„A bíró is ember, de függetlennek kell lennie”

A Bírói portrék sorozat évek óta megjelenik a Miskolci Törvényszéken. Idén „Az ember a pulpitus mögött – Bírói porték II.” címmel jelent meg egy új könyv, amelynek bemutatóját pénteken tartották a Miskolci Törvényszéken.

Kutatásokon alapul

A Miskolci Törvényszék idén is sikerrel pályázott az Országos Bírósági Hivatal elnöke által meghirdetett Ráth György Bírósági Történelem és Hagyományápolás pályázatára.

„Az elmúlt évben új irányként archontológiai kutatásokba kezdtünk a törvényszéken létrehozott Múltkutató Csoport tagjaival” – mondta a Boon.hu-nak dr. Tuzáné dr. Papp Szilvia, a Miskolci Törvényszék elnöke. Hozzátette: ez egy országos pályázat, amit az Országos Bírósági Hivatal elnöke hirdet meg. „A témája az, hogy kutassuk a bírósági múltat. Fontos megjegyezni, hogy nemcsak az épített múltat, hanem a bírói életpályákat is” – mondta. Arról is beszélt, hogy ügyszakonkénti bontásban a bíró elődöket mutatják egy beszélgetés keretében. „Interjún és egyfajta portén keresztül tudjuk látni az ő életüket és a sorsukat is” – hangsúlyozta.

Meghatározó alakokról szól

A könyv a második legnagyobb ügyszakot mutatja be, a büntetőügyszakot a bíróságokon.

„Azokat a meghatározó bírókat, akik már nyugállományba vonultak, de a törvényszék ítélkezését a napjainkra kihatóan is meghatározták ítéleteikkel, a velük készített interjúkban mesélnek a saját személyes sorsukról” – ismertette. Arra is kitért, hogy a könyvben olyan érdekességekről is vallanak, mint például a pályájuk alakulásáról, a nehezebb és emlékezetesebb ügyeikről. 

„Arról is sokan mesélnek, hogyan álltak egy-egy ügyfélhez és az ügyekhez és hogyan építették a kollektívát” – mondta. Azt is leszögezte: a könyv nemcsak kifejezetten jogászoknak készült, mert nemcsak a jogról szól. „Bárki, aki szenvedéllyel végzi a saját hivatását az talál benne érdekességet” – húzta alá.

A bíró is ember

A könyv a bírók énjét is részletesen bemutatja. Arról is beszélt a törvényszék elnöke, hogy nagyon régóta foglalkoztatja a szakirodalmat az, hogy egy bíró mennyire tud elvonatkoztatni egy-egy ügy kapcsán a személyes benyomásaitól. 

„Még egyetemista voltam, amikor az emberi lények-e a bírák című követet tanulmányoztuk, ami pont ezt taglalja, hogy ugyanúgy tud-e viszonyulni egy bíró egy olyan ügyfélhez, aki belép a tárgyalóterembe és véletlenül az első pillanatban a nagymamájára emlékezteti, vagy éppen az illata vagy a hangsúlya alapján egy számára kedvezőtlen emlék jön elő az emlékeiben” – mondta. Azt is elmondta, hogy szerinte ez az „elvonatkoztatás” tanulható. 

„Azt a folyamatot tanulni kell, hogy teljesen függetleníteni tudjuk magunkat mindentől, hiszen senki nem így születik, mert mindnyájan emberek vagyunk, de függetlenül és pártatlanul kell ítélkeznünk” – szögezte le. Dr. Tuzáné dr. Papp Szilvia, aki dologi és családi ügyeket tárgyalt, amelyek összefüggenek. 

 – mondta. Hozzátette: annak ellenére, hogy nehéz ügyek voltak számára, és sok gondolkodást és odafigyelést igényeltek, de nagy szeretettel emlékszik rá vissza.