2016.02.07. 15:33

A Szőke kóla után újra „bejelentkezett”

Miskolc - A Szőke kóla után a Login című filmmel jelentkezett Barnóczky Ákos filmrendező. A novemberi premier után már számos közönségtalálkozón van túl.

Tapasztalata az, a nőket sokkolja a történet, míg a férfiakat vitára készteti. Miskolcra csütörtökön jutott el a film, a közönség akkor találkozhatott a rendezővel is. Előtte azonban szerkesztőségünkben járt, kérdeztük a Loginról is, és arról a tíz évről, ami a Szőke kóla bemutatója óta eltelt.

Közel egy évtizede, hogy bemutatták az első játékfilmedet sok-sok ismert színésszel, celebbel. Mi történt veled azóta?

Barnóczky Ákos: Közben forgattam reklámfilmeket, videoklipeket, rendeztem színházban, írtam színdarabot, és volt rengeteg kapufám, ami azt jelenti, majdnem film.

Miért volt kapufa?

Barnóczky Ákos: Mert nem befelé pattant (nevet)… Volt egy nagy váltás a filmszakmában. Igazából, ha akkor nincs egyfajta kegyelmi állapot, akkor a Szőke kóla sem jött volna össze. Amikor készült, normatív alapon hirdették meg a támogatásokat, elkezdték komolyan venni a közönségfilmet, és indoklási kötelezettség nélkül döntött az akkori kuratórium. Bevezették azt is, és ez segített, hogy a rendezőnek kellett megvédenie a koncepciót. Most forgatókönyv-központú, ami nagyon jó, nagyon szakmai, de a rendezői koncepcióig nem tudsz eljutni, ha nem támogatják a filmet. Azaz, jelenleg a forgatókönyvek kidolgozásán múlik a támogatás, ezt a producerek adják be, így a rendezőig sokszor nem is jut el a történet. Ezért úgy döntöttem, nem várok, csinálok egy független filmet, olyat, amit létre lehet hozni támogatás nélkül is.

A Szőke kóla igazi siker volt, azt gondolhatnánk, utána kinyílik sok kapu…

Barnóczky Ákos: Nem feltétlenül az alapján döntik el a támogatást, hogy az előző film mennyire volt sikeres. Üzleti alapon működik ez is, ami természetes. A Szőke kólával egy időben több elsőfilmes jelent meg, van, aki azóta 3-4 filmet is készített. Ezek közül egyedül Goda Krisztára mondanám, hogy joggal. De nem akarok ennyire kemény lenni… A lényeg, úgy döntöttem, független filmet készítek. Ennek vannak előnyei és hátrányai. A támogatott filmnél degeszre tudja magát zabálni az ember, ami azt jelenti, ideálisan annyi pénzből forgatsz, amennyi kell. A hátránya, hogy beleszólnak. Aki fizet, joggal várja el, hogy ezt megtehesse.

Melyik ösztönzőbb, az elegendő pénz, vagy a kevesebb?

Barnóczky Ákos: Azt gondolom, a kettő között kell egy jó arány. Az sem jó, ha nincs pénzed, de az sem, ha önállóan nem dönthetsz semmiben.

Az első és második filmeddel megtapasztaltad a két végletet?

Barnóczky Ákos: Igazából a Szőke kóla sem volt annyira véglet, mert 32 nap alatt akartuk leforgatni, de időközben sok minden változott, elfogyott a pénz. Ott álltam egy kétharmadig leforgatott filmmel. A stáb elment, bonyolódott a helyzet. Mire megoldást találtam, két napom maradt, hogy befejezzem a filmet, ennyi idő alatt forgattuk le a maradék jeleneteket. Így lett a Szőke kóla. Nyári film volt, de az a két nap januárra esett. Ha valaki nagyon figyel, látja a főszereplő leheletén, amikor épp azt mondja, „bocsánat rossz napom van, meg talán a meleg miatt…”, és közben lila a szája…Ez egy jó iskola volt. Ezen tapasztalatok alapján döntöttem a Login mellett. A történetet, a színészi játékot, és a képeket teljesen lecsupaszítottam.

A film a Veszedelmes viszonyok adaptációja.

Barnóczky Ákos: Igen, igazából áldokumentumfilm. De azt gondolom, a XVII. századi levélregények az áldokumentumfilmek ősei.

Mi maradt meg az alaptörténetből, hiszen a mában, a virtuális világot használva alakul a film története?

Barnóczky Ákos: A karakterek, a figurák az eredeti történet mai megfelelői. Valmont vikomt, Merteuil márkiné, az áldozatok, a naiv emberek. Volt négy főkarakter, és kellett egy történet, amely alátámasztja, hogy ők chaten kommunikálnak. Amikor ez megvolt, akkor az volt a feladat, hogyan találjak olyan színészeket, akik ezt hitelesen elő tudják adni. Direkt színházi színészeket kerestem, és nem ismert neveket, nem akartam, hogy ez elvigye a történetet. Kemény volt a feladat, hiszen a filmet közeli képekkel forgattuk, ahol nem lehet blöffölni. Ahol végig közeli van, ott játszani kell a színésznek. Úgy próbáltunk, mint egy színházi előadásnál, csak ez után álltak kamera elé.

Miskolci vagy, mit tett hozzá a város ahhoz, hogy a művészeti pályát válaszd?

Barnóczky Ákos: Miskolc sokat jelent nekem, és mákom volt, hiszen amikor középiskolás voltam, nagyon jó színház volt a városban. Bár rájöttem, Miskolcon mindig jó volt és van, olyan mágikusan jó színház. Néha szétverődik, de utána megint jól jön össze. Amikor középiskolás voltam, Csiszár Imre volt az igazgató, imádtam az előadásokat, óriási színészek voltak, ez adott nekem alapot. A másik, a miskolciak stílusa. Ami fel sem tűnik, csak ha elköltözöl, veszed észre a különbséget.

Mi ez a különbség?

Barnóczky Ákos: Egyrészt sokkal lazábbak, kommunikatívabbak a miskolciak, de van egyfajta cinkosság is, és a kivagyiságot kiröhögik. Ezenfelül van öniróniájuk. Ez is jó alap egy színházi, filmes embernek.

Iskola?

Barnóczky Ákos: A kohóipariba jártam, ott érettségiztem.

Ennek nincs sok köze a filmhez, színházhoz.

Barnóczky Ákos: Valóban, de nem voltam túl jó tanuló. A kohóipari viszont laza iskola volt, tök jó volt, ott kezdtem el figyelni a világ dolgaira, és jó szellemű tanáraim is voltak. Majd különböző színházakba kerültem – Zalaegerszeg, Veszprém, Budapest –, voltam stúdiós, rendezőasszisztens. Később elkezdtem forgatókönyvet írni. Majd megnéztem egy filmet, amit én írtam, és eldöntöttem, ezután, amit írok, én is szeretném rendezni. Mert nem az volt a filmvásznon, amit én álmodtam meg.

Mi volt ez a film?

Barnóczky Ákos: Az Európa Expressz. Én másképp képzeltem a figurákat.

Közönségtalálkozókon mit szólnak a Loginhoz?

Barnóczky Ákos: Vannak, akiket a film technikai részletei érdekelnek, vannak, akik a történettel kapcsolatban kérdeznek. De érdekes, a nők és a férfiak másképp reagálnak, a nőket sokkolja, a férfiak vitatkozni akarnak róla.

N. Szántó Rita