A DVTK távolra került a nemzetközi porondtól

A labdarúgó Magyar Kupa negyeddöntőjében szerda este Diósgyőri VTK – Ferencvárosi TC mérkőzést rendeztek.

Egy és hat

A hazai együttes kezdője mindössze egy helyen változott a múlt szombati, a Zalaegerszegi TE otthonában elszenvedett 5-1-es bajnoki vereséghez képest, mindössze Edomwonyi került ki a csapatból, lett csere, aki helyett az az Acolatse kapott bizalmat, aki az elmúlt több mint hét hétben mindössze egyszer lépett pályára, március 16-án, a Paksi FC ellen 2-1-re megnyert élvonalbeli meccsen, amikor csereként 28 percet kapott. 
Ezzel szemben a ferencvárosiak, a vasárnap a Mezőkövesd Zsóry FC otthonában 3-0-ra megnyert bajnoki után – a bő keretükből – hat játékost frissítettek a kezdőn, Abena eltiltása miatt a cserék között sem volt, Marquinhos, Civic, Makreckis, Loncar és Katona kispados lett, Botka, Wingo, Ramírez, Abu Fani, Ben Romdhane és Sevikyan viszont bizalmat kapott.
Az FTC vezetőedzője, Dejan Stankovic nem ülhetett a fővárosi csapat kispadján, mivel az MK-nyolcaddöntő 2024. február 28-i meccsén, a Debreceni VSC elleni csata 82. percében második sárga lapja után kiállították, és azon a találkozón történtek miatt két kupameccsről eltiltották. Ezen a meccsen segítője, Nenad Sakic látta el a vezetőedzői feladatokat.
A meccs első öt percében a hazai ultrák demonstrációt tartottak, nem szurkoltak, ezzel kívánták felhívni a figyelmet a hatóságok (rendőrség, törvényszék) intézkedéseire, amelynek során három diósgyőri drukkerrel szemben eljárást indítottak, a 2024. február 24-én lejátszott DVTK – Fehérvár FC (4-0) bajnoki után történt rendbontás miatt.

Nagy fölény

Az első félidőben két kaput eltaláló kísérletet láthattunk, mindkettőt az FTC részéről, és a másodikból, a 37. percben gól született. Teljesen megérdemelten jutott előnyhöz a fővárosi csapat, a DVTK a zalaegerszegi formáját hozta, az első játékrészben ez alkalommal sem tudott egyetlen olyan támadást vezetni, amivel veszélyt okozott volna az ellenfél kapuja előtt. A védekező játékosokkal telepakolt piros-fehér együttesben kevés kreatív futballista volt, olyan, aki a pálya közepén szervezni tudta volna a játékot, egy sem. A zöld-fehérek jelentős fölényben játszottak, látszott, hogy egyénileg sokkal jobb minőségét képviselnek, a Diósgyőr több mint fél órán tartó bekkelős focija, amiben legfeljebb egy 0-0-val, a 11-es rúgások kiharcolásának esélye volt benne, a bekapott gólt után elszállt. Ám a hátrányba került DVTK nem tudott újat mutatni, a reményt az adta a szünetben, hogy van második félidő, és hátha valami, valaki más jön.

Az elején

A második félidő elején fél percet sem kellett várni az újabb ferencvárosi gólra, ismét Zachariassen volt eredményes, és ezzel gyakorlatilag eldöntötte a meccset. Ez a játékrész annyiban volt más, a DVTK részéről, mint az első, hogy itt már volt az ellenfél kapuját eltaláló lövés, illetve veszélyes támadásokat is tudott vezetni a csapat, köszönhetően a becseréltek közül Pernambucónak, és Szabó L.-nek. A két támadó játékosnak sikerült néha zavart okoznia, és emiatt halványan benne volt a meccsben, hogy a hazai együttes egy góllal szorossá teheti a találkozót, de ebben a nyitottabb fociban az is benne volt, hogy az FTC szerez még egy találatot, hogy végképp eldőljön minden. Az utolsó húsz perc lüktetése ellenére nem született gól, és a fővárosi együttes megérdemelten jutott az elődöntőbe a Magyar Kupában, a jobb csapat nyert.