Döbbenet a válasz a kegyetlenkedésre

A XIX. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál nemzetközi ökumenikus zsűrijének díját a Libertate ’89 – Nagyszeben című román–magyar film kapta meg. A több mint százperces idei alkotás az 1989-es forradalom egy szeletét mutatja be. A katonaság, a rendőrség, a Securitate és a civilek közötti véres összecsapások után mintegy ötszáz embert ejtenek fogságba és terelnek egy uszoda leengedett medencéjébe, hogy szemmel tarthassák őket.

A történelem eltussolása

Az 1981-ben született Ionut Caras színész elmondta, életéből nem emlékszik a forradalom eseményeire. „Nyolcéves voltam, így ha mondták is, még nem fogtam fel, miről beszélnek a felnőttek. Mikor később tanultam az iskolában történelemből, ez csupán egy féloldalnyi anyag volt. A véres részekről tudtunk, de arról nem, hogy embereket tartottak egy medencében. A forgatókönyvből döbbentem rá, hogy micsoda fontos szelete volt ez a történelemnek. A forgatás közben is azt éreztem, hihetetlenül abszurd lehetett ez a helyzet” – mondta.

Tudor Giurgiu rendező úgy nyilatkozott, nincsenek meg a bűnösök azóta sem. 

– magyarázta a rendező.

Kulisszatitkok a filmről

A témára az egyik producer talált rá. „Gondoltam, a történet annyira bizarr, hogy ötszáz embert egy úszómedencében tartanak fogva egy hónapon keresztül terroristának nevezve őket, hogy érdekes filmet lehet belőle készíteni – mondta Tudor Giurgiu. – Minden éjszaka négy órát aludtam a forgatás alatt, hiszen rengeteg embert, gyakorlatilag tömegeket kellett mozgatnom ez idő alatt. Kialakultak barátságok, kapcsolatok a színészek között. Nekem pedig minden egyes nap el kellett mondanom a különböző jelenetekben, hogy hogyan viselkedjenek egymással. Nagyon türelmesnek és intelligensnek kellett lenni, megerőltető volt sok emberre figyelni, többet ilyet nem vállalok a közeljövőben – mondta a rendező, aki mesélt a helyszín kiválasztásáról is. – Bukarestben, Brăilában és Nagyszebenben forgattunk, igaz, ez utóbbi helyszínnél bele kellett nyúlnunk a képbe számítógéppel, hogy 1989-es hatása legyen.”

A filmben valós karakterek is vannak, ezekről idősek elbeszéléseiből lehetett hallani. „Két és fél éven át végeztem olyan kutatást, amikor tanúkkal beszélgettem. Nagyon sok túlélővel találkoztam, például az apával, akinek szeme láttára ölték meg a fiát. Őt pszichiátrián kezelték is később. Felesége is jelen volt a beszélgetés alatt, aki terhes volt éppen a forradalom idején. Egy óra beszélgetés elég volt, hogy felszakítsuk a sebeket – mesélte a rendező. – Egy katonai vezetővel is találkoztam, aki tökéletesen meg van győződve arról, hogy semmi rosszat nem tett. Utólag nehéz megállapítani, hogy kinek volt igaza valójában – mondta, majd hozzátette, sok olyan momentum van, ami teljesen valós, a kórházas és a medencés jelenetek közül is. – A főszereplőt azonban én teremtettem, mert arra voltam kíváncsi, hogy egy átlagember mit tett volna, ha pisztoly akad a kezébe, miközben rátámadnak, majd hogyan dolgozza fel a lelkében keletkezett dilemmát.”

Fogadtatás és visszhang

A nagyközönség még nem látta, majd csak novemberben mutatják be a magyar mozikban. „Természetesen túl vagyunk a próbavetítéseken, ahol pozitív fogadtatása volt a filmnek – emlékezett vissza Tudor Giurgiu. – Volt, ahol kilencven százalékban fiatalok nézték meg, nekik különleges élményt okozott, hogy megelevenedett a történelem. Erdélyben magyarok előtt is levetítettük, ahol érdekesnek találták – sorolta a rendező, aki beszélt a jövőbeli terveiről is.

– Most legfontosabb, hogy minél több helyre eljusson ez a film. Maga a forgatás könnyebb volt, mint a forgalmazás, hiszen most azt kell elérnünk, hogy például a Barbie helyett egy kellemetlen érzéseket keltő filmet válasszanak a nézők” – mondta a rendező, aki bevallotta, már dolgozik következő filmjén, de szigorúan három szereplővel.