Utazás a kezdetektől a 112-ig

A segélyhívás szinte egyidős a telefonközpontokkal. Míg a régi időkben elég volt félreverni a falu harangját, ha riasztani akarták a védelmet, ez már nem volt működő megoldás a városokban, amelyekben korán megjelent az igény arra, hogy a nagy távolságok gyors áthidalásával lehessen értesíteni a tűzesetekről, balesetekről a megfelelő szervezeteket.

Könnyen megjegyezhető

A gyorsaságról alkotott mai fogalmaink szerint a régi, kézzel, telefonos kisaszszonyok által működtetett rendszerben a segélyhívások sem mentek gyorsan. Az első segélyhívó rendszert 1937. július 1-jén Londonban vezették be, ahol a 999-es számot jelölték ki a célra. A 999 hívásakor berregő hang hallatszott és egy vörös jelzés villant fel, hogy a kezelő figyelmét felhívja a vészhelyzetre.

A szám kiválasztása nem volt véletlen. Könnyen megjegyezhetőnek kellett lennie és lehetőleg biztosítania kellett, hogy nem fogják sokan véletlenül tárcsázni. Apropó tárcsázás. Mai fiatalok már talán nem is találkoztak tárcsás telefonnal, amelynél egy kör alakú, nullától kilencig beszámozott tárcsa szolgált a telefonszám „beírására”. Mindegyik számnak megfelelt egy egyedi hosszúságú „tárcsahang”. A kilencesé volt a leghoszszabb, azon kellett a legnagyobbat tekerni. Ezért abban bíztak, hogy ezt kevesen fogják majd véletlenül, egymás után háromszor megtenni. Az elképzelés bevált.

Mások is igyekeztek hasonló elvek alapján kijelölni a segélyhívó számokat. Több-kevesebb sikerrel. A vétlen hívásokat sosem sikerült teljesen megszüntetni. Napjainkban sem. Gyakran találkozunk a közösségi médiumokban vicces hívásleírásokkal, ahol a hívó pizzát vagy mozijegyet akart rendelni, vagy azt hitte, hogy a barátnője lesz a vonal végén. Az évi több millió ok nélküli segélyhívás jó része adódik ebből.

A problémát egyidőben – egészen a 70-es évekig – az Egyesült Államokban, Kanadában és az Egyesült Királyságban azzal igyekeztek orvosolni, hogy a 0-t kellett tárcsázni veszély esetén. Amerikában 1946-ban a Southern California Telephone Co. társaság a 116-os számot kezdte erre a célra használni Los Angelesben. Az 1960-as években használatban volt még a 111-es szám is. A 999-et sokáig alkalmazták más nagyvárosokban és átvette Canada is. Mígnem az Egyesült Államokkal meg nem állapodtak a 911 használatában.

A ma általunk is használt 112 az Európai Unió tagállamainak segélyhívó száma, amit 1991-ben az Európai Unió kezdeményezése alapján hoztak létre és vezették be az egyes országok, azzal a céllal, hogy a bajba jutottaknak csak egy segélyhívó számot legyen szükséges megjegyezni, függetlenül attól, hogy mentőt, tűzoltót vagy rendőrt szeretnének hívni.

Magyarországon is bevezették a 112-es hívószámot, már 1999-ben, de nem épült ki mögötte az egységes informatikai háttér, így a 112 hazánkban egy ideig csak egy telefonos szolgáltatás volt, és a segélyhívásokat az EU-tagországoktól eltérő módon kezelték a készenléti szervek. 2010-ben született meg a döntés, hogy a segélyhívások kezelésére, létre kell hozni egy modern infokommunikációs rendszert, melynek legfontosabb célja a segítségnyújtás folyamatának gyorsítása.

(A borítóképen: Egyértelmű szám kellett)