Öregedésről, elmúlásról színjátszott az öt ifjú börtönlakó

Miskolc - Rendhagyó színházi előadáson jártunk a Fazekas utcai büntetés-végrehajtási intézet falai között.

"Tisztelt szerkesztőség! Tájékoztatom önöket, hogy a a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben az intézet színjátszó körének fogvatartottjai 2016. május 28-án, szombaton 15 órától bemutatják Szilágyi Domonkos Öregek Könyve című színdarabját. Az előadás a Miskolci Nemzeti Színház művésze, Harsányi Attila felkészítésével jött létre. A rendezvényt a művész úr barátai, családja, kollégái, valamint a szereplő fogvatartottak családjai tekintik meg, és az előadást követően a fogvatartottak jutalom látogatófogadáson fogadják családjukat."

Ezt a nem mindennapi tartalmú meghívót kapta szerkesztőségünk. Eleget téve a meghívásnak, ott voltunk a rendhagyó színházi premieren a miskolci Fazekas utcai börtön közösségi termében, ahol aztán egy jól előkészített, színvonalas előadásnak lehettünk tanúi. A darabot öten - öt fiatal - adták elő. Közülük egy, Attila jogerős büntetését tölti az intézmény falai között, így ő maga döntött arról, hogy vállalja arcképének nyilvánosságra hozatalát, annyit azonban kért, hogy csak keresztnevét említsük. Négy színésztársa előzetes letartóztatásban van, az ő kilétüket nem hozhatjuk nyilvánosságra.

699 verssorban

Az Öregek könyve voltaképpen egy grandiózus költemény, amely az életről, a megöregedésről, az elmúlásról meditál. A 37 éves - és ezt követően már nem sokat élő Szilágyi Domokos voltaképp Plugor Sándor öregekről készített grafikái mellé írta a 699 soros versét.

"Mi örömöt tartogat még az élet? (Tartogat-e valamit egyáltalán?) A mások örömét, örömeinkből fakadottak örömeit (az öröm megmaradásának elve, ha mi már meg nem maradhatunk). Örömeinkből fakadott örömök visszaszállnak fejünkre, mint az áldás, mint az átok (egy tőből fakadt e két szó, egy törzsnek két hajtása, egy arcnak két orcája, egy madárnak két szárnya: egyikkel előre röpül, a másikkal hátrafelé; és közös sírba temetődik, élni az öntudatlanságot halál után, mint éltük születés előtt - hisz azelőtt is megvolt mindkettő, csak éppen nem tudtunk róluk, mint ahogy nem fogunk tudni majd azután sem)." Ilyen mondatok olvashatók a költeményben és ilyen mondatok hangzottak el az előadáson. Halála felé haladtában az öreg mintha élete dolgaival találkoznék – épül az élet elemeiből a halotti beszéd, talán példázatként, hogy még elmúlni sem olyan nagyon egyszerű. S a halálról szóló sorok mellett arcok állanak, kedves tárgyak között. A kép, igazi természetéhez híven, megjeleníti mindazt, amitől szavaival elválni készül.

Harsányi Attila által

A Szilágyi Domokos által leírt és Harsányi Attila által színpadra rendezett gondolatvilágot - életkora ellenére - híven adta vissza az öt fiatal, akiket sorsuk rendezett egymás mellé egy időre, és ők nem akarták tétlenül eltölteni a rájuk kiszabott időt, együtt tevékenykedve valami újat, hasznosat akartak alkotni. És ez - az előadást végigkövetve, a közönség reakcióit látva - sikerült is. Valami olyan előre, készségre is szert tettek a darab betanulása, próbái, a közös tevékenység során, amely erőt adhat az újrakezdésre akkor, amikor elhagyhatják az intézmény falait. Valami ilyesmi fogalmazódott meg az előbb már említett Attilában, aki amúgy sem idegenkedik a színháztól, az irodalomtól. Saját költeményét is beépítették az előadásába. Mint elmondta nekünk, szándéka, hogy letöltve büntetését, a civil életben is a színház, irodalom mellett maradjon.

Kint is előadnák

Joó László, a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka örömmel vette a kezdeményezést és végig biztosította a körülményeket a premier megszervezéséhez. Premier, igen. Mert, mint mondta, szándékukban áll, hogy - és ezt a rendkívül színvonalas előadás is megerősítette - a börtön falain kívül is bemutassák az Öregek könyvét. Erről már tárgyalásokat folytatnak a Miskolci Nemzeti Színházzal és remény van rá, hogy rövidesen a Kamaraszínház falain belül lép fel az öt tehetséges fiatal.

Szaniszló Bálint