Ha az első nap jól sikerül, el vannak varázsolva…

Miskolc - „Na, Levike! Várod már az iskolát?” Aki kérdez, biztos olyan választ vár, hogy „igen …. bácsi, és már megtanultam olvasni, készülök az angol középfokúra.” Néha tényleg ez az érzésem. A súlyos tízezreket ovis ballagásra költő szülőket látva, a már most „versenyző” anyukákat hallva. (Szerencsére nem ez a mindennapos.)

Szóval Levi annyira várta a nagy napot, mint minden 7 éves. Tetszett neki az iskolatáska, a könyvek, és az is, hogy végre lesz saját tolltartója színes cerkákkal, és most már nem kell a bátyjától elkérnie azt. Az iskolájáról pedig sokat hallott. Odajárt még a múltszázadban az apukája is, míg a nagyobbik tesó ugyancsak néhány éve. Nem volt idegen korábban sem neki.

Az elmúlt hetekben inkább óvatosan beszélgettünk róla, míg anya – tudják, aki mindenhez ért egy személyben – a többi tudnivalót és okosságot gyűjtötte be az első osztállyal kapcsolatban. Szerencsére a görögkatolikus suli minden információt megadott tisztasági csomagról csakúgy, mint más egyébről.

Utolsó nap után az első

Hétfőn még oviban volt Levi. Az utolsó nap. Az utolsó utáni utolsó, hiszen már elballagott. Ez akkor esett le nekünk is, amikor aznap tette volna be a „ház” jelű szekrényébe a hátizsákját, de már volt benne más cucc. „Apa! Elfoglalta az utódom! Ez van…” – intett a 7 évesek lemondásával, és kiszaladt az udvarra, Gabi néni ölébe. Gabi néni könnyezett.

Hiába, az utolsó nap.

Az első viszont tegnap jött el, csendesen. Mire János kolléga megérkezett, Hunor, a 6.-os nagyfiú már elment a Fráterbe, ám mi, a többiek izgatottan vártuk az indulást. Az ünneplőnadrágba öv kellett, de Levit abszolút nem zavarta a helyzet, viszont alig várta, hogy felvegye élesben is az iskolatáskát. Bogi húgomtól útközben egy puszi, integetés az ovinak és máris az iskola előtti zebrán ér minket a pillanat. Aztán ismerősöknek köszönünk. „Ti is? Mi is!” – és már megyünk is a szépen felújított suli új szárnyába, be az ajtón, amire az van írva: 1.b. S ahol a szülők és a tanító nénik talán izgatottabbak, mint a 26 kis elsős.

Másabbak a mai gyerekek

– A legszebb nap, de persze nagyon izgulunk – faggatom Juhász Krisztinát, Levi egyik osztályfőnökét, miközben párja, Pásztorné Bartók Csilla szintén egy szülővel beszélget. – Amikor fogadjuk a gyerekeket ilyenkor reggel, az a legszebb. A nyolc általános évében a legelső nap a legcsodálatosabb. Ha az első nap jól sikerül, a gyerek el van varázsolva és szereti az iskolát – mondja.

Krisztina bevallja négyszemközt: emlékszik az ő első napjára is.

„Nagyon féltem, mert morcos tanító nénim volt, de a mai napig nagy szeretettel gondolok rá.” A tanító néni szerint másabbak a mai gyerekek, sokkal érettebbek, talpraesettebbek.

– Fontos, hogy a jó Istentől áldást kérjünk ilyenkor, és nemcsak erre az évre, hanem az összesre. A mai világban egy jó szóra és egy jó úton való elindításra szükség van! – mondja, és elengedem, hiszen dolga van.

Névsorolvasás, majd lassan tízóraiznak a kicsik. Levi Szabi mellett ül, együtt jártak oviba. Forog, beszélget. Ebből első pad lesz egy kislánnyal – gondolom magamban.

Az ebédlőben majszolnak. Elbúcsúzok Levitől, anya vele marad, lassan mennek évnyitó misére. Ad még egy puszit, megölel. „Jó leszel?” – kérdezem. „Én mindig jó vagyok apa!” – mondja, és intek az immár elsős fiamnak.

- Juhász-Léhi István -

Az iskoláról

2002-ben a Miskolci Görög Katolikus Apostoli Exarchátus az oktatási funkciók megtartása mellett teljes eszközrendszerével együtt megvásárolta a Miskolc közgyűlése által jogutód nélkül megszüntetett Soltész Nagy Kálmán Általános Iskolát. A Miskolci Görög Katolikus Általános Iskola tanulóinak létszáma 500 fő, 21 osztállyal, amelyből 14 alsó és 7 felső tagozatos. Alsóban az egész napos (iskolaotthonos) oktatási rendszerben két egyenrangú osztálytanító naponta váltakozó műszakban tanítja a gyerekeket a különböző tantárgyakra.

Sok feladattal jár

„Egyszerűnek tűnő tanévnek néz ki olyan szempontból, hogy különleges, rendkívüli programjaink nincsenek. Azonban a pedagógusok szempontjából nehezebb lesz” – nyilatkozta érdeklődésünkre Pappné Orosz Klára, a Miskolci Görög Katolikus Általános Iskola igazgatója. „Az életpályamodell kapcsán a pedagógus-önértékelést ugyanis már nem öt-, hanem kétévente kell elkészíteni. Ez rengeteg feladattal, adminisztrációval jár. Ugyanakkor fantasztikusak lettek az adottságaink az iskola új tereiben, a gyerekek is jól érezték magukat, élvezték a szép környezetet. Adottak a feltételeink a mindennapos testneveléshez is.”