Az elcsatoltaktól az itt maradottakig. Trianon a századik évforduló küszöbén…

Könyvek sora, több tucatnyi tudományos cikk és tanulmány, megszámlálhatatlan mennyiségű cikk és blogbejegyzés, hazai és külföldi előadás – ezek az egy mondatban összefoglalt eddigi eredményei a Magyar Tudományos Akadémia Lendület Trianon 100 Kutatócsoportnak. Az Ablonczy Balázs történész által 2016-ban életre hívott kutatócsoport elsődleges célja, hogy „lerója a témával kapcsolatban a magyar történetírás adósságait a magyar és a nemzetközi szakmai közönséggel és a szélesebb közvéleménnyel szemben, illetve megjelenítse és érthetően bemutassa az így létrehozott és rendszerezett tudást.”

Idén június 4-én emlékeztünk a trianoni békeszerződésre aláírásának 99. évfordulóján, azaz immár beléptünk a bűvös 100. esztendőbe, amely – nem állunk messze az igazságtól – minden eddiginél jobban meg fogja mozgatni a társadalmi és tudományos életet és a közvéleményt, beleértve azon részét, amely a centenáriumtól valamiféle revízió lehetőségét reméli.

Mi történt megyénkben a trianoni békeszerződés életbelépése után? Hogyan élték meg az itt élő emberek a területek elcsatolását, családok szétszakítását? Miben és mennyiben változott szűkebb pátriánk Trianon által? Ezekről beszélgettünk Kapusi Krisztiánnal, a miskolci Herman Ottó Múzeum történészével.

Hogyan lehetne geopolitikailag jellemezni a trianoni békeszerződés életbelépésének idején pátriánkat?

Az akkori államberendezkedés szerint az Osztrák–Magyar Monarchiához tartoztunk. A mi régiónk abban az időben ezáltal inkább a centrális területhez tartozott. A trianoni döntéssel ennek a területnek a stratégiai, geopolitikai helyzete alaposan megváltozott, a centrumtól anélkül távolodott el, hogy megváltoztak volna a földrajzi koordináták. Az országhatárok megváltozása miatt térségünk egy tollvonással határpozícióba került.

Hogyan érintette a megcsonkítás ezt a térséget?

A történeti vármegyék szenvedtek el konkrét területi és ember veszteséget. Ha a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megyét vesszük alapul, akkor el kell mondani, hogy egyedül az akkori Borsod vármegyét nem érintette a területi veszteség, de Gömör vármegyének például több mint a 90 százalékát az akkori Csehszlovákiához csatolták. Zemplén is nagyon komoly, 70 százalék feletti területi veszteségeket szenvedett el. Abaúj-Torna vármegye – amely akkor ezen a néven számított egy közigazgatási egységnek – mintegy felét csatolták el.

Voltak a döntésnek – például Sátoraljaújhely kettészakítása – teljesen érthetetlen elemei.

Az akkori Zemplén vármegyének Sátoraljaújhely volt a központja, de a trianoni döntés egyszerűen kettészakította a várost lényegében a Ronyva-patakot határnak véve. A település egy része határon kívül rekedt. Aztán Abaúj-Torna vármegye történeti székhelye Kassa volt, de – mint tudjuk – ezt elveszítette. Érdekesség, hogy Abaúj-Torna egészen 1950-ig önálló közigazgatási egység – vármegye – volt, és ezekben az időkben Szikszó volt a megyeszékhely. Gömörből annyira kicsi rész maradt Magyarország területén, hogy az itthon elvesztette önállóságát és Borsodhoz csatolták. A történeti központ, Rimaszombat a határon kívül rekedt. Olyan – korábban a magyar történelem fontos részét képező – városok rekedtek a határon kívül, a már említett Kassán és Rimaszombaton kívül, mint Rozsnyó, Lőcse vagy Eperjes.

Ezzel újra kellett szervezni szinte teljes egészében a közigazgatást. Úgy tűnik, hogy ebből Miskolc – talán fura kifejezés – profitált legtöbbet.

A területek és a települések elvesztése egyben azt is jelentette, hogy ettől az időtől kezdve Miskolcnak kellett betöltenie olyan funkciókat, amelyeket korábban nem töltött be. Például a trianoni döntés eredményeként került Miskolcra a bányakapitányság, az erdőigazgatóság. Érdekesség, hogy akkoriban – és ennek éppen százéves évfordulója van – helyezték át Miskolcra az Eperjesi Jogakadémiát. Miskolcon akkoriban ezeknek az intézményeknek az infrastrukturális adottságai sem voltak meg. Furcsa kifejezés, de sokat emlegetik, hogy Miskolcnak fel kellett nőnie ehhez az új szerepkörhöz. Miskolc számára – fura ebben a kontextusban emlegetni – ez a fejlődést jelentette. Ennek a helyzetnek köszönhetően olyan középületekkel gazdagodott Miskolc, mint a Deák téri erdőigazgatóság vagy a mostani Soltész Nagy Kálmán utcán a bányakapitányság. Építészetileg is komoly változáson esett át ekkoriban például Miskolc.

Érthető módon beindult egy népvándorlás is.

Nagyon sokan rekedtek a trianoni döntés nyomán a határ túloldalán. Közülük sokan választották azt, hogy – annak ellenére, hogy szülőhelyükről volt szó – elutasítják a kisebbségi létet, otthagyják addigi egzisztenciájuk tárgyi közegét, a temetőben nyugvó felmenőiket. Mozdítható, személyes holmijaikkal felkerekedve átköltöztek a magyarországi területekre. Ebben az időben Miskolcon komoly lakásínség volt az átköltözők miatt. Eltartott pár évig, amíg ezt a helyzetet kezelni tudta az akkori városvezetés. Például a húszas évek közepéig eltartott, mire kiépült a Hodobay Sándor telep a Búza tér és a Szentpéteri kapu között, ahová kifejezetten az elcsatolt területekről menekült családokat telepítették le. Mai utcanevek is beszédesen őrzik ezt a korszakot: Kassai utca, Eperjesi utca, Gömöri utca…

Az akkori történelem ismeretében abban egyöntetű volt az ország lakossága, hogy ideiglenes állapotban tartották az elcsatolásokat. Miben érhető ez tetten a történésekben?

Trianon politikai és társadalmi traumaként volt jelen. A két világháború közötti hazai pártszisztémában sem lehetett olyan pártot találni, amely ezt a helyzetet ne átmenetinek tartotta volna. Elképzelhetetlennek tartották, hogy ezek a határok állandósuljanak. Ezt jelzik például az igen nehezen értelmezhető vármegyenevek is. Esetünkben például a Borsod, Gömör és Kishont közigazgatásilag egyelőre egyesített (k.e.e.) vármegye Gömör és Kis-Hont vármegye Magyarországon maradt csonka területének és Borsod vármegyének az összevonásával jött létre az 1923. évi XXXV. törvénycikk rendelkezései alapján. Ez a közigazgatásilag egyelőre egyesített megnevezés is jelezte, hogy minden tekintetben csak ideiglenes megoldásnak tartották a helyzetet. A törvény szerint egyébként a megye hét járásra oszlott és székhelye Miskolc volt. Speciális volt a helyzete a Magyarországon maradt Gömör megyei községek közül a legnyugatibbnak, Zabarnak, amely közigazgatásilag már 1921-től Nógrád vármegyéhez tartozott, majd az 1928. évi IX. törvénycikk végleg Nógrádhoz csatolta.

Az országnak ezen a fertályán mindenképpen hatványozottan volt érezhető Trianon hatása.

A trianoni döntés tehát nemcsak az elcsatolt területeken élők számára jelentett gyökeres változást, hanem a megmaradt országban élők élete is megváltozott. Miskolc és környéke esetében a földrajzi közeliség is sokat jelentett, hiszen nagyon sok családnak volt rokonsága Gömörben, a Szepességben, és például rengeteg olyan tisztviselő szolgált erre, aki az Eperjesi Jogakadémián végezte a tanulmányait és ezzel is kötődött ahhoz a területhez. Ez is felértékelte azt, hogy Trianon mekkora trauma az ország és lakossága számára. Az ország belsejében élők számára is megrázó volt, de errefelé egzisztenciális kérdés volt, családokat érintett közvetlenül az elcsatolás.

Miként próbáltunk alkalmazkodni a megváltozott helyzethez?

A traumán túl is rengeteg következménye volt a trianoni döntésnek. A kulturális és közigazgatási élet összes szegmenséig elért ennek a hatása. Sokan tértek vissza a háborúból már a húszas évek elején, azaz a trianoni döntés végrehajtása után, és onnantól Trianon emlékezete még inkább beleivódott a közgondolkodásba. Jelképek alakulnak ki, például a miskolci Népkertben országzászlót emelnek. Érdekesség, hogy Miskolci Hét néven rendezvénysorozat is indul ez idő tájt, amellyel a város igyekszik eleget tenni ennek az újszerű kulturális feladatnak. Ekkor csúcsosodik Lillafüred fejlesztése, próbálnak egyfajta hegyvidéki turisztikai központot létrehozni, hogy pótolják az elcsatolással elvesztett ilyen adottságokat. Érdekesség, hogy még az Avason is épült egy turistaszállás a Latabár sor környékén.

Az első bécsi döntés egy időre fordított a helyzeten, de aztán bebetonozódott a megcsonkult állapot. Mik voltak ennek állomásai?

Borsod, Gömör és Kishont k.e.e. vármegye 1938-ban, az első bécsi döntés nyomán szűnt meg, amikor az egykori Gömör és Kishont vármegye legnagyobb része újra magyar terület lett, és ezért a két megyét ismét különválasztották. A közöttük kialakított új határ azonban nem egyezett meg az 1923 előttivel, ugyanis az Ózdtól nyugatra fekvő Hangony, továbbá a ma Ózdhoz tartozó Susa, Szentsimon és Uraj községeket Gömörtől Borsodhoz csatolták. Ez is egy intermezzónak bizonyul, hiszen a második világháború végén kötött fegyverszüneti megállapodást követően ismét az 1938 előtti határok álltak helyre, ezért 1945-ben újrarendezték a közigazgatást, melynek során a két vármegyét immár véglegesen Borsod–Gömör vármegye néven egyesítették. Ez azonban csupán öt éven át állt fenn, az 1950-es megyerendezés során ugyanis néhány Heves megyéhez csatolt község kivételével beolvadt az akkor létrehozott Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe. Kialakult egy állandóság és egészen a rendszerváltásig itt is, mint máshol az országban a tabutémák közé tartozott a trianoni békediktátum ügye. A magyar állam jó viszonyt ápolt a többi szovjet csatlósállammal, így Trianon emlegetése sem tartozott a szalonképes témák közé. Azóta sokan és sokféleképpen foglalkoznak Trianonnal, amely lassan önálló történelmi ággá alakul. Most pedig beléptünk abba a bizonyos századik évbe, így jövőre még inkább napirenden lesz az emlékezete.