Az ember, akinek semmije nincs, csak árnyéka van

„Figyelmes, megrendítő, hitelesen szép előadás született” – ez volt a véleménye Bujdos Attilának a Georg Büchner Woyzeck című drámájából született miskolci változatról. Béres Attila rendezte az előadást, ezt a jelen idejű tablót – ahogyan a kritika fogalmazott.

Nemcsak Béres Attila pályáján emlékezetes a miskolci Woyzeck, de a címszerepet adó Görög Lászlóén is. 

„Görög László Woyzeck-jére rá van írva a sorsa. Nehéz teher, úgy is viseli. Loholva is töprengő férfi. A gondolat képes lelassítani az időt, de képtelen átlépni a magány határait: ember, akinek semmije nincs, csak árnyéka van. Tűr és teljesít: vállalt. Akiért vállalt, hozzá nincsenek szavai, elfogynak, mire hazaér. Meghitt csendben üldögél Marie oldalán. A jelenlétnek kellene éltetnie a kapcsolatot. A gesztus otthonos. A nő ágyában helye sincs, nem fér oda. Részes a végzetében. Tudja, mit tesz: a veszteség a maga tempójában követeli ki a felismerést. A tett nem a pillanat műve” – összegzett az írás. 

A történet szerint a közkatona Woyzeck, akit mindenki megaláz, megöli szerelmét. Ebben az előadásban „Simkó Katalin Marie-ja tudja, hogy Woyzeck érte vállal. Elfogadja az áldozatot. Kevés az eszköze, hogy megmaradjon a kapcsolatban. A világ hangos, a korszellem nem a büszkeséget erősíti, a tartás nem elégséges az önmegtartóztatáshoz. Magányos. Miért és mire várna? A bűne felismerése a rettenet, az erkölcs szava az árulásról. A megbocsátásért fohászkodik, ahol nem a megbocsátás számít, és nincs is megbocsátás. Minden oda van.”