2012.04.04. 10:06
Jegyzet: A háborítatlan szoba titka
<em>Amikor a görög kommunista hős Nikosz Beloiannisz összefutott a Magyar Tanácsköztársaság politikai biztosával, Korvin Ottóval Miskolcon. Akkoriban készülhetett ez a kép talán a hetvenes évek derekán. Ehhez sztereóban kellett lebontani két egymással szemező két régi belvárosi házat</em>. <strong>Szántó István jegyzete</strong>.
Amikor a görög kommunista hős Nikosz Beloiannisz összefutott a Magyar Tanácsköztársaság politikai biztosával, Korvin Ottóval Miskolcon. Akkoriban készülhetett ez a kép talán a hetvenes évek derekán. Ehhez sztereóban kellett lebontani két egymással szemező két régi belvárosi házat. Szántó István jegyzete.
A cél az volt, hogy az akkori szerény, Beloiannisz, ma már Szentpáli utcát átvezessék a Széchenyi úton. A főutca páratlan oldalán egy kirakatokkal teli zsúfolt minta bútorbolt volt. Szó szerint – olyan volt, mint a bútorbolt. Akik oda betévedtek ott csak kiválaszthatták a nekik tetsző kombináltszekrényt vagy rekamiét majd felkerülhettek a várólistára. Szerencsés esetben, néhány száz forintossal fel lehetett turbózni az üzletet. S akkor már is felülhettünk a sarkon várakozó stráfkocsi bakjára, hogy lovas kocsival elszállítsuk a bútort a Baross Gábor utcai tüzér laktanya raktárából. A dörzsöltebbek persze egyenesen oda mentek, ha bútorra áhítottak.
Mivel a szemközti Bató-ház földszintjén is ilyen kereskedés volt sort álltak a kocsisok. E miatt a környéket mindig lócitrom és egyéb ilyen melléktermék szaga lengte be. Mígnem a két házat el nem dózerolták.
Előtte újdondász koromban pontosan 1970-ben fejembe vettem, hogy megnézem a Bató-házat belülről. Arra az örökre lezárt háborítatlan szobára voltam kíváncsi, amelyet Bató Eszter halála után meghagytak az épületben. Máig szánom bánom, hogy a végrendeletben meghagyottaktól eltérően rávettem az akkori lelkészt egy rendkívüli betekintésre. Emlékezetem szerint a XIX. század stílusában berendezett sötét splallettás szobában egy párnákkal felpúpozott ágy egy asztal egy nagy szekrény és néhány szék volt. A szellőzetlen szobában úgy gondoltam bármikor betoppanhat a lakója. A később hirtelen elhunyt Szathmári László kollégám lelkesen fotózott a szobában, amikor már jómagam ott az első emeleti folyosó végén már furcsán éreztem magam. A református lelkészi hivatalban őrzött végrendelet sorai zakatoltak az agyamban. Láttam magam előtt a szigorú átokkal sújtó figyelmeztetést: hogy évente csak egyszer lehet az emlékszoba nyugalmát háborgatni.
Mindez aligha tartotta vissza azokat, akik a ház eltüntetéséről döntöttek. A szoba eredeti állapotában lett kialakítva, átköltöztetve a Palóczi utca református egyházi hivatalba. Ezen a fotón szépen kirajzolódik, miként állt az örökkévalóságnak szánt szoba fala. Az épülettel szomszédos az a ház, amelynek a stukkója egy arra sétáló fejére zuhant a közelmúltban. Amikor ilyen tragédiák történnek, hajlamosak vagyunk misztikus kombinációkra. Már csak azért is, mert ösztönösen keressük a magyarázatot a megmagyarázhatatlan sorscsapásokra. Városunkban hasonló legendák keringtek a Hejőcsabai zsidó temető áthelyezése után is. Ma már kevesen tudják, hogy ahol az egyetemi régi fűtőmű áll ott vezetett az út Tapolcára. A sorompó megszüntetése után a temetőn átvezető szakaszon is számos rejtélyes halálos baleset történt. A Bató-ház kilakoltatásáért felelősök is számos sorscsapást éltek meg. Hogy ezzel bizonyítsák az odaát ránk váró igazságtételt.
Számunkra ma természetes, hogy az átkeresztelt Szentpály és a Corvin utca összeér. Csak az idegeneknek tűnik fel, hogy a belvárosban szinte átmenet nélkül simulnak egymáshoz az öreg miskolci házak és a sokszemes panelek.
