Gyökeresen megváltoznak az esküvői szokások

Közel két évtized alatt nemcsak vármegyénk szinte összes részében, hanem országszerte, sőt határon túli magyarok esküvőin is megfordult, sátras, rendezvényhelyszínes, szűk körű vagy akár több száz fős lagzikon is. Bár családtagként, de egyszer egy amerikai magyar esküvőn is vőfélykedhetett. Főállásban pedagógus, a néptáncos múltja és a hagyománytisztelet miatt kezdett el vőfélykedni közel húsz éve, és amikor kiderült, hogy különleges érzéke van hozzá, pillanatok alatt népszerű lett a házasulandó párok körében. 

Hosszú előkészületek 

„Személy szerint sajnálom a mai fiatalokat, mert régen volt egy lánykérés karácsonykor, februárban kitalálták, hogy nyáron megtartják a lagzit, és megcsinálták júliusban” – mesélte a múltról, amikor egy esküvő szervezése jóval egyszerűbb volt, mint napjainkban. Jelenleg ez nem megoldható, a pároknak legalább másfél évvel a tervezett időpont előtt el kell kezdeniük a szervezést. Ennek az egyik fő oka, hogy régen az esküvők helyszínei jellemzően művelődési házak, iskolák aulái, akár menzái voltak, vidéken pedig sátor. Az utóbbi években létrejöttek kifejezetten esküvőkre szakosodott rendezvényhelyszínek, amiket akár két évvel az esküvő előtt le kell foglalni. 

Nagyon hamar népszerű lett ez a trend a párok körében, hiszen az ilyen helyek kifejezetten esküvői helyszínként lettek megálmodva, gyönyörű kerttel a szertatásokhoz, és résztvevőnként fizetnek árat, amiért – választott csomagtól függően – cserébe nemcsak a helyszínt, az ételeket, hanem akár dekorációt, szállást és egyéb szolgáltatásokat biztosítanak számukra. 

Forgatókönyv a lagzihoz 

A múltban az esküvők szezonja – kevés kivételtől eltekintve – a május eleje és augusztus vége közötti időszak volt. Mostanában már egész évben – télen és ünnepnapokon is – vannak esküvők, de a főszezon április elejétől októberig tart. A hagyományosan szombati esküvők ideje is leáldozott, a péntek nagyon régóta népszerű, de – főleg a koronavírus utáni évben – hétfőtől vasárnapig tartanak ceremóniákat – válaszolta arra a kérdésre, hogy mikor van a főszezon. 
A vőfélyek működése is átalakult az évek során: forgatókönyvet ír a párokkal, felméri, hogy milyen igényei vannak az ifjú párnak, és mindent az ő vágyaikhoz igazít. Ha nem szeretnének verseket, akkor nem mond verseket, ha nem szeretnének játékokat, akkor nem lesznek játékok, de ha igen, azok is előre egyeztetve vannak, hiszen senkit nem akar kellemetlen helyzetbe hozni a nagy napján. Amit megálmodnak, ő azt igyekszik megvalósítani. Az egyik legkülönlegesebb kérés – amit ő is a menyasszonytól hallott először – a „gyűrűmelengetés” volt: amíg a polgári szertartáson ment a hivatalos rész a gyűrűhúzás előtt, addig a násznép kezei között végigmentek a gyűrűk, aki akart, mondott pár kedves szót, jókívánságot, miközben mindenki kézbe fogta azokat. A menyasszony egy külföldi videóban látta, és nagyon megtetszett neki, így került az esküvői forgatókönyvbe. 

Úgy gondolja, hogy az interneten található videók indították el a legerősebb változásokat. Nem befolyásolja a párokat, bár az ő szívéhez – több évtizedes néptáncos múltjából is adódóan – a hagyományok állnak közelebb, de tapasztalata szerint a párok szeretik a hagyományt ötvözni a modern dolgokkal, és hosszú évek alatt ő ebben találta meg azt, amivel a legtöbbet és legemlékezetesebbet tudja nyújtani. 

„A régi játékokat teljesen elengedtem, sajátokat találok ki, akár az adott párra szabva, ha erre igényük van. Két dologhoz ragaszkodom: a népviselethez és a vőfélybotomhoz” – mondta el a hagyományok és a modern trendek találkozása kapcsán. 

Ruha, dekoráció, szertartás 

Fontos a dekoráció, fontos a ruha, fontos a szertartás, de egy esküvőn a hangulatért és az emlékekért leginkább a zenekar vagy DJ és a vőfély vagy ceremóniamester a felelős. 
„Az elmúlt években lett divatos DJ-t hívni az esküvőre, akik fantasztikus hangulatot tudnak teremteni, de véleményem szerint még mindig az élő zene adja meg a lagzik hangulatát” – vallja.