Rövid idő után még megvan a motiváció

Mintegy tizenöt százalékra volt tehető a 15–34 év közötti nem dolgozó fiatalok száma a járvány előtt. Miközben a foglalkoztatottság folyamatosan növekedett az elmúlt években, felmerül a kérdés: mi a probléma.

Az #énjövőm program a fiatalok munkaerőpiaci elhelyezkedését segíti. Az elmúlt években több mint 9000 álláskereső fiatalnak segített, összesen több mint 80 személyes képzéssel az ország legkülönbözőbb pontjain, több mint 20 szakképzett tréner bevonásával – kapott tájékoztatást lapunk.

Nincs jövőképük

A téma kapcsán az egyik legfontosabb kérdés, hogy mióta áll fenn a munkanélküliség. A rövid távon munkanélküliek esetében a munkatapasztalat még nem évült el, és jellemzően a motiváció is erős: ők azok, akik kevesebb mint egy éve munkakeresők, és a veszélyeztetettségi skála közepén helyezkednek el. Szintén ide tartoznak azok a jelenleg munkanélküli, álláskereső fiatalok, akik a koronavírus-járvány ideje alatt veszítették el az állásukat, de akiknek egy része vélhetően gyorsan újra munkát talál majd a gazdaság újraindításakor.

A hosszabb távon munkakeresőknél viszont éppen az említett motiváció és elévülő munkatapasztalat az, ami hátrányt jelent. A jövőkép hiánya hosszú távon negatívan hat az álláskeresőkre, miközben a munkatapasztalatuk, képesítésük is egyre kevésbé lesz releváns.

Az #énjövőm programban azok a fiatalok is megjelennek, akik az útjukat keresik, vannak ötleteik, de nem tudják, hogyan valósítsák meg azokat. Ők képezik az álláskeresők azon csoportját, akiknél folyamatban van, hogy munkába álljanak, a tanulmányaikat folytassák, vagy épp a saját vállalkozásuk elindításán dolgoznak. A veszélyeztetettségi skála legjobb helyén állók számára ugyanis sokszor csak egy kevés hiányzik ahhoz, hogy ötleteiket sikerre vigyék, tudtuk meg a program kapcsán.

(A borítóképen: Közösen gondolkodnak)