2013.09.17. 09:53

10. Jameson CineFest - "Nagyon jó a buli, még visszajövünk!"

Miskolc - Hétfő délelőtt: pillanatnyi csönd a filmfesztiválon. Legalábbis látszólag...

Miskolc - Hétfő délelőtt: pillanatnyi csönd a filmfesztiválon. Legalábbis látszólag...Álmos a Művészetek Háza környéke hétfő délelőtt, nehéz elképzelni, hogy az előző estéken mekkora volt itt a nyüzsgés. Öt napja tart a Jameson CineFest Nemzetközi Filmfesztivál, s mondják, az idén – jubileumi a rendezvény az idei, immár a tizedik – vannak eddig a legtöbben. Míg az első években a kamaramozikban, azaz a Békében és az Urániában is elfértek a nézők, most a nagyterembeli vetítésekről is sokan lemaradnak, ha az utolsó percekben érkeznek meg.

– Így igaz, sokan vannak, és nagyon jó a buli – mondja Vinczler Andrea, aki a recepción fogadja a vendégeket. Ő úgy látja, több a szállóvendég mint tavaly, s aki jön, több éjszakára marad a korábbi évekhez képest. – Mi ugyan éjjel 11-kor bezárunk, de utána is folyik az élet. Ilyenkor délelőttönként még csak ébredezik a fesztivál.

Így is van: odakinn, a Jameson sátraknál a söröshordókat pakolják le épp egy teherautóról. Igencsak megfogyatkozhatott a készlet, következtetünk. Nemes Réka a pultban áll, sehol egy vendég, most nincs akit kiszolgáljon.

– Rengetegen voltak a hétvégén – jegyzi meg ő is. Dicsérik nagyon a fesztivált, fűzi hozzá. Sok külföldi szót is hall Réka, főleg angolul, franciául beszélnek.

Nem bánták meg

A környéken fel-feltűnnek néhányan, nyakukban a fesztivál nyakpántjával, de legtöbbjükön ott a felirat, Staff, azaz a személyzethez tartoznak. Egy férfi hatalmas bőröndökkel érkezik, angolul jelentkezik be a regisztrációnál. A lépcső mellett férfi áll, őt szólítjuk meg, mint kiderül, amerikai, de nagyon jól beszéli a magyart. Kolumbiai feleségével érkezett Miskolcra.

– A dokumentumfilmes program érdekelt bennünket – mondja Patrick Alexander, mint kiderül, ők maguk is készítenek egyet egy Kolumbiában élő magyar férfiról. Hallottak a fesztiválról, ezért jöttek, s nem bánták meg. Sőt, bár most haza kell utazniuk, de ha tehetik, visszajönnek a hét végére.

– Nagyon jók voltak a dokumentumfilmek. Változatosak. Volt köztük kis és nagyköltségvetésű, archív anyagot használó, interjúra épülő. Nagyon élveztük mindet – mesélik.

A házaspár története is izgalmas. Patrick 1990-ben volt itt 6 hónapot cserediákként (véletlen, hogy épp Magyarországon), de olyan jól érezte magát, hogy azóta már másodszor tölt itt hosszabb időt. Közben járt Kolumbiában, ahonnan már feleséggel tért vissza. Jelenleg angol nyelvi rektorként dolgozik a kaposvári egyetemen.

Utolérik magukat

Felsétálunk a Művészetek Háza galériájába, ahol több fiatallal találkozunk, nagy munkába vannak. A Színház és Filmművészeti Egyetemre járnak (vagy épp most végeztek), s a fesztivál dokumentálása a feladatuk.

– Ma talán utolérjük magunkat – mondja Krista Tamás. Már elkészült a kisfilmjük az Iron Sky film alkotóival, ez már fel is került a fesztivál Facebook oldalára és a CineFest honlapjára. Hétfőtől két új vágó is erősíti a csapatukat, s hamarosan láthatja majd a közönség a többi filmet is, kisinterjúkat a vendégként érkező színészekkel, rendezőkkel, előadókkal.

– Három éve voltam először, azóta minden évben visszajövök – meséli Tamás. Az egyetemen az egyik tanáruk kérdezte első alkalommal, hogy kinek volna kedve a miskolci munkához, akkor jelentkeztek néhányan. Az idén már túl sokan is, egyre ismertebb a fesztivál. Megjegyzi, annak ellenére szívesen jönnek, hogy nem kapnak pénzt a munkáért, csak szállást.

A neten olvasták

Bár Tamást főleg a munka köti le, néhány társa több filmet is végignézett. Jó a hangulat, nagy az érdeklődés, mondja Tamás, az viszont meglepte, hogy a városban nemigen érzi a fesztiválhangulatot, a néhány utcával odébb lévő koncerteket is kevesebben látogatják, mint előzetesen gondolta volna.

A fesztiválépület előtt két lányt szólítunk meg, a műsorfüzetüket böngészik. Elárulják, a dokumentumfilmes programra várakoznak, amely kora délután kezdődik. A neten olvastak a fesztiválról, ez az első alkalom, hogy Miskolcon járnak. Nagy Diana tanulmányai a filmekhez kötődnek, de Sándor Emeséé nem, ő kommunikáció szakra jár az egyetemre.

– Érdemes volt jönnünk – állítják, s elárulják, ha már itt voltak, egy nagyjátékfilmet is megnéztek, a Fiatal és gyönyörű címűt. Most azért nézik a programot, hogy megtudják, mire futja még az idejükből: el kell érniük a fél 8-as InterCity-t.

– Sajnáljuk, hogy csak egy éjszakára foglaltunk szállást – mondják. – Jövőre hosszabb időre jövünk.

ÉM-HM