Rákóczi után mi is időztünk az ősi hársnál

Valamikor az 1600-as évek elején-közepén ültethették azt a hársfát, amely Sajósenyén, a Máriássy-kúria mellett áll. (A kúria már mellé épült 1785 és 1795 között.) Már egészen nagy árnyat adhatott akkor is, amikor II. Rákóczi Ferenc arra járt az 1700-as évek elején, és megpihent az árnyékában 150–200 főnyi seregével. A legenda szerint a délelőtti órákban érkeztek és foglalták el a település közepén lévő árnyékos területet, és mintegy 50–100 méterrel távolabb ütötték fel sátraikat és főzőüstjeiket. Azért hihették a sajósenyeiek, hogy a lovasok több napra is tervezték ottlétüket, mivel több vadat is megfőztek. A falu elején lévő Diós-patakban mosdatták, csutakolták lovaikat és frissítették fel magukat. Hirtelen valami zavaró esemény jöhetett közbe, mert a kora esti órákban rövid időn belül felszedelőzködtek, és az ételekkel teli üstöket hátrahagyva elvágtattak. Az akkori sajósenyeiek örömére, mert jól belakmározhattak. A senyeiek évszázadok óta szeretettel gondolnak Rákóczira és csapatára.

Átmérője öt méter

A történetet az Év fája verseny honlapján találtuk, mert Sajósenye büszkeségét néhány éve nevezte az önkormányzat a versenyre.

A fa egyébként amellett, hogy 350–400 éves, 20 méter magas, törzsének kerülete 5 méter, és mondják, gyökere a 40 méterre lévő kútban is megtalálható.

A napokban Sajósenyén jártunk, és megcsodáltuk a hatalmasra nőt, pompás fát. Nem túlzunk, különös energiát éreztünk a közelében, mintha hihetetlen nyugalmat árasztana magából a matuzsálem. Érdemes megláto­gatni.

(A borítóképen: A famatuzsálem itt még messziről)