Fotós és gitáros koncertfotói az Ifiházban

A kiállító így ajánlja tárlatát: „A zene már gyerekkorom óta a mindennapok része. Az, hogy idáig eljutottam, igazából édesanyám húgának és Angus Young-nak köszönhető. Előbbinek volt egy lemezjátszója, amin rongyossá hallgattam az akkori korok tánczenei előadóit; az utóbbit pedig a mozikban játszott „Let there be rock” című AC/DC koncertfilmben láttam először, és még vagy tízszer. Akkor dőlt el, hogy gitározni akarok.
A komolyabb fotózással először a ’80-as évek végén, a győri műszaki főiskola fotóklubjában kezdtem barátkozni, de ez a történet egy tekercs filmnél véget ért, mert tönkrement a klubegyetlen fényképezőgépe. 

A következő lökést a digitális fotózás megjelenése adta, a 2000-es évek elején kezdtem igazán komolyan fotózással foglalkozni, pályázatokon indultam, tagja voltam a Miskolci Fotóklubnak, önálló és klubszintű kiállításokon szerepeltek a fotóim. Ebben az időszakban kezdtem nagyon sok évnyi kihagyás után újra zenélni, és ez a két dolog kezdett szép lassan egybeforrni. Rendkívül izgalmas dolog megtapasztalni, hogy milyen érzés a kamera két végén előfordulni. Nem tartom magam igazi koncertfotósnak, a dokumentumfotózás része kevésbé érdekel a műfajnak. Sokkal jobban szeretem észrevenni, megmutatni az embert, aki a csillogás, füstfelhő mögött áll, esetleg egy sötét kocsmában gitározik húsz embernek. Így ezek a fotók talán nem is igazi koncertfotók, hanem zenészportrék, úgy ahogy én látom őket."