Barbara terhesen kapott agyvérzést

Tamás-Szabó Barbara, a DVTK röplabdázója 25 hetes terhes volt, amikor agyvérzést kapott. Rettenetes hetek következtek, a rengeteg kérdés, mi lesz most. Szerencsére a sportoló rendbe jött, ma már újra röplabdázik, a kislánya pedig 9 hónapos.

– Otthon voltunk a férjemmel, éppen ebédeltünk. Fokozatosan történt, először csak végtaggyengeséget éreztem, de másnap már nem tudtam lábra állni. Mentő vitt be a kórházba, ahol kiderült, agyvérzés – mesélte lapunknak Barbara, aki ebben az évben lett 29 éves.

Intenzív osztályon

Az agyvérzés miatt a mozgatóközpontja sérült, ezáltal a bal oldala lebénult. A lába teljesen, a keze 70 százalékban. A kórházban rögtön az intenzív osztályra került, itt eszméletvesztéssel járó epilepsziás rohamot is kapott. Négy hetet töltött kórházban, fürdették, pelenkázták, katéterezték, és természetesen állandóan ment az infúzió.

– Azt hiszem, két hét után ülhettem fel az ágy szélére pár percre, de körülbelül olyan érzés volt, mintha egy maratont futottam volna le. Aztán a kis barátommal, azaz a járókeretembe kapaszkodva gyakoroltuk az ülésből felállást, majd egy-két lépést, végül a járást a folyosón. Hál’ istennek nőgyógyászatilag nem jelentett problémát ez az egész, épp akkor kezdett mocorogni a pocakomban Zora. Minden egyes nap sírtam. Sírtam, hogy fogok-e járni újra. Ha igen, akkor járókerettel vagy bottal? Zokogtam, hogy Zorát hogy fogom szoptatni, ringatni, tologatni a babakocsiban. Zokogtam, hogy fogok vele játszani, fogócskázni. Lelkileg borzasztó fájdalmakat éltem át.

De nagyon-nagyon elhatároztam magamban, hogy én pedig nem maradok így! Újra írni, járni, és ha úgy alakul, még futni is fogok! Csak ez lebegett a szemem előtt – sorolta Barbara.

Megszületett Zora

Karácsony előtt engedték ki a kórházból, majd eljött a február 22-e, amikor programozott császárral, altatásban világra jött a kislánya.

– Ő adott nekem erőt abban a borzasztó időszakban. Ha ő nincs, nem tudom, hogy bírom ki – teszi hozzá.

Most, egy év múlva pedig szinte teljesen rendbe jött. Több orvosi és MR-vizsgálat is ezt bizonyította. Edzésekre jár, úgy, mint az agyvérzés előtt, a kislányára pedig ilyenkor a férje vagy a szülei vigyáznak.

– Nem mondták az orvosok, hogy vigyáznom kell, de az biztos, nem úgy élek, mint Zora születése előtt. Van bennem azért félelem, mert nem tudhatom, hogy nem történik-e meg újra, de annyi előnyöm van, hogy most már ismerem a tüneteit. Óriási megkönnyebbülés, hogy felépültem, sokszor az járt a fejemben, hogy mi lesz, ha csak bottal vagy járókerettel tudok majd közlekedni. Boldog vagyok, és hálás mindazoknak, akik a nehéz napokban segítettek nekem – mondta végül Barbara.