Szurkolói torna, szurkolói ellenzés

December 6-án, szombaton Diósgyőrben, a műfüves edzőpályán szurkolói focitornát rendeznének két diósgyőri csapat, valamint a kassai- és a nagymihályi együttes drukkereinek részvételével – tájékoztatta lapunkat Nagy Béla, a rendezvénynek otthont adó Diósgyőri Sportlétesítményeket Működtető Közhasznú Társaság ügyvezetője.

– Lassan tíz éve vagyunk kapcsolatban kassai és nyitrai szurkolókkal, akik közül korábban többször is eljöttek a DVTK meccseire, hogy szurkolásukkal segítsék a mi csapatunkat – mondta Nagy Béla. – Ezzel a rendezvénnyel tulajdonképpen – nem elvonatkoztatva a november elsején, Dunaszerdahelyen történtektől – azt szeretnénk szimbolizálni, hogy a sport a barátságról, nem pedig a gyűlöletről szól, és nem lenne jó, ha egyik vagy másik oldalon egy-két magáról megfeledkezett ember tette általánosításra adna okot a többségben lévők számára.

A DSM Kht. ügyvezetőjét arról is kérdeztük, hogy véletlen-e, hogy két olyan csapat szurkolói focicsapatát hívták meg, akikkel a nyáron a DVTK szurkolóinak egy csoportja ,,konfliktusba keveredett", Nagy Béla válasza így hangzott: nem véletlen.

Júliusi események

És, hogy mi történt a DVTK júliusi nagymihályi- és kassai edzőmeccsén?

– Nagymihályon kb. 30-an voltunk, mi mikrobusszal mentünk, és néhányan már jól érezték magukat, mire a meccs elkezdődött – mondta egy neve elhallgatását kérő diósgyőri szurkoló, aki mindkét helyszínen jelen volt. – A jó hangulatban lévő diósgyőriek közül néhányan úgy gondolták fociznak egy kicsit, és miközben ment a meccs, az egyik kapu mögötti területen labdázni kezdtek. Nem tartott sokáig ez, mert a rendezők kérték, hogy menjenek vissza a lelátóra. Fel is mentek, de a vendégek számára kijelölt helyig a hazai oldalról érkező beszólások és szitoközön közepette juthattak el, és ezt nem mindenki bírta elviselni, így egy-két pofon is elcsattant, ahogy a helyükre ért az a néhány diósgyőri. Eközben a vendégszektorban maradó szurkolók közül is páran megindultak a társak segítségére, emiatt szakadt félbe a játék pár percre.

Ezt az esetet fújta fel ezután a szlovák média, így az egy héttel később sorra kerülő kassai edzőmeccs már – mondjuk így – felfokozott hangulatban került megrendezésre. Oda egy mikrobusszal mentünk, összesen 13-an voltunk, és még a meccs kezdése előtt, már a stadionon belül, a közelünkbe jött egy 25-30 fős brigád. Először elkezdték rázni a kerítést, majd sikerült átszakítaniuk, ezután pedig verekedés kezdődött, ami 1-2 percig tarthatott, és a vége az lett, hogy ebben az egyenlőtlen csatában alulmaradtunk, és két drapériánkat – mivel inkább védekeztünk futás és drapi mentés helyett, így sajnos erre nem jutott elég figyelem – elvitték, és azzal el is hagyták a stadion területét. Egyértelmű volt, hogy nem a meccsért jöttek, sokkal inkább ránk készültek. Volt ott egy magyarul tudó szlovák srác, aki közvetített, tőle tudtuk meg, hogy egy kocsmába mentek a drapériákkal. Mivel vissza akartuk szerezni ezeket, a srác invitálására ketten, diósgyőriek elmentünk oda, hogy tisztázzuk a történteket. Végül a kocsmába is bementünk, ahol néhány korábbi támadónkkal beszélgettünk is. A hangulat olykor elég feszült volt, egyesek nem tudtak azonosulni azzal az állásponttal, ami végül győzedelmeskedett, és azzal volt egyenlő, hogy a drapériák visszakerültek hozzánk, és a kocsmából sértetlenül jöttünk el.

Kapcsolódó cikkek: