2017.02.20. 08:49

Dupla bélyeg: roma és lyukósi

Miskolc-Lyukóvölgy - Van, akinek Budapest, van, akinek Kanada az álma.

Csendben tesz-vesz a lyukói közösségi ház konyhájában. Miután rendet rakott, a folyosó következik. Sepreget, felmos. Elnézést kérünk, hogy összejárjuk a tiszta padlót, de csak mosolyog, azt mondja, semmi baj. Hiába a kedvessége, nem akarjuk a munkáját tönkretenni, így leülünk a folyosó egyik padjára. Farkas Zoltánt és feleségét várjuk, ők Kanadába mentek volna, de nem engedték ki őket. Megbeszéltük, nyilatkoznak. Késnek, s míg a seprő, majd felmosó kerülget minket, beszédbe elegyedünk a fiatal asszonnyal. Megtudjuk, Gáspár Krisztinának hívják, ő a felelős azért, hogy a közösségi házban tisztaság legyen. Igazából olyan mindenes, konyhai kisegítőként is dolgozik. Munka közben szívesen beszélget velünk, amikor megtudja, kikre várunk, elárulja, már ő is próbált szerencsét külföldön.

Anyagilag jó volt

„A barátnőm Svájcban lakik, ő szerzett nekem munkát. Egy kínai étteremben mosogattam, de csak három hónapig voltam kint. Nagyon jó volt, általában este volt munka, napközben pedig igyekeztem bejárni az országot, megismerni minél több helyet” – meséli Krisztina. Majd megtudjuk, azért jött haza, mert itthon öt gyerek várta, akikre addig a nővére vigyázott. „Anyagilag jó volt, mert szépen ki tudtam fizetni az adósságaimat, de vágyódtam a gyerekek után” – fogalmazza meg.

A gyerekek ma már nagyobbak, egyikük menne, másikuk nem. S mivel a családot nem szívesen szakítaná szét, így már nincs tervben, hogy Krisztina külföldre menjen dolgozni. Pedig ott jobban keresett, több lehetősége volt, de itt sem kell félteni, megtalálja a munkát. „Annyit szeretnék csak, hogy egy saját lakásra valót előteremtsek. Most albérletben lakunk a Gulya kúton, de jó lenne egy saját otthon” – teszi hozzá.

A gyerekek miatt

Amikor a Lyukó szóba kerül, Krisztina szívből, mosolyogva mondja: „Szeretek itt dolgozni, de jó lenne innen távolabb élni. Nem magam miatt, nekem nincs bajom senkivel. Hogy is mondjam… Inkább a gyerekek miatt, nehogy belekeveredjenek valamibe.” Majd hallgat, és szinte könnyes szemmel annyit hozzátesz: „Tényleg szeretek itt lenni a máltaiaknál, imádom őket.”

Kellett a kertes ház

Krisztina és családja másfél éve lakik csak a Lyukóvölgyben. Korábban az Avason éltek, 14 éven keresztül. De jött egy új kapcsolat, és Krisztina követte párját, akinek jószágai vannak, így kellett a kertes ház. De, ha lehetősége lenne, kiszakítaná innen a családot.

„Megválogatom, kikkel állok szóba a Lyukóban. Tisztelettel vagyok mindenki iránt, de édesanyámtól azt tanultam: olyanokkal ne barátkozzam, akikkel rosszul jövök ki egy kapcsolatból. De nem rosszak itt az emberek, ráadásul segítőkészek, tudják, egymásra vannak utalva” – fogalmazza meg. És még folytatja: „Jó itt, megtermelünk a kertben sok mindent, állatokat tudunk tartani, erre az Avason nem volt lehetőség.”

Krisztina egyébkén fodrász, illetve majdnem fodrász, mert csak két évet végzett el az iskolából, az utolsót már nem. Korábban dolgozott egy szalonban, a Déryné utcában. A tulaj azonban meghalt, így megszűnt a munkahelye. Igaz, családon belül ma is szívesen gyakorolja a fodrászkodást. Sőt, meséli, az Avason még pénzért is csinált hajakat, 12 évig egyedül élt, valamiből el kellett tartania a gyerekeket.

Budapest vár

– Szívem szerint Budapestre költöznék – tudjuk meg. – Gyönyörű nagyváros, sok lehetőséggel, de sajnos az drága nekünk. Svájc pedig csak álom, gyönyörű, gazdag ország.

Közben megérkeznek Farkasék, Zoltán és Váradi Erika, a felesége. Krisztina pedig elköszön, boldogan folytatja a munkáját. Úgy tűnik, ő mindig jókedvű…

Farkas Zoltánt jelenleg közmunkásként foglalkoztatja a szeretetszolgálat, igaz még csak három napja. Csinálnak mindent a területen, takarítanak, szemetet szednek, mikor mire van szükség. Igaz, a család terve az volt, hogy februárban már Kanadában lesznek, de másképp alakult.

„Január 19-én utaztunk volna a bécsi repülőtérről – kezdi Zoltán. – De kiszedtek minket a sorból, és indoklás nélkül visszafordítottak. Egy darabig volt tolmács, majd lejárt a munkaideje, és ott maradtunk egyedül, nem értettünk semmit az egészből. Rajtunk kívül még egy roma családot vettek ki.”

Vissza kell fizetni

Farkaséknak közel egymillió forintjába került az út, amin végül is nem értek célba. A repülőjegyre, utazásra kölcsönt kaptak, gyűjtögették a pénzt, most ez is odalett, a kölcsönt pedig vissza kell fizetniük.

– Hatan mentünk volna, a szüleim és a testvéreim már pár éve kint vannak, ők küldtek meghívót nekünk – mondja. – Ők is Lyukóban laktak, és a megélhetés miatt választották Kanadát. Ma már gyárban dolgoznak, és nem mindegy, hogy havi 50 ezerből kell élniük, vagy van egy normál fizetésük.

Zoltán itt is dolgozna, de nehéz munkát találnia. „Sok helyen próbálkoztam, de látták, roma vagyok, nem vettek fel. Azt mondták, betelt a létszám, nincs több hely. Majd jött egy magyar, felvették. Az ilyen helyzetek megalázóak, arról nem beszélve, amivel a hivatalos ügyintézéseknél találkozunk… Dupla bélyeg van rajtunk, romák és lyukósiak” – sorolja. Majd hozzá teszi: „Kanada csak álom marad”.

- N. Szántó Rita -

„Valós intézkedésre van szükség, az utolsó órában vagyunk” - Kinyitottuk mi is a lyukói dossziét…

Miskolc - Lyukói történet. Olvasom a mappán, ami az asztalon kikészítve fekszik. Nem túl vastag, de számos cikk van benne, ami korábban lapunkban jelent meg. De találunk benne rendőrségi papírokat, kézzel írt jegyzeteket, valamint a belügyminiszter válaszlevelét, és egy kisebb füzetet. Ebbe Béki Károly részletesen leírta az 1982-ben vásárolt lyukói hétvégi házának történetét.