Fentről lefelé fogy a Lyukó

Akt.:
Tüdőszűrés a lyukói közösségi házban
Tüdőszűrés a lyukói közösségi házban - © Fotó: Ádám János
Miskolc-Lyukóvölgy – A máltaiak jelen vannak a Jelenlét programjukkal.

Lassan szemerkélt a hó, ráhullott a domboldalt borító fehérségre. Szívesen kocsikáztam volna még, gyönyörködve a tájban, de időre mentem, kilenckor vártak a közösségi házban.

Mára erős bizalom alakult ki, mernek segítséget kérni.” Tisza Levente

Pontos voltam. Bekísértek az irodába. Nem tudtam megállni, hogy meg ne jegyezzem, milyen szép a táj. „Eltakarja egy kicsit a valóságot…” – érkezett a gyors válasz az iroda egyik munkatársától.

Elgondolkodtam, mi is a valóság a Lyukóvölgyben. Az a nyomor, amit időről időre bemutatnak kisfilmeken, riportokban, azok a bűncselekmények, amiktől időnként hangos a sajtó, vagy éppen az egykori víkendházak tulajdonosainak panaszai, hogy a beköltözők feltörik az épületeket? Esetleg az a munka, amit a szakemberek jelenleg is végeznek – vagy végeztek hosszú éveken keresztül – a területen, hogy ha lassan is, de javítsák az ott lakók életét? Azt hiszem, ezek mind együtt adják ki a Lyukóvölgy valóságát, igazságát. Ezért ezeket együtt érdemes bemutatni. Megpróbáljuk.

Két és fél éve…

Elsőként a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkája került fókuszunkba. Tisza Levente, a helyi közösségi ház vezetője, a Máltai munkatársa, szociálpedagógus mesélt nekünk arról, hogyan telnek a mindennapok a sokat kritizált, valljuk be, kicsit el is felejtett városrészben.

– Két és fél éve vagyunk Lyukóvölgyben az általunk indított Jelenlét programmal – kezdte. – Korábban egy másik szervezet telepprogramja volt Lyukóban, ezt váltottuk mi. A város kért fel minket, látva, hogy hasonló munkával más városokban – például Veszprémben, Pécsett, Monoron, Tatabányán, Kecskeméten – milyen sikereket ért el a szeretetszolgálat Jelenlét programja.

A gyerekeken keresztül

A Lyukóvölgyben baba-mama klubbal indítottak, majd tavaly októbertől ezt váltotta a Lyukuckó, egy biztos kezdet gyerekház, amit állami normatívából finanszíroznak. Ezzel a kisgyermeket, a kisgyermekes családokat célozták meg. Itt az édesanyák a gyermekgondozást, háztartási praktikákat is elsajátíthatják, illetve higiéniás tanácsokat is kapnak. Tisza Levente szerint kezdetben nehéz volt a váltás, mivel a szeretetszolgálat érkezése előtt zajló telepprogram száz embert célzott meg, a Jelenlét azonban a teljes lyukói lakosság számára szeretne segítséget nyújtani. A helyiek megszokták, ők nincsenek a programba, ezért eleinte be sem mertek menni a közösségi házba. Ezeket a falakat le kellett rombolniuk az ott dolgozóknak. A gyerekeken keresztül próbálták megfogni a szülőket, ezért létrehozták a tanodát, ahová iskola után várják a diákokat. Itt van játszóház, fejlesztő foglalkozások, segítenek nekik felkészülni a vizsgákra is.

Fotó: Ádám János Fotó: Ádám János ©

Azt vallják, éhesen nem lehet tanulni, így mindennap enni is adnak a gyerekeknek. Van, amikor félszázan is összegyűlnek, egyik tanuló hozza a másikat. Ma már a szülők is vállalnak önkéntes munkát a tanodában. Tavaly szeptemberben pályáztak, és nyertek, így azóta pályázati pénzből működik a tanoda.

Amikor a sikerekről kérdeztük Tisza Leventét, elsőre meglepődtünk a válaszon. „A siker mértékegysége nehezen meghatározható a szociális munkában, sokszor már az is eredmény, hogy a gyerekek megmossák a kezüket, rendesen kifújják az orrukat, vagy éppen köszönnek, ha bejönnek hozzánk. Ha otthon nem ez volt természetes, akkor nekünk kell megtanítani ezekre őket. Nem szabad elfelejteni, ez hosszú távú munka, hosszú távon érhetünk el sikereket” – fogalmazott.

Hatan vannak, de…

A Lyukóvölgyben jelenleg 3-4 ezer ember él, ami közel 900 családot jelent. A számuk folyamatosan változik, mert sok az új beköltöző. A Máltaiaknak körülbelül száz családdal van napi, heti kapcsolatuk. Hivatalos ügyek intézésében segítenek, adományt gyűjtenek, látogatják a területen élőket. Figyelnek az idősekre, betegekre, egészségügyi szűréseket szerveznek. Ha valakit le kell hozni a dombtetőről, ahova még a mentő sem tud felmenni, akkor azt is a szeretetszolgálat intézi a terepjárójával. „Csak hatan vagyunk, de naponta járjuk a területet, figyeljük, hol füstöl a kémény, hol nem. Ha valahol nem fűtenek, benézünk, hogy nem történt-e baj. Mára kialakult egy erős bizalom a kollégáim felé, ma már mernek segítséget kérni tőlünk. Mernek bejönni mosni, használják a közösségi fürdőt. Ezeket korábban szégyellték igénybe venni” – mesélte a közösségi ház vezetője.

Amikor Lyukóvölgy szóba kerül, általában cigánykérdésként emlegetik. Éppen ezért, ha a helyiek munkára jelentkeznek, a munkaadó előtt próbálják nem kiejteni a Lyukó nevet, félnek, hogy bukják a munkát. „Lyukóvölgy nem a cigányságról, sokkal inkább a nyomorról szól” – fogalmazott Tisza Levente. Hozzátette: sok nyugdíjas is él a területen, akik valamiért ott ragadtak. Például a nagymama a családnak adta a belvárosi lakását, ő pedig egy kis felújítás után kiköltözött az ottani hétvégi házba. Ma már nem tudja eladni az ingatlant, így kénytelen ott élni sokszor nehéz, borzalmas körülmények közt.

Fotó: Ádám János Fotó: Ádám János ©

A kutak befagyva, a dombtetőről messze a buszmegálló, út sincs, amin egy nyugdíjas biztonságosan elindulhatna télen. Nem beszélve arról, hogy a környék sajnos a betörőknek, rablóknak is kedvez. Két évvel ezelőtt még a domb tetején is voltak házak. Mára ezeket elbontották, mondják, van, amit egy éjszaka alatt elhordtak. Az épületeket az eladható vagy máshová beépíthető anyagokért bontják. Így, fentről lefelé fogy a Lyukó.

Tisza Levente szívesen beszélt a közösségfejlesztésről, ez ugyanis az egyik legfontosabb feladat a Lyukóvölgyben, hiszen a 3-4 ezer ember egymástól elkülönülve él, igazi közösségi élet nem volt, mára ez valamennyit persze változott.

Önkéntes gyerekcsapat

A máltaiak létrehoztak egy helyi önkéntes gyerekcsapatot is, akik feladatokat kapnak, segítenek a programokban. Ezenkívül 11 ember helyben kapott közmunkát, ami fontos, hiszen az ismerősök, családtagok látják, hogy rendet tartanak, dolgoznak a területen. „Itt megvannak a saját törvények. A helyi jobban elfogadja a kritikát egy helyitől. Ha ők szólnak egymásra vagy a másik gyerekére, annak van hatása. Működik a hierarchia…” – mesélte.

A gyerekek kapcsán mondta el azt is, próbálnak olyan programokat szervezni nekik, hogy eljussanak más városokba, vagy legalább a vadasparkba, vagy a belvárosba, színházba, moziba. Az egyik lyukói édesapa szerint ezt ő soha nem engedhetné meg a gyerekeinek.

– Szántó Rita –


Van-e kiút a nyomorból?

Adódott a kérdés: van-e kiút a lyukói nyomorból?

„A Jelenlét program tarnabodi, monori és veszprémi eredményei önmagukért beszélnek, igaz, az érzékelhető változásokhoz hosszú időre, helyenként több mint tíz évre volt szükség. Azért csináljuk, hogy legyen kiút a Lyukóvölgyben is, mi most lerakjuk ennek az alapjait, jó példákat mutatunk nekik” – válaszolta a közösségi ház vezetője.

Mi a legnehezebb a lyukói munkában? – kérdeztük. „Belelátunk az emberek nyomorába, abba, hogy napi szinten mivel küzdenek meg. A kérdés, meddig és mennyit tudunk nekik segíteni. Nehéz, ha két család közt kell döntenünk, mert adományból nem jut mindig mindenkinek. És vannak sikereink, de kudarcok is, ezeket feldolgozni sem könnyű” – árulta el Tisza Levente.



A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .






hirdet�s