„A munkát meg kell fizetni, de tisztelni is kell”

Miskolc - Idén is két helyen, a Népkertben és a Majális-parkban ünnepeltek május elsején Miskolcon.

Hol vannak már azok a május elsejék, amikor tömegek indultak a Majális-park felé busszal és gyalog? Hétfőn a Csanyikvölgyben azért volt némi tumultus, mert a Miskolci Állatkertbe igyekeztek a családok, többnyire személygépkocsival. Az erdő szélén, a Munkásmozgalmi Emlékműnél mások koszorúzásra vártak és a hangosításon finomítottak. Fülöp Józsefné, a Munkáspárt miskolci elnöke a chicagói májusról beszélt, ami 1886-ban volt, amikor is a nyolc órás munkáért rendeztek sztrájkot.

A 90-es években a pártok tudtak egymás mellett ünnepelni. Tunya Sándor

– A szocializmus éveiben május elseje gondtalan ünnepé vált, nem kellett harcolni a munkahelyekért, mindenki dolgozott – mondta beszédében. – Az emberek szívesen mentek, volt virsli, sör is.

Elmondása szerint a Népkertben 2011-től az „úri majális” van, és „közösen ünnepelni sem tudunk”. Szó esett tőkésekről, gürizésről, sztrájkról, és többek között osztályharcról is.

A lényeg változott

– Május elseje lényege megváltozott – ezt már a miskolci Tunya Sándor mondta, aki már az ebédhez pucolt krumplit. – Megosztottak az emberek, ami nem jó. Ha arról van szó, hogy legyünk büszkék hagyományainkra, akkor erre miért nem lehet? Beszélgetni kellene egymással! A ’90-es években az akkori pártok tudtak egymás mellett ünnepelni, tudtunk egymással találkozni pártállástól függetlenül. Most meg? Atomizálva vagyunk, az egyszerű ember azt sem tudja, hogy mi folyik körülötte. Fogadjuk el kérem, hogy vannak jobb módú emberek, és vannak más módúak, de a munkát azért nem hogy meg kell fizetni, hanem meg is kell tisztelni. És ezen van a hangsúly.

Gál Krisztina többedmagával és gyerekekkel tanakodott az út szélén, amikor megszólítottuk.

– Ez sajnos semmi… Ugrálóvárat, ringlispílt, vattacukrot vártunk a gyerekeknek – mondta legyintve. – Nagyon csalódottak vagyunk, megyünk be a Népkertbe.

Gál Olivér dodzsemre vágyott, és némi tétovaság után azt is megtudtuk tőle, hogy nem az anyák napját, hanem a munkát ünnepeljük május elsején.

Jó, hogy nem kellett iskolába menni és tudunk játszani. Svercsok Diana

Jól érezték magukat

A Népkertben aztán minden volt: bábszínház, aszfaltrajzverseny, népi körhinta, fajátékok, csúzlizda és cirkusz­iskola. Aki akart, láthatott mazsorett- és táncbemutatókat, és a Miskolc Dixieland Band is muzsikált. Mások a déltáji Vastag Csaba fellépésre jöttek.

– Kicsit kijöttünk szórakozni, jó idő van – fogalmazott Svercsok László, aki családjával volt a Vigadó előtti téren. – Munka ünnepe hangulat nincs, nem is lényeges. A gyerekek játszanak, mi is jól érezzük magunkat. Most ez jó, mert a hétvége hideg volt.

Svercsok Diana annak örült, hogy nem kellett iskolába menni.

– Jó, hogy tudunk egy kicsit játszani – mondta és már szaladt is.

Fontos a közösségépítés

„A közösségépítés mindig fontos volt: a háború előtt, a háború után, és most is.” – nyilatkozta Csöbör Katalin országgyűlési képviselő. – „Ilyenkor, a munka ünnepén, amikor nem kell dolgozni senkinek – kivéve azoknak, akik ügyeletben vannak – , ki lehet egy picit engedni a gőzt. A miskolciaknak szólt főleg a Csanyik, viszont a környező településekről is szeretnek bejönni ilyenkor, így a Népkert talán praktikusabb, mert közelebb van, ám másutt is sok helyen van majális, a kisebb közösségekben is”.

- Juhász-Léhi István -