Ahány nyelv, annyi ember

Mikor elválnak, a rendőr odaszól a társának: „– Látod, ez milyen sok nyelvet ismer, mégsem ment vele semmire”. Egy jót mosolygunk a történeten, ugyanakkor a magam korabeliek egy kicsit restelkedünk is, hiszen akár mi is lehetnénk a rendőr helyében. Bár ismerünk alapvető szavakat idegen nyelven, az ismereteinket mégsem nevezhetnénk magabiztos nyelvtudásnak.

Mondogatták pedig már a mi általános és középiskolás korunkban is lelkes tanáraink, hogy ahány nyelv, annyi ember. Csakhogy abban az időben nem volt még oly sok lehetőség a nyelvgyakorlásra, mint napjainkban, s a nem használt nyelvtudás bizony hamar megkopik. Napjainkban nem véletlenül értékelődött fel a nyelvtudás, hiszen ma már könnyen el lehet jutni a világ bármely tájára, osztályok, iskolák szerveznek külföldi kirándulásokat, művészeti együttesek utaznak közeli-távoli országokba, s ráadásul cserediák-programok is segítik a nyelvtudás kiteljesédét. Az idegen nyelv fontosságát egyre jobban felismerik maguk a fiatalok is. A középiskolák kínálatában egyre előkelőbb helyeken állnak a nyelvi tagozatok, amelyek nagyon népszerűeka diákok körében. A szorgalmasabb fiatalok még „versenyeznek” is abban, hogy kinek van több nyelvvizsgája.

Lehetnénk akár optimisták is igyekezetüket látva. Csakhogy ott van a másik oldal: nagyon sok főiskolai és egyetemi hallgató azért nem kapja meg a diplomáját, mert nincs még nyelvvizsgája...

- M. Magyar László -