Trafi és Tamás még mindig Törökországban mentenek

A speciális mentőket az viselte meg a legjobban, amikor valakinek hallották a hangját, de nem tudták felhozni a romok közül.

ÉM

Mezősi Tamás és Trafi Törökországban

Dr. Mezősi Tamás, a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány elnöke is több napja Törökországban tartózkodik Trafi nevű kutyájával, hogy a földrengés után túlélők után kutasson. A Baptista szeretetszolgálat, HUBA Rescue24 Tűzoltó és Kutató-Mentő Nemzetközi Csoporttal indult ki a Kutyákkal az Életért Alapítvány színeiben, miután bekövetkezett a katasztrófa. Azóta több túlélőt emeltek ki a romok közül Antakyában. Az alapítvány pénteken azt írta közösségi oldalán, hogy a csapat éjjel sem adta fel a keresést. Antakya lakói a két kezükkel próbálják menteni szeretteik életét, és közben rettegnek, aggódnak rokonaikért, barátaikért.

„A kutyáink szaglással tudják megkülönböztetni az élőket a halottaktól. Ezzel segítünk abban, hogy a legtöbb erőforrás a még élők kimentésére fordítódjon, és lehetőség szerint, ha még van valakinek esélye, akkor talán ez az utolsó nap, amikor tehetünk értük valamit” - mondta a földrengés áldozatainak mentéséről Antakya városában pénteken, a közösségi oldalra feltöltött videóban dr. Mezősi Tamás.

Az alapítvány a vakvezető kutyák mellett mentőkutyákat is képez, ezért tud helytállni Törökországban Trafi.

Az utcán alszanak

– Egyelőre nem tudni, hogy mikor jönnek haza a Baptista Szeretetszolgálat speciális mentői – mondta lapunknak Komondi Piroska, a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány szakmai vezetője. – Tamással csak ritkán és keveset tudunk beszélni, mert vagy nincs térerő Antakyában vagy dolgoznak vagy alszanak. Ő egyébként a Hunor mentőcsapat tagja, a földrengés után kapott riasztást, de tartalékként. Végül további négy tartalékos tagjával a baptistákhoz csatlakoztak. Tamás elmondta, hogy nagyon sok az utórengés, az emberek nem mernek visszamenni a házakba, ezért az utcán, autókban éjszakáznak. Tüzet raknak, hogy ne hűljenek ki. A tűzre mindent rádobnak, ezért hatalmas a füst, ami szintén nehezíti a mentést. Antakya hatalmas város, Budapest nagyságú, és még a mai napig vannak olyan területek, ahová egyetlen mentőegység sem jutott el. A speciális mentők annyit dolgoznak, amennyit csak bírnak. Folyamatosan keresik meg őket a helyiek, hogy itt vagy ott hallottak hangokat a romok alatt, de a mentésirányítás dönti el, melyik csapat hol kutasson. A mentők számára lelkileg az volt a legnehezebb, amikor hallották a hangokat, de annyira mélyen rekedt a sérült, hogy nem tudtak rajta segíteni. Mérlegelniük kellett, és azt az embert kellett először kimenteni, akit könnyebb volt elérni. Nagyon megviselte őket, amikor valakivel tudtak kommunikálni, beszélni, de nem volt lehetőségük kihozni a romok alól. Most már valószínűleg hamarosan hazajönnek, hiszen már nagyon kevés az esélye, hogy túlélőt találjanak – fogalmazott a szakmai vezető.