Pala vagy inkább interaktív tábla?

„Tanulunk szinte egész nap, nincsen szociális életünk” – és még megannyi panasz fordul meg egy mai diák fejében.

Vállalnád az időutazást?

Nem vagyunk benne biztosak, hogy a sok tanulásnak meglesz-e a gyümölcse a jövőben, éppen ezért sokan problémaként tekintenek az iskolára. Pedig a mai világban csak az lehet valaki, aki sokat tanul. Hibáztathatjuk az oktatási rendszert, és mondhatjuk, hogy régebben minden sokkal jobb volt. De te visszamennél-e abba a korba, amikor még kiváltság volt, ha tanulhatsz, esetleg nem is engednek tanulni?

A 20. század elejére alapvetővé vált a beiskoláztatás, és követelménnyé vált a legalább négy elemi osztály elvégzése. Milyen hihetetlen belegondolni – legalábbis számomra –, hogy nem is olyan régen még a nagymamáink ültek az iskolapadban, és várták, hogy egy esetleges csengő véget vessen a számtanóráknak.

Három-négy osztály együtt

Természetes számunkra az, hogy minden órát más szaktanár tart, és az osztályunkba csak velünk egykorú diákok járnak. A régi gyerekek ezt azonban furcsának találnák.

A nagyim idejében egy teremben három, esetleg négy osztály tanult, és egy tanító diktálta le nekik az anyagot. Az idősebb diákok segítettek a kisebbeknek megtanulni írni, olvasni. Hogy bírtak akkor el azokkal a gyerekekkel? A válasz egyszerű. Akkoriban minden gyereknek be kellett tartani az alapkövetelményeket, amelyek az iskolai viselkedésre vonatkoztak.

A mai diák, többek között én is, sokat hall a szülőktől, nagyszülőktől a „körmös” legendájáról, valamint arról, hogy milyen szörnyű volt negyvenöt percen keresztül hátratett kezekkel ülni. Ez elgondolkodtató, hiszen manapság a diákok nagyon könnyen visszaszólnak a tanárnak és nem engedelmeskednek.

Régen az iskolák felszereltsége nagyon hiányos volt. Egy fakeretbe foglalt táblán tanítottak, melyre egy jól kihegyezett, hosszú vesszővel írtak. A tanulók palatáblákra dolgoztak. A tábla egyik fele csíkos, a másik kockás volt. Az idő előrehaladtával ez teljes mértékben megváltozott. Elektronikus táblákon dolgozhatunk, minden órán kivetítik nekünk az anyagot, és a tanulás segítésére szolgál számunkra az internet. Ha így haladunk, lassan könyvekre és füzetekre sem lesz szükségünk!

Szóval jobb volt régen, mint most?

Ebből a szempontból talán nem. Azonban abból a szempontból igen, hogy összetartóbbak voltak a gyerekek, segítették egymást, és nem piszkálták a másikat esetleges ruházata vagy gyengébb képességei miatt.

Alvás, ameddig szeretnénk

Pedig abban az időben szombatonként is iskolába jártak, így még több időt töltöttek egymással. Számunkra az a megszokott, hogy szombaton alszunk, ameddig szeretnénk. Milyen nagy álom lehetett ez régen!

Nagyim mindig azt mondja, hogy nem voltak márkás ruháik, mégis boldogok voltak. Megbecsülték azt, ami van. Ez a különbség a mai és a régi világ között.

Hiába javult számos lehetőség, a régi iskolákban a gyerekek több empátiával rendelkeztek, és tudták azt, hogy mit jelent megbecsülni valamit.

Nem a tévében és az internetes oldalakon látott sztárok motiválták őket, hanem az, hogy legyen belőlük valaki, és ne kelljen a „földet túrni”. Minden kornak megvan a maga szépsége, a kérdés már csak az, hogy ki hogyan áll a dolgokhoz.

Frind Bianka 11. A V. István Katolikus Szakgimnázium és Gimnázium