mérkőzés után, mint amilyenben még soha, egyetlen vereség után sem. Nem éreztük azt az első edzések után, hogy minden rendben, mert pattog a labda, a múlt hét végén kerültünk egy picit jobb helyzetbe Belgrádban, a felkészülési torna végére. Négycsapatos mezőnyt terveztek, de az izraeliek valamiért mégsem érkeztek meg, így a német és a házigazda, szerb válogatott ellen játszottunk meccseket, hármat-hármat, összességében hatot a két nap alatt. Mit mondjak? Nehezen indult... Centerünk, Goree nem tudott ott lenni, mert hazautazott az Egyesült ­Államokba, és nem csak az Eb-selejtezőn nem lehet velünk, ha sikerül kijutni a kontinensbajnokságra, ott sem, ugyanis abban az időpontban klubjával, a Szekszárddal, a versenynaptár szerint Euroliga-selejtezőn kell részt vennie. Goree helyett Török Ágnes tagja a válogatottunknak, így a belg­rádi meccsek arról szóltak, hogy minél jobban összecsiszolódjunk. Az első napon kevés sikerélményünk volt, de a végére azért valamennyire csak sikerült belejönnünk, mert megnyertük a tornát. Ezzel szereztünk magunknak egy kis gyógyírt a sebekre. A helyzetünk egyszerűnek tűnik, profi sportolók vagyunk, és most meg kell mutatnunk, hogy fel tudunk állni. De ugyanakkor emberek is vagyunk, és van lelki terhünk, amelyet azzal tudunk csökkenteni, hogy meccseket játszunk, és arra koncentrálunk, hogy ezeken sikeresek legyünk.

Nincs olyan óra

Megkérdeztük a sportolótól, hogy a pszichológus mennyire tudott segíteni.

– A sportpszichológussal jó volt beszélgetni, ő más szemszögből közelít a történ­tekhez. Az előző héten egyéni órák voltak, de ezen a héten lesz csoportterápia is, és én úgy vélem, hogy ezekkel a foglalkozásokkal könnyebben felállhatunk – mondta Medgyessy Dóra, aki arra a kérdésre, hogy hol tartanak az olimpiai selejtező „fe­lejtésében”, így válaszolt: – Szerintem nincs olyan óra, hogy ne jutna eszembe, volt, hogy ezzel álmodtam. Nagyon sokat beszélek róla, szerintem ez is segít. Nem tudom, lesz-e még ilyen vagy ehhez hasonló lehetőség, ezért nem könnyű elfelejteni. Nem is fogom soha, de muszáj továbblépni. A gondolataimat arra próbálom terelni, hogy olimpia lesz 3 év múlva is. Amennyit dolgoztunk azért, hogy kijussunk, az alapján kint kellene lennünk Tokióban, de lehet, hogy ez kevés volt, és még több energiát kell beletennünk abba, hogy a célunkat elérhessük.

Nagy fájdalom

Közbevetettük, hogy a remélt happy end helyett drámát éltek át Debrecenben június első vasárnapján.

– Picit igazságtalannak tűnik, hogy a hazai rendezésű olimpiai selejtezőn, esélyesként, nem tudtunk célba érni. Pedig nagyon szép dolgokat kaptunk, óriási élményben volt részünk, eszméletlen volt a nézőtérről érkező hangulat, semmihez nem hasonlítható, amit ott éreztünk – mondta a diósgyőri kosaras. – Több ezer ember segített minket, és bár nagyon akartuk a sikert, egy olyan csapat ellen, amit – nem megbántva őket – máskor legyőztünk volna, nem tudtunk nyerni. Szerencsésebbek voltak, és velünk ellentétben ők teher nélkül játszottak, mi pedig nem bírtunk azzal, ami ránk nehezedett. Mentálisan dőlt el ez a mérkőzés... Sajnos, nem jött ki az, amire képesek lettünk volna, önmagunk ­árnyékai voltunk. Senki nem tudja elképzelni, hogy mit éltünk át ott. Játszottam már Eb- és vb-döntőt is, nagy téttel bíró Euroliga-, Európa-kupa-, válogatottmeccseket, bajnoki és kupafinálékat, de azoknak a meccseknek az érzelmi töltete 1 százaléka sem volt a debreceninek. A mostani fejjel már másképpen futnék ki arra a meccsre, de fájdalom, ez már nem jön vissza.

Kosárlabda: selejtező

Következik az Eb-selejtező.

– Hiába mondják, hogy nincs teher, nincs nyomás, esélyesként lépünk pályára bárhol – mondta a diósgyőri kosaras. – Az lebeg a szemünk előtt, hogy az Eb-n ott kell lennünk. Remélem, meg tudjuk oldani ezt a feladatot, annak ellenére, hogy az olimpiai selejtezősorozat megmutatta, hogy manapság már nincsenek könnyű ellenfelek. Nekünk ezt az Eb-selejtezőt meg kell csinálnunk, önmagunknak. Hogy bebizonyítsuk magunknak, hogy nem vagyunk olyan rossz csapat.

(A borítóképen: Medgyessy Dóra)