Kézi: felejthetetlen, foci: felejthető

A televízióban többször is látni lehetett, hogy a debreceni Főnix Arénában szurkol Szaniszló János, Szendrő első embere, aki végig jelen volt a női kézilabda olimpiai selejtező tornán.

Egy hotelben laktak

  – A sportághoz való kötődésem régóta ismert – kezdte a polgármester, majd így folytatta: – Egykor NB I/B-s és NB II-es játékos voltam Szarvason, ahol átlövőként játszottam, azért ezen a poszton, mert a két méteres testmagasságommal jól tudtam „operálni” ebben a funkcióban. Csütörtöktől vasárnapig nagyon jól szórakoztunk a hajdúsági megyeszékhelyen és az a meglepetés ért engem és minket, hogy egy hotelben szálltunk meg nemzeti együttesünkkel. A legdrágább bérletet vettük, a három találkozóra szóló jegyért negyvenötezer forintot szurkoltunk le. Mellesleg sok ismerőssel, edelényi, kazincbarcikai, miskolci, sőt szendrői sportemberrel, szimpatizánssal futottunk össze, a csarnokban valamennyien élveztük a telt házat. Sportolóinkkal gyakran összefutottunk annak ellenére, hogy részükre egy teljes emeletet lezártak a vendéglátó egységben és ők természetesen a külön teremben étkeztek. Lányainkkal többször volt alkalmunk szót váltani és mondhatom, hogy nagyon kedvesen válaszoltak kérdéseinkre. Mind a pályán, mint a pályán kívül belopták magukat a szívünkbe, ennek jegyében bízunk benne, hogy Párizsban is kitesznek magukért. Eljátszottunk azzal a gondolattal, hogy utánuk megyünk a francia fővárosba, csak az a baj, hogy nincs belépőjegyünk az ötkarikás tornára és valószínűleg már nem is lesz, ezt az akadályt sajnos nem tudjuk leküzdeni. A torna után óriási ünneplést csaptunk a gárda tiszteletére, szóval felejthetetlen órákat és napokat töltöttünk Debrecenben. 
Szaniszló János némi humorral megjegyezte még, hogy ha már ott jártak, megnézték a Debrecen – Kecskemét élvonalbeli labdarúgó mérkőzést is, de – szavait idézve – a kilencven percet, szemben a női kézilabdázók produkciójával, a felejthető kategóriába sorolták.