Szívügye az állatvédelem a „kutyákkal suttogónak”

Napról napra helytáll egy olyan szakmában, amit sokan férfias, fizikai tevékenységnek tekintenek, és szerinte jobb emberré válunk attól, hogy gazdik leszünk. Interjúnk Tersánszky Lillával.

Honnan jött az ötlet, hogy kutyakozmetikus legyen?

Amint elkezdtem beszélni, máris kutyát szerettem volna. Annak ellenére, hogy az egész családban senkinek nem volt semmilyen háziállata. Már kiscsoportos óvodás korom óta hazavittem a sérült kismadarakat, a kóbor kutyákat. Egy extrém állatszeretettel születtem.

Hogyan talált rá erre a szakmára?

Természetes rutinnak számított anyukámnál, hogy ha az újságosnál járt, akkor nekem mindenképp hoznia kellett egy kutyás magazint. Tizedik osztályos voltam, amikor megláttam egy ilyen magazinban, egy hirdetést: épp kutyakozmetikus oktatást hirdettek Budapesten. Nem volt kérdés, hogy elvégezzem ezt a tanfolyamot! Ezért a gimiben átiratkoztam levelező tanfolyamra, így érettségiztem le. Eleinte még kinevették azt, hogy kutyakozmetikus vagyok, annyira idegen volt abban az időben, ebben a régióban ez a szakma. Aztán belevágtam, és most már 18 éve dolgozom ezen a területen. Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy 18 éves koromban a szüleim tudtak nekem nyitni egy kutyakozmetikát és én azóta ott vagyok.

Miért ilyen keresett szakma manapság a kutyakozmetikusoké?

Mert az emberek java része teljes értékű családtagként, szőrös gyermekükként tekint az állataikra. Bent, az otthonainkban laknak, az ágyunkban alszanak, mindenhová magunkkal viszik őket. Nagyon fontos a higiéniánk érdekében, hogy mindig tiszták és rendezettek legyenek.

Mit szeret a legjobban a kutyákban?

Imádom bennük, hogy sokkal több szeretet adnak, mint az emberek. Hűségesek, hálásak és szeretetteljesek, igazi szeretetgombócok.

Mennyire érti a kutyák nyelvét? Nevezhetjük „kutyákkal suttogónak”?

Akiknek nyitott a szíve a kisebbek, a gyengébbek felé, azok az állatokat is megértik. Számomra ez zsigeri.

Mi történik egy kutyával, ha nem viszik rendszeresen kutyakozmetikushoz?

A hosszú szőrű fajtákat 1-2 havonta muszáj kozmetikázni, mert különben komoly egészségügyi problémáik lehetnek. Szem- és fülgyulladás, bőrgombásodás, bélcsavarodás, amikor a szőrük nincs kifésülve, levágva. Ha a karmaik nincsenek elkopva, vágni kell nekik, különben túlnő, és mindenféle ízületi problémákhoz vezet.

Mi a legnagyobb kihívás a kutyakozmetikai munkában, és miért gondolják ezt sokan férfias szakmának?

Kihívást tud jelenteni egy-egy harapós, hisztis, éneklős, kiabálós, morgós, ugrálós kutyus...Azonban sosem könnyíteném meg a dolgomat azzal, hogy kikötöm, vagy benyugtatózom őket! Számomra fontos, hogy ne okozzak traumát a kis vendégeimnek. Úgyhogy előfordul, hogy a gazda velünk marad, és jelenlétével megnyugtatja a kutyusát. A kutyakozmetikai munka fizikailag egy megterhelő tevékenység az ember számára, hiszen egész nap állni, hajolni és emelgetni kell (a természetellenesen kitekert testtartásról nem is beszélve). Mert erre van szükség ebben a szakmában, miközben nyírom a szőrüket. Fizikai terhelőségét tekintve ez inkább férfi szakma, mint női. Manapság már rengeteg nő és férfi is választja ezt a hivatást.

Milyen érzés nőként helytállni egy fizikailag meglehetősen nehéz szakmában?

Számomra nincs nagyobb boldogság, mint állatokkal foglalkozni egy kreatív tevékenységben úgy, hogy én osztom be a saját időmet. Nyugodtan mondhatjuk, hogy nem dolgozni járok, hanem a hobbimat végzem és bármennyire is klisé, de az álmaimat élem. Motivál, hogy segíthetek a kutyusoknak jobban érezni magukat. Másrészt állatokkal dolgozhatok, ez a lételemem.

Milyen volt az első kutyás kozmetikai munkája? Nagyon izgult?

Rettenetes volt (nevet). Egy ismerős hozta el a kutyáját, egy elkényeztetett, rendetlen és szófogadatlan kutyát, aki ráadásul még harapott is. Egyáltalán nem bírtam vele. Sírva hívtam segíteni anyukámat. Kértem, hogy zárjuk be a kozmetikát, mert soha nem lesz belőlem kutyakozmetikus…A nővéremmel ketten fogták le a kutyát, amíg nyírtam. Azóta jobban alkalmazkodom a nehéz esetekhez. Szerencsére az utána következő vendégek már sokkal együttműködőbbek voltak.

Úgy hallottam, hazaviszi a munkát. Hány kutyája van otthon?

Két mentett kutyussal élek együtt. Egyikük egy 12 éves agárkeverék, akit egy lezárt dobozban találtak Barcika mellett. Hideg infúziót kapott, mert majdnem meghalt a hőgutától. A másik egy 3 és fél kilós, 10 éves palotapincsi keverék Ózdról, akit a gazdái el akartak altatni. Szerencsére mindketten hozzám kerültek, és jól érzik magukat velem.

Egy nap alatt hány kutyus kerül a kezei közé?

Változó. Nem tudok átlagot mondani, mert vállalkozóként szerencsére teljesen a magam ura vagyok. Ezért mindig a saját teljesítőképességem határain belül vállalok feladatokat az adott napra. Mert ezt a munkát kimerülve, stresszesen nem lehet jól végezni.

Milyen eszközöket használ?

Hasonlókat, mint a fodrászok. Én is használok ollót, nyírógépet, fésűt, hajszárítót, viszont vannak olyan eszközök, amik a kutyakozmetikában használatosak. Ilyen például a trimmelőkés, a karomvágó olló, a fülszőrtépő csipesz.

Mit tanulhatunk a kutyáktól, amit tanulság gyanánt akár a saját életünkre is alkalmazhatunk?

Számos pozitív változáson megy át az ember pusztán azáltal, hogy gazdi lesz. Felelőségteljesebbek leszünk. Egyúttal végtelen türelemre teszünk szert egy szőrös kis rosszcsont által. A kutya napi rutinja és nevelése miatt pedig sokkal következetesebbé alakul a szemléletünk. Mert nem lehet, hogy az egyik pillanatban leszidod, a másikban meg simogatod a kutyusod!

Mit jelent számára az állatvédelem?

A szívügyemnek érzem. 18 évesen a független életem öt 1 hónapos kóbor kutyus megmentésével indult. Azóta, civilként nagyon sok kutyust és cicust mentettem az utcáról, és kerestem nekik gazdit. Kapcsolatba kerültem a Miskolci Állatsegítő Alapítvánnyal, a Diósgyőri szurkolók az állatkínzás ellen-el, a Második Esély Alapítvánnyal, a Lyukó Tappancsaival. Ennek a tevékenységnek köszönhetően nagyon sok értékes, jólelkű, állatbarát embert ismerhettem meg, amiért nagyon hálás vagyok!