A saját maga főnöke lett Vidrai Szabolcs

Miskolc - Az egykori budapesti kiválóságot néhány hete választották meg a miskolci klub élére. Interjú Vidrai Szabolccsal, a Havasszépe Sportegyesület elnök-műkorcsolyaedzőjével.

Sokáig a sportág férfi szakágának legeredményesebb itthoni versenyzője volt, még a nemzetközi mezőny kiválóságaival is felvette a kesztyűt. A sportág berkeiben senkinek nem okozott meglepetést azzal, hogy igent mondott a Havasszépe elöljáróinak kérésére, elfogadta a jelölést, majd „beült” az elnöki székbe.

- Miért éppen ön lett a borsodi megyeszékhelyen működő egyesület első embere?

Vidrai Szabolcs: Ennek az az előzménye, hogy már tíz éve járok ide, szakmai munkát végzek Miskolcon, vagyis itt edzősködöm. Most fiatalítani, vagy inkább frissíteni akartak, megújítani az irányítómunkát. Nekem volt és van ehhez kedvem és képességem, hogy tovább­vigyem ezt az alapvetően jó állapotban lévő klubot.

- Egy évtizeddel ezelőtt hogyan került kapcsolatba a Havasszépével?

Vidrai Szabolcs: A csapatot, vagy ahogyan én mondom, a brigádot már jelentős mértékben azok alkották, akik most is. Az akkori elnök asszony felhívott, szakmai tevékenységet kínált, és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem náluk kipróbálni magam. Azt feleltem neki, hogy jó, kezdjük el és itt ragadtam.

- Milyen haszonnal jár a miskolci klub számára, hogy budapesti elnöke lett?

Vidrai Szabolcs: Kétoldali „ügyről” van szó. Ismerem az aktuális világtrendet, és a szabályokat is első kézből adhatom tovább. A jelentős múltam következtében a szövetséggel pedig napi szintű és mély kapcsolatot ápolok, ez is hozzásegíthet minket ahhoz, hogy hatékonyabban el tudjuk érni céljainkat. Az egyébként mindegy, hogy budapesti irányít miskolcit, ha van mellette erős vezetőség, ütőképes elnökség, ezek hasznos és nélkülözhetetlen kellékek.

- Belefér a mindennapjaiba az elnökösködés, az edzősködés, és a Miskolcra való „örökös” utazgatás?

Vidrai Szabolcs: Mindig arra van ideje az embernek, amire akarja vagy szeretné. A felsoroltakat meg tudom oldani, az elődöm és a munkatársai ugyanis hathatós támogatásban részesítenek. Megválasztásom óta három hét telt el, úgy látom, hogy az új felállás működik, én pedig mobil vagyok, rajtam semmi nem múlik majd.

- Mivel foglalkozik, ha éppen nem műkorcsolyázik?

Vidrai Szabolcs: Egyéni vállalkozó vagyok, több lábon állok. A sport mellett a kereskedelemben is dolgozom.

- Nem is olyan régen Miskolcról Budapestre költöztek azok a sportolók, akik fejlődni akartak és komoly terveket szövögettek. Az ön érkezése véget vethet ennek a tendenciának.

Vidrai Szabolcs: Ez abszolút így van. A kívánatos technikai szintet most már helyben kapják meg a versenyzők. Ugyanis valamennyi hétvégém Miskolcon telik majd, sőt amikor csak kell, a hétköznapokon is itt leszek. Abban hiszek, hogy a jelenlétem és – már bocsánat – a szakmai múltam és tudásom révén további fejlődés elé nézünk. Jó esélyünk van arra, hogy Miskolcon összehozzuk a hőn áhított vidéki korcsolyaközpontot. Ha lesz elegendő jégidőnk, ha eljutunk egy magasabb technikai szintre, akkor tényleg nem kell innen sehová költözni vagy átigazolni.

- Elnök és edző is. Sajátos helyzetbe került…

Vidrai Szabolcs: Igen, mert saját magam főnöke lettem. Ez a különös státusz a műkorcsolyában és nálunk semmiféle gondot sem okoz majd, mondjuk a labdarúgásban persze ilyen aligha lenne elképzelhető. Már a hivatalos felkérésem előtt eldöntöttük, hogy a szakmai munkát nem adom le, mert ez a rész jól működik, és nincs okunk azt feltételezni, hogy innentől kezdve másképpen alakulnak a dolgaink.

- Kik segítik a munkáját?

Vidrai Szabolcs: Abaházy­ Lukács Péter, Bikfalvi Tünde, Tóth Laura, Molnár Anikó, dr. Gál Gaszton. Az utánpótlás vonalán működő szakembereinktől azt várom, azt várjuk, hogy termeljenek minél több és ügyesebb gyereket szak­águnk számára. Én egyébként a kezdőkkel nem foglalkozom, ez nem szakterületem, nekem a már „feltolt” gyerekből kell kihoznom a legtöbbet.

- Melyik a fontosabb szakáguk: a műkorcsolya vagy a rövid pályás gyorskorcsolya?

Vidrai Szabolcs: Mindkettő fontos és mindkettő nagy jövő elé néz. Azt egyébként be kell vallanom, hogy a gyorskorcsolyához nem értek. Klubunk eddig huszonnégy versenyt szervezett, legutóbbi eseményünkön huszonöt országból csaknem háromszázan indultak és ezt így akarjuk folytatni. A legutóbbi országos műkorcsolya-bajnokságon például vidékről ketten indultak és mindketten a színeinket képviselték. Annak szintén örülök, hogy gyorskorcsolyarészlegünk is egyre izmosabb.

- Milyen a műkorcsolya országos és helyi szintű anyagi megbecsülése?

Vidrai Szabolcs: Ezen a téren állandóak a problémák, Miskolcon pedig kifejezetten nehéz a helyzet, de Budapesten sem rózsás. Drága, zsebbe nyúló műfaj a miénk, és olykor úgy érzem, hogy mostohagyerekek vagyunk. Valamilyen megoldást persze mindig találunk.

- Nem segítenek a politikusok?

Vidrai Szabolcs: A politika a szövetségen keresztül tud anyagi támogatást nyújtani. Mi, szakemberek a még jelentősebb összegű forrásokért harcolunk, ennek érdekében eredményeket igyekszünk letenni a döntéshozók asztalára. Amíg nem lépünk egy nagyot előre, addig saját magunkat kell szponzorálnunk a szülők vagy mások által. Ha szállítani fogjuk a sikereket, akkor majd jobban megnyílnak a pénzcsatornák és nem lesz szükségünk a mostanihoz hasonló csatározásokra.

- Az igaz, hogy a későbbi feleségét a miskolci műjégpályán ismerte meg?

Vidrai Szabolcs: Igen, így van. Már kétgyermekes apuka is vagyok.

- Kolodzey Tamás -

Névjegy: Vidrai Szabolcs

Életkora: 40 év

Sportága: műkorcsolya

Sportképesítése: szakedző

Legjobb eredményei: junior világbajnoki 4. helyezett (1996, Brisbane), Európa-bajnoki 10. helyezett (Szófia, 1996), olimpiai 13. helyezett (1998, Nagano), világbajnoki 10. helyezett (1998, Minneapolis)

Tisztsége: egyesületi elnök

Családi állapota: nős

Gyerekei: négy és fél éves és hét hónapos lányok

Hobbija: jégkorong és az autók