A lecsótól a lepcsánkáig

Akik vonattal érkeztek a Furmint, fröccs, lecsó elnevezésű fesztiválra, csak pár tucat lépést kellett megtenniük, hiszen a népszerű rendezvénynek mindig a sínekkel párhuzamos utca ad otthont.

A világ legjobbja  

Mindenki félt: a szakácsok, a borosgazdák, a vendégek és az arra vetődők egyaránt féltek a záportól, de ezt megúszták. Hétágról sütött a nap, estig nem jött az égi áldás, így hömpölygött a tömeg és volt minden, ami szem-szájnak ingere.

– Én színesítem a palettát – mondta Tóth Tamás, majd hozzátette: – A tárcsán lepcsánkát sütök: van krumplis, tökös, halas, hagymás, de ezt tetszés szerint lehet fokozni, lehet bele reszelni cukkinit, patisszont, karalábét, miként a fűszerezésük esetében is szabad a gazda.

Egy házzal odébb Osváth János (balról a harmadik, sárgában) és sportbarátai „őrült” mennyiséget kavargattak a hatalmas bográcsban.

– Kétféle kolbászt, füstölt szalonnát és húsz kiló paprikát, paradicsomot, hagymát és fokhagymát tettünk bele – vette át a héttagú csoport csapatkapitánya. – Csípős paprikát azért nem tettünk bele, nehogy valakinek ezt ne bírja el a gyomra, továbbá tojást sem rakunk a végén a fazékba. Csak úgy mondom, hogy mi gyártjuk a világ legjobb lecsóját, aztán természetesen száraz borokkal fogjuk leöblíteni.

A Szőlőskert Kulturális Egyesület, a Főnix Női Vállalkozók és a Tokaji Önkéntes Tűzoltó Egyesület hármasa egy csapatba verődött. A tizenöt jelenlévő „karnagya” Alföldi Andrea, közéleti magazinjuk főszerkesztője volt, ő fogta össze a hölgyeket.

– Főzés, humor, kacagás, éneklés, mulatás, barátság, vendégszeretet, ezek a jelszavaink – közölte széles mosollyal és hozzátette: – Csak azt csináljuk, amit a civil szervezetektől joggal vár el a közvélemény.

Az eseményre kinyitottak és megteltek a pincék, kár, hogy évente csak egyszer van ilyen remek fesztivál a tokaji pincesoron.