Szépnek indult, csúnya lett: elmaradt az éremszerzés

A miskolci finálé előtt a szakemberek, a műfajjal szimpatizálók és a laikus érdeklődők egyaránt arra keresték a választ, hogy össze lehet-e hasonlítani a három ligából érkezett mezőnyt. A rajt előtt legalább ilyen izgalmas kérdés volt az is, hogy jelenleg melyik a legjobb hazai hokicsapat és mi a további sorrend.

A lottó ötös...

Az elődöntő első mérkőzését megelőzően többé kevésbé mindenki elfogadta azt a nézetet, hogy tehető egy mérlegre az osztrák alapú EBEL, a szlovák működtetésű Tipsport és a magyar fenntartású Erste Liga, így az egy meccses párharcokon a jégkorongra egyébként is jellemző az örök bizonytalanság jegyében bármi megtörténhet. Aztán kiderült, hogy a fehérváriak – annak dacára, hogy az első két harmadban kicsivel halványabbak voltak, mint a miskolciak – néhány sorsdöntő mutatóban jócskán felülmúlják a Jegesmedvéket. Ez a helyzetkihasználás, az erőnlét és a rutin. Újra bebizonyosodott, hogy nem számít a lövések száma (a DVTK semmire nem ment a 40-24-es, szépen hangzó statisztikai adattal), mert a célzások minősége, azaz pontossága a fontos akár egyenlő létszámnál, akár fórban, vagy hátrányban. Néhány egyéni villanás manapság kevés az üdvösséghez és a piros-fehérek nem hozhatták úgy a hatvan percet, hogy a negyvenegyedikben kikapcsolták az „áramszedőjüket”. Mesterük, Marcel Rodman mindenesetre bevetett egy Miskolcon talán még soha nem látott fegyvert: hat és fél perccel a vége előtt, 5–2-es hátránynál váltotta kapusát mezőnyjátékosra, a titkon remélt fordulat azonban – tekintettel ellenfelük tudásszintjére – az öt találatos lottószelvénnyel lett volna egyenértékű.

A második meccsről csak annyit, hogy nem lepődnénk meg, ha a MAC Újbuda hamarosan ismét az Erste Ligában találná magát, ott, ahol a Fradi is vitézkedik.

Csalódottak csatája

Galanisz Nikandrosz szombaton este azt nyilatkozta, hogy a vasárnapi bronzmérkőzés senkinek nem lesz élete álma, de le kell játszani. Akik kitartottak a diósgyőriek mellett, azok a déli harangszót és a vasárnapi ebédet hagyták ki a jéghoki kedvéért. Hazai oldalon sérülés miatt távol maradt Beauvillier, Miskolczi, Részegh, Vas és Vojtkó, így a Macik – mert mindössze tizenheten voltak – csak három sort tudtak kiállítani. A találkozót kár górcső alá vetni, bírálatként elegendő annyi, hogy a piros-fehérek csatára tökéletesen rávilágított a lényegre. A DVTK-nak most az a dolga, hogy a Tipsport Liga alapszakaszának hajrájára kikászálódjon a gödörből.

Hydro Fehérvár AV19 – DVTK Jegesmedvék 6–2 (0–1, 2–1, 4–0)

Miskolc, 1645 néző. V.: Nagy A., Németh M. (Soltész, Árkovics).

Hydro Fehérvár AV19: OUZAS – Campbell, Szabó B., Erdély Cs., Sarauer, YOGAN 2 (1) – Stipsicz, Tikkanen (2), KURALT (2), TIMMINS 2 (1), Szabó K. – Busenius, HARTY 1 (2), Girard (1), Kóger D. 1, Sárpátki (1) – Kiss R., Dézsi, Mihály Á. (1) – Kornakker (kapus). Vezetőedző: Hannu Jarvenpaa.

DVTK Jegesmedvék: Rajna – Láda B., Vandane, GALANISZ 1, D. Rodman (1), Magosi – Szirányi, Ross, Beach (1), Vas (1), Harrison – Gőz, Dudás 1, Tousignant, Kiss P., Ritó – Miskolczi, Farkas M. – Adorján (kapus). Vezetőedző: Marcel Rodman.

Kiállítások: 10, ill. 4 perc

Hannu Jarvenpaa: – A győzelem ellenére sem vagyok elégedett. Az első harmadban végig dominált a Miskolc, a másodikban kaptunk észbe, s bár több kiállítást is kaptunk, ezeket jól hatástalanítottuk. A második szünetben azt mondtam, hogy jobban figyeljünk a támadásokra, ez bejött, sok létszámfölényes helyzetet teremtettünk. A záró harmadban az volt a feladatunk, hogy stabilizáljuk a védelmet és ne kapjunk gólt, ezt is teljesítettük.

Marcel Rodman: – Jól kezdtünk, uraltuk a játékot, sokkal több helyzetünk volt, mint a Fehérvárnak. Negyven percig egyenrangú ellenfelek voltunk. Azt, hogy miért kaptunk ennyi gólt a harmadik harmadban, még nem tudom, ki kell elemeznünk. A játék képe alapján egyáltalán nem érdemeltünk ilyen arányú vereséget.

A másik mérkőzésen: FTC-Telekom – MAC Újbuda 1–0 (1–0, 0–0, 0–0)

DVTK Jegesmedvék – MAC Újbuda 4–7 (1–2, 1–4, 2–1)

A 3. helyért

Miskolc, 655 néző. V.: Rencz, Juhász G. (Kedves, Pálkövi).

DVTK Jegesmedvék: Adorján – ROSS (3), Szirányi (2), D. Rodman, Galanisz, MAGOSI 2 – Gőz, Dudás, Harrison (2), Tousignant 1, Beach 1 – Láda B., Vandane (1), Ritó, Farkas M., Kiss P. – Rajna (kapus). Vezetőedző: Marcel Rodman.

MAC Újbuda: Bernard – McNally, Pozsgai, Brance Orban 1, Langkow 1 (1), Bodó (2) – Carlisle, Blake Orban, KLEMPA 2 (1), SOFRON (3) – Garát, Macaulay, PITT 1 (2), Majoross B. 1, TERBÓCS (3) – Bugár, Fejes, Schlekmann, Kreisz 1, Szigeti – Halász (kapus). Vezetőedző: Majoross Gergely.

Kiállítások: 16, ill. 18 perc.

Marcel Rodman: – Nehéz szavakat találni a hétvége után. Nagyon csalódott vagyok, ahogy az egész csapat. Próbálhatnánk megmagyarázni a mérkőzéseket, foghatnánk a sok hiányzóra, de a tények makacsak, feketén-fehéren mutatják a dolgokat. Fontos volt nekünk ez a két meccs, de egyáltalán nem ilyen végeredményt reméltünk, túl sok gólt kaptunk. Előre kell tekintenünk, hiszen máris fontos ligameccsek következnek.

Majoross Gergely: – Ilyen a sport, az a csapat, amelyik szombaton még képtelen volt betalálni, vasárnap hét gólt szerzett. Próbáltunk kijönni a gödörből, a fejekben rendet rakni, és ez sikerült nekünk. Ebből a meccsből is levonjuk a pozitívumokat, a folytatásban pedig próbálunk minél több pontot gyűjteni és a rájátszásért küzdeni.

Az 1. helyért: Hydro Fehérvár AV19 – FTC-Telekom 3–6 (1–2, 1–1, 1–3)