2012.03.28. 09:26
Jegyzet: Nagyot álmodott a vándor üveges
<em>Az alábbi kép a fiatalon elhunyt Ágotha Tibor fotóriporter műve. Pontosan 1970-ben készítette a miskolci Ady hídnál. Tibor mesterien örökítette meg a soha vissza nem térő pillanatot. Hiszen igazából az üveges tót már akkoriban is olyan ritka volt, mint a biciklivel utazó vándorköszörűs vagy házaló esernyős</em>. <strong>Szántó István jegyzete</strong>.
Az alábbi kép a fiatalon elhunyt Ágotha Tibor fotóriporter műve. Pontosan 1970-ben készítette a miskolci Ady hídnál. Tibor mesterien örökítette meg a soha vissza nem térő pillanatot. Hiszen igazából az üveges tót már akkoriban is olyan ritka volt, mint a biciklivel utazó vándorköszörűs vagy házaló esernyős. Szántó István jegyzete.Látható, hogy az öreg északi szomszédjaink hagyományos ruházatában szunyókált. Lábán fűzős, hosszúszárú bocskor, ami megkönnyíthette a járását hátán, a képen is látható üvegtartó faráccsal. Az, hogy már nincs, semmi a tartóban azt jelzi, jó napja lehetett. Sok repedt törött ablakról álmodhat. Könnyűszerrel, mivel abban az időben még bőven voltak földszintes házikók a környéken, amelynek lakói örülhettek az arra baktató üvegesnek.
A patakot lefedték és a helyén ma már a város legforgalmasabb csomópontja található. Ahol az öreg bóbiskol manapság egy szánalmat keltő koldus üldögél a Szinva park előtti járdaszigeten. Így aztán csak mi szép korúak tudjuk, hogy mi lehetett a patak túlpartján látható zsákutcában.
A mostani divatárubolt helyén volt egy bicikli és motorkerékpár üzlet a Borsodi Iparcikk vállalat üzemeltetésében. A kínálat természetesen hazai Csepel kerékpárokból és Pannónia és Danuvia motorokból állt. Ezeket meglehetősen drágán kínálták és sosem volt belőlük elegendő. Alkatrésznek is híján voltak. Megveszekedett motorosként már a hatvanas évek közepétől állandó bámészkodó voltam itt. Sóvárogva csodáltam az egri Bervák és Panni robogok után az ötven köbcentis csehszlovák Jáva 05-söket és az NDK-s Simson Schvalbéket, s Starokat. Tizenévesen ezekkel a motorokkal bármikor szert tehettünk a vágyott benzintyúkra. Hogy aztán a ricinussal tuningolt benzin gőzétől megcsapva gyűjteni kezdhessünk egy Trabantra.
Az üzlet előtti csillaggarázsban parkolt Steiner Sanyi bácsi nagykerekes Wartburgja. Ő nyugalomba vonulásáig a Szeles utcában székelő belker szállítási vállalat igazgatója volt. Sofőrből lett vezető, így ha csak tehette állandóan bütykölte a házuk előtt az autóit. Délelőttönként a felnyitott motorháztető alatt matatott vagy a Csombi kutyáját sétáltatta a patak partján. Várta az arra járó barátait egy kis dumcsizásra. Felesége Editke az autóker vezetője volt, a közelmúlt hunyt el. Nő létére – noha sosem forgatta a volánt – mindenkinél jobban szinte zseniálisan ismerte a teherautók alkatrészeit.
Abban az épületben lakott egy osztálytársam, Kendrusz. Nem egy szokványos, könnyen megjegyeztem a vezetéknevét, mint azt is, hogy mindig kileskelődött a házmesterlakás ablakán.
A vándor üveges ébredezik. Zavarhatja a sok csörömpölő villamos, a mögötte pufogó Tefus kocsi. Messziről jöhetett, gondolja, mielőtt hazaballag, lehúz még egy fröccsöt. Nem kell messzire mennie. Bármerre indul, kocsmába botlik. Tele a környék olyan italbolttal ahol a derék bőrkötényes csapos szegre fűzi a pénztári blokkot. Ám előtte ő is megnézi magának az utolsó üveges tótot.
