Karácsony, egykor

2022.12.24. 11:00

Korán gyúlnak a csillagok

Milyen olvasnivalót kínált karácsonykor az Észak-Magyarország? A lap 1972. december 24-i számából idézzük Lévay Györgyi máig szívet melengető riportját.

A Bükk

Fotó: ÉM

Az utak ráncosra fagytak, a fák csipkés-fehérek a dértől, a levegő tiszta, hideg. Fekete-fehér a kép, és jól illenek bele a haragoszöld fenyők, a piros csipkebokrok. 

A Feketesár-bérc tövéhez simuló házikó kéményéből magasra száll a füst. Száraz, tiszta időt jelez. 

A ház „udvarán”, a Bükk-fennsík tisztásán két pajkosan haragos kiskutya riogatja a látogatót. A háziak nem reagálnak. Ezek a kölyökfoxik még a madarat is ugatják, ha ember jön, azt meg nemhogy elriasztják, hanem egyenesen a házba terelik. 

A ház hívogató. Rózsaszín függönyei vidám kis fészket sejtetnek, amelyet mesebeli erdőlakók, esetleg jóságos öreganyó teremtett. Hát nem éppen öreganyó, hanem kedves arcú, ízig-vérig mai lány nyit ajtót. Kezén gézkötés. 

– Nem, nem találkoztam se vadmacskával, se vaddisznóval. Ez bizony, közlekedési baleset volt. A vonat ablaka ablaka a tettes. Az utazás a munkámmal jár – mondja.

Péter Kata az Erdészeti Tudományos Kutatóintézet külső munkatársa. Munkahelye az erdő, feladata, hogy megállapítsa, milyenre nőnek a fenyők Nyírmártonfalván, Gáton. 

– Milyenre nőnek ott?

– Nem ilyen szép sudárra, mint nálunk.

Édesapja, Péter István erdésztechnikus, erdőművelő kissé irigykedve örül Kata szerencséjének: 

– Minden erdész szeret kísérletezni, megfigyelni, de sajnos, kevés rá az idő. Katának ez a foglalkozása.

Kata tehát jól választott, most a tavasszal érettségiző Gittáért szurkol a család. Ő – mint mondják – könnyebben vesz búcsút az erdőtől, nem mintha ez baj volna, de szokatlan lesz egy kicsit. 

– Gitta is szereti az erdőt – meséli Kata. – Kiskorunkban, alkonyatkor kijártunk a fák közé, és megszámoltuk a vadakat. Egy-egy este tizet, tizenötöt is láttunk. Akkor ez volt a legkedvesebb szórakozásunk.

– Később?

– Később? Mint minden lányé. A könyvek, a zene, a tánc. Nagyon szeretjük, ha barátok jönnek hozzánk. A karácsony, a szilveszter sehol sem lehet ilyen vidám, mint Feketesáron. Kialakultak a hagyományaink. Szép, nagy a karácsonyfa, amit Gittával díszítünk. Vacsorára kocsonyát kapunk édesanyától. Szilveszterkor elmaradhatatlan a gesztenyepüré, a tejszínhab. A ház sarkánál van egy szép kis fenyő, arra színes gyertyákat rakunk. Az ablakon szűrődik be a sokszínű fény. Éjfélkor kinyitjuk az ablakot, és a fenyő alatt hallgatjuk a Himnuszt, ott koccintunk az új évre.

Kata mesél. A vidám emlékek mosolyt csalnák édesapja arcára is, aztán mindketten elkomorodnak. 

– Anya – szólal meg Kata.

– Igen, a feleségem kórházban van. Operálni kell. Nagyon nehezek ezek a hetek. Ha ő nincs itt, nem igazi az otthon, nem elég meleg. Karácsonyra hazajön, s ezért dupla öröm lesz nekünk a karácsony.

Otthont teremtő kezét értékek dicsérik ebben a házban. Tíz esztendeig járta a falvakat, s a család jó barátait, ismerőseit látogatva népi kerámiákat gyűjtött. Kétszázhatvan színes tányér, köcsög az eredmény. Műértésre, igaz hagyományápolásra valló gyűjtemény. Az elkallódástól megmentett tárgyak, hiszen a divat 1960-ban még nem jutott el a Bükk-fennsíkig. 

Fekete, fehér, kék, sárga alapra hímzett tardi mintás garnitúrák, háziszőttesre hímzett surcok. Megannyi érték. Akik látták, 10 ezer forintot ígértek egy-egy garnitúráért. De nem eladók. Kellenek az erdészlakban, s kellenek majd Kata, Gitta lakásába. 

Kata is ilyen lakást szeretne majd magának, mint az otthoni. Erre minden reménye megvan, a fiú, akivel karácsonykor eljegyzést ülnek, erdész. 

– Szeretnénk mi is a Bükkben élni.

Pedig a bükki élet nem olyan egyszerű, mint amilyen szép. A legközelebbi szomszéd két kilométerre lakik, a tél hathónapos, a hóréteg 120 centis szokott lenni. Az ivóvizet hordóban hozzák, az áramot aggregátor fejleszti, s itt nem kuriózum a petróleumlámpa. A bolt, a patika Egerben van, 42 kilométernyire. A krumplit itt akkor töltik, amikor másutt már virágzik, a borsó késő ősszel hozza csenevész termését, s a szilva sem érik édesre. A rózsán kívül szinte semmi sem szereti a 900 méteres magasságot. Rózsa viszont bőven terem. 

Csipkés-fehérek a fák, a csipkebokrokon fényesre fagytak a piros bogyók, a fenyők magas koronái fölött korán gyúlnak a téli csillagok. Karácsony van a Bükkben.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában