2018.06.22. 11:15

Az igazgatói iroda sem tiltott terület

Encs - Az encsi iskolában se szeri, se száma a tehetséges gyerekeknek. Interjú: Ducsainé Polefkó Évával, az Encsi Zrínyi Ilona Általános Iskola igazgatójával.

Pedagógusnapi ünnepséget tartott nemrég a Szerencsi Tankerületi Központ. Ducsainé Polefkó Éva, az Encsi Zrínyi Ilona Általános Iskola igazgatója Zemlényi Zoltán Intézményvezetői Díjat vehetett át a rendezvényen. Ezt az elismerést azok érdemelhetik ki, akik éveken át kimagasló szakmai tehetséggondozói munkát végeznek.

- A pedagóguspálya talán egyik legszebb feladata a tehetséggondozás. Ez mindig is célja volt, vagy a munkája során alakult így?

A pályámat óvónőként kezdtem, majd megszereztem a tanítói képesítést is. Valahogy az élet úgy hozta, hogy bármelyik intézményben dolgoztam, mindenütt sok tehetséges gyerekkel találkoztam. Amikor ebbe az iskolába kerültem, és igazgatóhelyettes lettem, a kollégáimmal természetesnek tartottuk, hogy a kiemelkedő képességű gyerekekre odafigyeljünk és újabb tehetségeket fedezzünk fel. Ugyanakkor a felzárkóztatást is fontos feladatunknak tekintettük, hiszen sok hátrányos helyzetű gyerek járt az iskolánkba, és jár most is. Az évek alatt pedig valahogy természetessé vált számunkra, hogy versenyeken indítsuk el a jó képességű gyerekeket. Megjegyzem, a sikerhez a kiváló nevelőtestület és lelkiismeretes munkatársak is kellettek, mert csak egy jól képzett csapat tud kimagasló eredményeket elérni. A szülői háttér szintén nagyon fontos, hiszen a munkánk során partnerekre találunk bennük. Hál’ Istennek a pályám során a fenntartókkal is mindig kiváló kapcsolatot tudtam kialakítani. Most is nagyon jó az együttműködésünk a Szerencsi Tankerületi Központtal, és annak vezetőjével, Szabó Árpáddal. A tankerület mindenben segíti a munkánkat, bármilyen gondunk van, meg tudjuk velük beszélni.

- Ahogy beléptünk az iskola előterébe, láttuk a vitrinben a rengeteg serleget. A tanítás mellett hogy marad idő felkészülni ennyi versenyre?

Nagyon sok pluszmunkát végzünk a kollégáinkkal. A tanítási órákon kevés az idő, ott nem lehet versenyre készülni. Maradnak a délutáni foglalkozások és a nulladik órák. Azok a gyerekek, akik szorgalmasak és szeretnének jó eredményt elérni, el is érik. Területi, megyei, sőt országos versenyekről is hoznak első, második, harmadik díjakat. Ők is rendkívül büszkék magukra. Fantasztikus, amikor a versenyek végén felhív a kollégám, hogy „Évike, elsők, másodikok vagy harmadikok lettünk”, és hallom, hogy a gyerekek sikongatnak a háttérben örömükben.

- A versenyeztetés az ön részéről elvárás, vagy a kollégák természetesnek veszik a tehetséggondozást?

Nem mondanám, hogy elvárás, de a pedagógiai programunkban benne van, és az éves munkatervünkben is szerepelnek a versenyekre való felkészítések. Ez már hagyománnyá vált az intézményünkben, hiszen a pedagógusok számára is hatalmas öröm, ha a tanítványaik sikert érnek el. A tantestületi értekezleten minden alkalommal megdicsérem a felkészítő kollégákat, hiszen büszkék vagyunk rájuk. Az is szokás nálunk, hogy minden reggel köszöntjük a gyerekeket az aulában. Olyankor felolvassuk a sikeresen versenyző gyerekek névsorát, kijönnek a közösség elé, és megtapsoljuk őket. Számukra ez óriási elismerés.

- Említette a művészeti nevelést. Milyen művészeti ágakkal foglalkozhatnak itt a gyerekek?

Iskolánkban van színjáték, képzőművészet, néptánc és zenei tanszak. A zenei tanszakon belül tanulhatnak furulyázni, klarinétozni, zongorázni, szaxofonozni, valamint járnak szolfézsra és kamarazenére.

- Kiemelkedőek a diákok a sport területén is. Egyik tanulójuk, Paranai Laura nemrég világbajnoki ezüstérmes lett.

Gratulálunk Laurának a szép eredményhez! Nagyon büszkék vagyunk azokra a tanulókra is, akik az Országos Fekvenyomó Verseny I. helyezett csapatainak tagjai. Gyermekeink bekapcsolódtak a kosárlabdasportba is. Bár az edzések kemények, heti öt alkalom, de a diákjaink ezt is nagy örömmel csinálják. Lelkesedésük a sport iránt annak is köszönhető, hogy több olimpiai bajnokot is meghívtunk ebben az évben az iskolába, akik életútjukról meséltek.

- Nem mindennapi dolog, hogy egy kisváros általános iskolájából országos versenyekre jussanak el diákok.

Bizony, ez óriási siker! Nemcsak eljutnak, hanem ott vannak a legjobbak között. Olyan nagyvárosok híres iskoláit győzik le olykor, hogy szinte el sem hiszem, amikor telefonálnak, hogy kimagasló helyezést értek el. Legutóbb Kiss Konrád Soma lett első egy országos informatikai versenyen, Juhász Evelin pedig az anyanyelv területén ért el szép eredményt: országos 4. helyezett lett, Stumpf Boglárka pedig az Országos Közlekedési Versenyen szerepelt eredményesen. Szomorú szívvel ballagtattuk el őket, hiszen nyolcadikosok voltak. Meggyőződésem, hogyha a gyerekek érzik, hogy az iskolában szeretik őket, akkor szívesen dolgoznak együtt velünk. Nálunk az igazgatói iroda nem tiltott terület, a gyerekek bejöhetnek, és beszámolhatnak róla, mi történt velük. Ha pedig bemegyek az alsósokhoz, odaszaladnak hozzám, és megölelnek. Mondják is a kollégáim: látszik, hogy valamikor óvónő voltam.

- Mi a legszebb a pedagóguspályában?

Nekem ez a minden, ez az életem! Már gyerekkoromban is pedagógus akartam lenni. Boldog vagyok, hogy ezt csinálhatom. A gyerekek szeretete ad nekünk erőt, hogy a következő nap is lelkesen jöjjünk az iskolába, és folytassuk a munkát. Ez még azt a sok papírmunkát is elfeledteti, ami ránk hárul. Csak egyet sajnálok: amióta igazgató vagyok, nem tudok olyan sok időt a gyermekek között tölteni, mint amennyit szeretnék.

Hegyi Erika