Ezt csinálták a szakápolók

A magyar ápolók napjává nyilvánította 2014-ben az országgyűlés február 19-ét, ami Kossuth Zsuzsanna születésének napja volt 1817-ben. Ő Kossuth Lajos egyik testvéreként is ismert, és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ideje alatt a tábori kórházak főápolónője volt. A Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház konferenciatermében pénteken tartották meg ünnepségüket, ahol Büdi László megbízott igazgató mondott köszöntőt. 

„Az élet minden időszakában mellettünk állnak az ápolók, akik ott vannak a születésünknél, de a halálunknál is. A személyes és segítő szándékú cselekedetek értékesek. Az igazi ápolói munkát soha nem lehet majd online végezni, és még a mesterséges intelligencia sem tudja majd kiváltani. Elérkezett az egyedi megbecsülés időszaka is. Engem ámulattal tölt el az, hogy ilyen nagyszerű alkotásokat képesek létrehozni küzdelmes mindennapjaik után. Önök pótolhatatlanok” – emelte ki a megbízott igazgató, aki egy idézettel zárta köszöntő beszédét: »Ments meg egy életet, és hős vagy, ments meg százat és ápoló vagy «.”

Nem is tudtak a tehetségekről

Vas Mónika ápolási igazgató elmondta, a magyar ápolók napjához kapcsolódóan minden évben tartanak megemlékezést, amikor a tiszteletüket és köszönetüket fejezik ki a munkatársaiknak. 

„Az eddigi szokásrend szerint mindig valamely emlékhelyen koszorúztunk ezen az ünnepen, most pedig rendhagyó módon, kiállítással és kulturális műsorral emlékezünk meg minden olyan dolgozóról, aki az egészségügyben tevékenykedik. Ahhoz, hogy ennek a szakágnak legyen jövője, megfelelő számú és képzettségű emberre van szükségünk. Fontos tehát, hogy megtartsuk azokat, akik már nálunk dolgoznak, másrészt pedig vonzóvá kell tennünk ezt a pályát” – mondta az ápolási igazgató, aki hozzátette, már meglévő kollégáikról sokan csak most tudják meg, hogy milyen alkotásokra, művészi tevékenységekre képesek.