Nézőpont: A mi kis városunk

Utólag látszik igazán a

bája a „Kisváros”

című tévésorozatnak. Mintha

egy régvolt kedves könyvünket

lapoznánk fel újra, s a betűk, a

szavak gyöngéd hátterében

életre kelne mindaz, ami egykor, valamikor

annyira elbűvölt bennünket. S

kettős fénytörésben.

Egyrészt fürdünk az írás

élményének a sugaraiban,

másrészt visszaballagunk emlékeink

gyalogútján, s tegnapi énünk

randevúzik valamikori önmagunkkal.

Hát hogyne éreznénk

meghatottságot. Ránk néz egy arc

akkor volt kedves metszete, egy szempár

tükör-fényű izgalma, a

táj, a környezet finom

pasztellfényű színeiről nem is

beszélve. A múlt

könyörületében még nem

járt el felette az idő, amelyikről

pedig tudjuk, hogy kegyetlen, ső

kíméletlen is, s mint

Ady mondja: „Szine hagyott a

multi barátság – S

megszőkültek a szép fekete

nők”. De hagyjuk a mosztalgiát, s

nézzük magát a

valóságot. Abban is van némi

tündéri tanulság. Nem

véletlen maradt meg vonzónak s

újból és újból

vetítésre érdemesnek a Magyar

Televíziónak ez a

vállalkozása. Mondhatnánk

némi fölénnyel, hogy olyan

teleregény ez, amelyiknek minden egyes

epizódja közös

ihletforrásból táplálkozik.

Az alkotók tudatosan adtak művi karaktert

az új és új darabnak. Mindegyikbe

beleépült a kerek és lezárt

tartalmi egység, s a dramaturgiai poén is

újból és újból a

helyére került. S ugyanakkor

megcsinálták azt a bravúrt is,

hogy a belső cselekmény jogfolytonos

legyen, hogy a karakterek önmagukhoz és

egymáshoz való viszonyai a

változás, a történés

koordinátáiban is szabadon mozogjanak.

Vagyis bennük és általuk is

megtörténhessen mindaz, ami az

életben meg is történik. Mint

például egy szerelem

végjátéka, avagy egy új

kapcsolat születése. S ez nemcsak olyan

tessék-lássék fűszer,

hangulati pótlék. Nem! Magukból a

jellemek természetéből

következik, s ezért van annyi gazdag

változata, idilli vagy éppen

drámai kifejlete. S akkor még nem is

szóltunk a sorozat

lényegéről, arról

tehát, ami egy kicsikét ma már a

legendák világába tartozik. Egy

kisvárosban két rendőr meg tud

oldani minden bűnügyet, s a

lakossággal úgy járnak kéz

a kézben, hogy az az

együttműködés

példázata is. A

határőrök

hátországáról nem is

beszélve.

S még valami: ebben a sorozatban csupa remek

színész játssza a jobbnál

jobb szerepeket, és ennek ma tűnik ki

igazán a jelentősége…
– Boda István

–