Ne hazudjunk. Táplálkozzunk rendesen. Szeressük egymást

„Azt mondják, az igazán jelentős költészet végtelenül közhelyes dolgokról szól. Mint például: »elmúlik a nyár«. »Újra itt az ősz«”. Új színházi rendezéséről beszélgetünk, amikor Keszég László szóba hozza ezt. Azt érzékelteti vele, hogy miért figyelmet érdemlő Vinnai András színműve: éppen ilyen. „Nem a nagy titokról szól, hanem a normális, stresszmentes élet egyszerű feltételeiről: ne hazudjunk, próbáljunk meg nem félni. Önmagunktól sem. Táplálkozzunk rendesen. Szeressük egymást. Ha nem ezt tesszük, összekuszálódhat az életünk. Az ilyen lélektani gubancokat dolgozza fel a Vojáger”.

A látszat számít

Az „új rendezés” itt elsősorban úgy értendő, hogy az előadás a miskolci Játékszín műsorát színesíti majd, de Keszég Lászlónak nem ez az első találkozása Vinnai András írásával. Ott volt a születésénél 2012-ben a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban, 2018-ban pedig a budapesti Jurányi Házban rendezte. Az „új” viszont úgy is helytálló: rendezőként tudja minden alkalommal ismeretlenként kezelni a szöveget. A születő előadást e képessége mellett az is formálja, hogy a szereppel találkozó színészek más és más karaktereket hoznak, és a darab hangsúlyai sem ugyanoda esnek. Minden a nulláról indul.

„Szabadkán az volt a fókuszban, hogy mindenki mindenkinek a hasába lukat beszélt. A mostani előadás egy annál feszesebb, dramaturgiai szempontból jól átfésült változatban annak lesz a paródiája, hogy mennyi mindent elhallgatunk. Mennyi mindennel kapcsolatban hazudunk, leginkább magunknak. A látszat számít, hogy úgy nézzen ki, mintha rendben lennénk, pedig messze nem vagyunk rendben, sem önmagunkkal, sem a környezetünkkel. Ráismerek néha ebben a történetben a saját életemre. A színészek is a sajátjukra – a mű nem szakad el a valóságtól, mégis ilyen őrült mese születik” – fogalmaz.

Öt szereplő darabra talált

Vinnai András termékeny szerző, de annak is van oka, miért éppen a Vojágert választotta a bővülő életműből Keszég László. „Nagyon jó darabnak tartom. Ez abszurd elemekkel megtűzdelt bohózat. Vinnai András meg sem próbálkozik azzal, amivel más kortárs szerzők annyiszor, hogy a happy endbe is belekevernének valamit az élet megfoghatatlan és érthetetlen keménységéből. Ez vállaltan abszolút műfajtiszta darab. Azért van benne öt szereplő, mert amikor a Kosztolányi Dezső Színházban készültünk az előadásra, az akkori társulatban öt színész volt. Most pedig ezért jutott újra az eszembe, mert az évadot tervezve rápillantottunk a nagy egészre: kik azok, akiknek nincs még elég feladatuk a szezonban. Beütött, hogy a Vojáger: pont ők” – részletezi a döntése okát.

Gyors és vad váltások

Nem egyszerű szórakoztatás készül – az aktív, a játékkal együtt haladó nézőt feltételező előadás létrehozása az alkotók számára is meglehetősen munkás feladat. Túl a nyolcvanadik rendezésén így beszél erről Keszég László: „A Vojáger figurái Stanyiszlavszkij módszere alapján értelmezhetőek, de nem lehet e szerint eljátszani őket. A pszichológiai alapú színjátszás és a tiszta kabaré ötvözetére van szükség. A színésztechnikát tekintve is csodálatos anyag, tanítani kellene: rengeteg az előadásban a gyors és vad váltás, nagyon kell pörgetni, akár annak árán is, hogy a néző nem fogja fel a sűrűn elhelyezett poénok mindegyikét. Kihagyni egyik poént sem lehet, eljátszani meg mindegyiket el kell. A színészek nem tehetik meg, hogy bármilyen módon fölényesek legyenek ezzel a szöveggel, hogy »ez csak egy pimf bohózat«, mert ez a hozzáállás nagyon megbosszulja magát. Azonnal »hang« lesz belőle, »stílus«, »modor«, ha nem a lélektani színjátszás alapjairól kezdjük, odafigyelve a partnerre, és csakis a tőle kapott impulzusok alapján építve a saját impulzusainkat.”

”Lesz néhány ismerős pillanat”

Pál valóságos idegbeteg, Vera a spiritualitás útvesztőjében bolyong egy kellőképpen izmos és misztikus férfival, de valójában egymást keresik, és egymásban a régi, naiv és bűntelen önmagukat. Pál, a csaló, a bűnös mindent megpróbál, hogy visszahódítsa Verát, és ebben a csatában komoly segítségre talál a szomszédban élő „Dzsina kutyában és Babi néniben egyszerre megtestesülő” tanítómesterben, valamint a szuperszonikus beszélő fűnyíróban.

A kispesti kertvárosban csoda csodát követ, míg a Félelmek Kútjában végre rátalálunk az igazságra és elveszett önmagunkra. A lehető legfelszabadultabb nevetés közben végre mi is megértjük a bölcs tanítást. Mert persze Vera és Pál, Pál és Vera nem mi vagyunk, de azért lesz néhány ismerős pillanat…

(A Miskolci Nemzeti Színház ajánlójából)

Színlap

Vinnai András: Vojáger

Miskolci Nemzeti Színház, Játékszín

Bemutató előadás: 2021. július 23., 19 óra

Pál: Feczesin Kristóf Vera: Mészöly Anna Géza: Farkas Sándor Babi néni: Nádasy Erika Sahas: Simon Zoltán Dzsina, Babi néni kutyája: Márton B. András Ambrogio L50: Görög László Közreműködik: Pálóczy Magdolna, Sebestyén Balázs Díszlet- és jelmeztervező: Bozóki Mara Dramaturg: Enyedi Éva Zene: Zságer-Varga Ákos Súgó: Márton B. András Ügyelő-rendezőasszisztens: Pöltz Julianna

Rendező: Keszég László

(A borítóképen: Keszég László)