Már harmincöt esztendeje működik a Gömörszőlősi Művésztelep

Máger Ágnes festőművész álmodta meg azt az aktív szellemi életet, ami Gömörszőlőst nyáron jellemzi. Mint mesélte, több mint harmincöt évvel ezelőtt a település polgármestere meghívta Végvári Lajost mint művészettörténészt (Máger Ágnes férje volt – a szerk.) , hogy nyisson meg egy kiállítást. 

„Akkoriban százhúsz lelket számolt a falu, és földműveléssel foglalkoztak. Férjemnek és nekem is azonnal megtetszett a táj, a népi építészet és az emberek mentalitása. Mindebből a csodából jött az ötlet, hogy itt kellene létrehozni egy művésztelepet. Ebben maximálisan partnerem volt a férjem, akivel egészen haláláig együtt dolgoztunk itt nyaranta. Olyan óriási nevek tárlatait vitte oda, mint Kondor Béla festőművész vagy Borsos Miklós szobrász- és éremművész. Havonta nyílt új kiállítás. A művésztelep ötletét a kezdetektől támogatta É. Kovács László polgármester” – emlékezett vissza a kezdetekre a festőművész. 

Nagy történelmi nevek

Gömör nagyon sok komoly művészt adott Magyarországnak: Szinyei Merse Pál, Mednyánszky László, Csontváry Kosztka Tivadar festőket és Tompa Mihály költőt. Ehhez a felsoroláshoz járult hozzá Máger Ágnes is a művésztelepen tanulókkal. „Járt nálunk Horváth Kinga is, aki ma már elismert képzőművésze Miskolcnak. A Felvidékről érkező fafaragó Nagyferenc Katalin testvérével emlékoszlopot állított a gömörszőlősi tanítóknak. Mert a 80-as évek végétől már külhoni magyar gyerekeket is hívtam, Felvidékről, Erdélyből, akik nagyon sokat jelentettek, mert tiszta forrást hoztak, amiből táplálkozhattak, gazdagodhattak az én növendékeim. Ez egy szellemi, művészeti eszmecsere volt. A foglalkozások egyénre szabottan alakultak, volt, aki csak rajzolt, más meg különböző feladatokra reagált, például bizonyos motívumokat keresett, olajat vagy éppen akvarellt használt. Reggelente, mikor még nem volt nagyon meleg, kimentek dolgozni, délben, ebéd után csendes pihenőt tartottunk, majd folytatták a munkát. Minden este korrektúra volt, ami azt jelenti, hogy az aznap készült munkákat kiteregettük, rácsodálkoztunk az alkotásokra, megbeszéltük, mit kell javítani, mit kell elhagyni” – mondta a képzőművész. 

Az alkotás lendülete vitte őket

A Gömörszőlősi Művésztelep létrehozója elmondta, teljesen önellátók voltak. 

„Eleinte én főztem, majd Zsófi lányom. (Végvári Zsófia látványtervező – a szerk.) Jópofa volt két rezsón elkészíteni az ebédet húsz főre. Nem volt komfortos, de élveztük, az elején még sátraztunk is. Én nagyon sokat szobrászkodtam ott, mert éppen arra az időszakra esett, hogy Sümegre készítettem portrékat. A kéktúra útvonal átmegy a településen, így egyre több turista jött, akik beköszöntek nekünk, megpihentek körünkben. Aktívan belefolytunk a falu életébe, sokszor mentünk ki segíteni az időseknek, például kapálni. A templom kazettás mennyezetét is restauráltuk. Kértem a gyerekektől, hogy ha bemennek egy portára, akkor rajzolják le az ott lévő épületeket, szerszámokat, szekeret, lovat. A házban élőket is megörökítették, közben beszélgettek a régi időkről, amiket le is jegyeztek. A két hét alatt, amíg ott voltunk, egy körülbelül húszoldalas újságot is összeraktunk, mégpedig fénymásolással. Begépeltünk egy történetet, sokszor nagyon komoly néprajzi írások születtek. Megszerkesztettük egy nagy lapra, és belekomponáltunk rajzokat. Az újságot a gyerekek emlékbe haza tudták vinni. Záráskor kiállítást rendeztünk a megalkotott képekből” – idézte fel a történteket. 

Fontos az értékek megtartása 

Máger Ágnes úgy nyilatkozott, az egész művésztelepi ottlétüket a jó hangulat jellemezte. „Hasznos időtöltés volt, tele alkotással és feltöltődéssel. Több mint négyszáz gyerek vett részt, voltak olyan visszatérők is, akik több mint tíz éven keresztül jártak a művésztelepre. Sok ház, amit lerajzoltunk, már nincsen meg. Az É. Kovács család nagyon sokat tett Gömörszőlősért, és hogy az ott lévő népi kultúra és építészet eredeti formájában megmaradjon. Ma már olyan felnőttek járnak a művésztelepre, akik professzionális amatőrök, ha szabad így fogalmazni. Ez ma már csak egy baráti együttlétet takar, ahol nincsen semmi kötelezettség, mindenki úgy osztja be az idejét, ahogyan neki tetszik, miközben az én korrigálásomat megkapják. Továbbá kirándulunk, gombázunk, főzünk, beszélgetünk. Mindig hívunk vendégelőadókat, nemcsak a képzőművészet területéről, hanem akár egyházi méltóság személyében. Végül összművészeti művészteleppé váltunk, mert kapcsolódott hozzánk népzene és néptánc is. Akik lediplomáztak, eleinte még részt vettek az egész táborban, de utána már csak látogatóba jöttek. Pár évvel ezelőtt még egy olyan találkozót is tartottunk, ahova azok a régi növendékek hozták el családjukat, akik itt lettek szerelmesek egymásba” – mondta a festőművész. A művésztelepről készített filmet a Putnok Városi Televízió, ami megtalálható a közösségi oldalon és a honlapon is, Műterem a kakasvári csűrben címmel.