Az évtizedek összekötnek Sátoraljaújhelyen

Sátoraljaújhely - A sátoraljaújhelyi Dalmondók duó egyre népszerűbb.

Kívülállóként jó az a hármas ­beszélgetés, amikor egyrészt irányítani sem nagyon kell, mert a másik két fél több évtizedes barátság után olyan dolgokat árulnak el egymásról-egymásnak, amiről a másiknak fogalma sem volt. Jászter Beátával és Novák Zoltánnal, a Dalmondók két tagjával történt találkozáskor ez történt.

A gitáros fiú és a pacsirta

– Egy iskolába jártunk, de akkor még csak tudtunk egymásról – mondja Novák Zoltán. Felnőttként találkoztunk megint. Mindketten tudtunk a másikról, hogy ő is zenél, de valahogy nem volt egyértelmű, hogy együtt csináljuk. Aztán egyszer egy fellépésre kértek fel, amikor úgy döntöttünk, megpróbáljuk együtt. Azóta eltelt több mint két évtized, és sokan elmentek közülünk a városból, de mi maradtunk. Úgy tűnik, most már maradunk is.

Melyik lánynak nem imponál egy jóképű srác a színpadon, aki gitározik és énekel."

– Zolit az általános iskolában bálványoztuk – mondja Jászter Beáta. – Ő volt a ­„gitáros fiú”. Melyik lánynak nem imponál egy jóképű srác a színpadon, aki gitározik és énekel. Pici ­koromtól nagyon szerettem énekelni. Édesapám zenész, a mai napig játszik a Crystal ­zenekarban, a nagyapám is nagyon szépen énekelt. Hét­évesen már az én énekem indította el a görögkatolikus templomban a diákmisét. Az iskolában a szünetekben a nyolcadikosok lejöttek ­értem, a vállukon vittek fel és énekeltettek. Én voltam a kis pacsirta.

Elég egy pillantás

Ez azonban önmagában kevés lenne ahhoz, hogy két ember együtt tudjon muzsikálni.

– A műsoraink dalokból és prózákból, versekből állnak – mondja Jászter Beáta. ­– ­Nagyon nagy szerencsém van Zolival, mert amikor összeállítunk egy műsort, akkor csak felvázolom, milyen prózai betéteket szeretnék, már ­sorolja is, mihez milyen zene illene. Tökéletesen megbízom a zenei ízlésében, azt pedig már régóta tudom, a tudásában nem kell kételkednem, hiszen mindent el tud játszani és énekelni. Egyszer a Hazám, hazám áriát énekelte gitárkísérettel a Bánk bánból. Hátborzongató volt hallani. A nézők közül ­szinte mindenki megkönnyezte, ­nagyon szép pillanatok voltak. De vannak olyan helyzetek, amikor saját számokat ad elő. Egy kerékpárút avatásán Zoli elénekelte a Bicikli című ­szerzeményét, ami egy nagyon aranyos, vidám dal. A végén többen megkérdezték, ti ilyet is tudtok? Ilyet is!

– Betti nagyon finom ­érzékkel nyúl a prózához és a zenéhez is – mondja Novák Zoltán. – Nagyon intelligens, okos és érzékeny nő, aki el ­tudja ­varázsolni az embereket a hangjával. Eredetileg egy ötös felállás voltunk, néha ­kiegészülve további tagokkal. Mostanra a többiek valahogy elszivárogtak a városból. ­Ketten maradtunk, és jó ez így.

– Szeretünk együtt muzsikálni – mondja Beáta. – Bárhová elmegyünk, ahová hívnak. Arra figyelünk, csak magyar dalokat énekeljünk, akár könnyűzenei, akár népzenei, vagy egyházi énekekről legyen szó. Vannak állandó műsoraink, de ha kell, el is térünk attól. Ilyenkor nem is kell beszélnünk egymással műsor közben, elég egy pillantás és a másik tudja, mit kell csinálnia.

- ÉM-BG -