Aki felpezsdíti az iskolát...

Encs - Szent Miklós volt az angolóra főszereplője, ahol tanult a magyar diák és az olasz egyetemista egyaránt.Beültünk egy angolórára az encsi Szent László Katolikus Általános Iskolában. Rendhagyó óra is volt ez, meg nem is. Rendhagyó, mert egy olasz egyetemista fiú tartotta, és megszokott, mert ez már a sokadik alkalom volt. S mint ahogy az iskola igazgatónőjétől, dr. Besenyei Zoltánnétől megtudtuk, tavaly is volt két „segédtanáruk", és szeptembertől is érkezik egy újabb fiatal az iskolába.

Ki vagy te?

Az angolóra kicsit feszélyezetten indult a hetedikben (nem csodáljuk, hiszen az igazgató nénin túl egy újságíró figyelte, egy fotós pedig fotózta őket), de aztán hamar feloldódtak a gyerekek. Gaetano Scianatico ugyanis játékkal indított. Egy kisfiú – Gábor – homlokára rögzített egy feliratot, ezt mindenki látta, csak ő nem, s ki kellett találnia, hogy mi van rajta. Kérdéseket kellett feltennie magára vonatkozóan: Hosszú a hajam? Szőke? Öreg vagyok? Kék a ruhám? Piros? A többiek igennel vagy nemmel válaszolgattak. Nem volt egyszerű dolga Gábornak, de végül csak rájött, ő maga Santa Claus, azaz a Mikulás.

Nem véletlenül kapta ezt a nevet, derült ki hamar, mert az olasz fiatalember, így vezette rá hallgatóságát az óra „főszereplőjére", Szent Miklósra, azaz ahogy ő hívja, Szent Nicholasra. Aki nem más, mint a gyerekek által igencsak közkedvelt Mikulás.

Szent Nicholas egyébként Gaetano városának, Barinak a védőszentje, itt őrzik ugyanis a szent csontjait. Erről kívánt beszélni az encsi hetedikeseknek, akik az óra során megtudhatták, hogy Bari minden év májusában három napos fesztivált rendez Szent Miklós tiszteletére. Ezen a három napon aztán a világ minden részéről érkeznek zarándokok.

Megszokták a kiejtését

Fontos szerepet kapott az interaktív tábla is az órán. Gaetano képeket vetített a fesztiválról, és mesélt magáról az ünnepről. Közben ő maga is tanult, hiszen a diákoktól megtudhatta, nálunk december 6-án hoz ajándékot a Mikulás, sőt karácsonykor is kapnak, de hogy pontosan kitől, ebbe már a magyar diákok kicsit belegabalyodtak.

Az óra végén megkérdeztük a gyerekeket, hogy értették-e, miről mesélt az olasz tanár bácsi, ők lelkesen bólogattak. Mondták, az első alkalmakkor nehezebb volt, de mára már megszokták a kiejtését, s nagyon élvezik az órákat.

Gaetano Scianatico egyébként az AIESEC (a világ legnagyobb diákszervezete, a közgazdasági és kereskedelmi hallgatók nemzetközi egyesülete) tagjaként élt a lehetőséggel, hogy külföldön töltsön el hat hetet. Több aiesec-es diák van most megyénkben, információnk szerint kilencen, köztük az általunk meglátogatott olasz Gaetano.

Közvetlen ember

– Imádják a gyerekek – mondja az igazgatónő a fiatalemberről. A szünetekben is igyekeznek vele beszélgetni, ő pedig nagyon közvetlen, szívesen van velük. Dr. Besenyei Zoltánné még megjegyzi, a gyerekek már várták, hogy jöjjön, mert a korábbi „kistanárokkal" is azonnal megtalálták a hangot. Most sem csalódtak. Az olasz fiú napi 3-4 órát tart, ő maga döntött, hogy mely osztályokban. Másodiktól felfelé minden évfolyamon tanítja az angolosokat. Az igazgatónő mondja, komplett óravázlatokkal érkezett, minden órára lelkiismeretesen készül. Megismertette a gyerekekkel a szülőhazáját, a városát, beszélt a nemzeti szokásaikról, ételeikről, mindezt sok-sok képpel fűszerezve.

– Észre sem veszik, és rengeteget tanulnak – magyarázza az igazgatónő. – Rá kell jönniük, muszáj angolul beszélni hozzá, itt nincs lehetőség a visszakérdezésre. És mi is jól járunk: felpezsdíti az iskolai életet.

ÉM-HM

(Az olasz egyetemistával és brazil kollégájával, valamint az encsi diákokkal és tanáraikkal készült beszélgetések a hétfői Észak-Magyarországban és az eszak.hu-n olvashatók.)