Bejártuk a régi LKM irodaházat

„Nem szeretnétek esetleg megnézni az LKM központi irodaházát belülről?” – a kérdést Sáfrány Gy. József ügyvéd néhány hete szegezte stábunknak, mi pedig azonnal igent mondtunk. A lokálpatrióta ügyvéd visszatérő segítője az Északnak: mesélt már a 10-es honvéd gyalogezredben szolgált nagyapjáról, Sáfrány Gyula Józsefről olvasóinknak, máskor pedig hatalmas, miskolci képeslapgyűjteményéből bocsájtott a lapunk rendelkezésére bő egy tucattal.

2017-ben pedig szintén az ő segítségével juthattunk be az akkor éppen eladósorban lévő Vasas Művelődési Házba. Hasonló túrára indulunk most a Vasgyári úton található nyolcemeletes irodaházban.

A kocsiból kiszállva az egykori 1-es hivatalházat nézzük – már, ami látszik a szebb napokat is látott épületből. Mellette található a jellegzetes zöld színű irodaház. Az alatta lévő kapun is be lehetett jutni egykor a gyárba, az elmúlt években pedig a Factory nagyobb programjaira vezetett erre az út.

Az irodaház előtt emlékmű hirdeti: „1977. XII. 30-án először csapoltak évi 1.000.000 tonna acélt az LKM acélművében.” Persze, ezt már csak azok tudják elolvasni, akik észreveszik a megnőtt fák takarásában, és még hajlandók is bemászni a fénykorán már túlhaladt alkotás elé.

Időutazás

A főbejáraton belépve mintha a múltba csöppennénk: a porta üvege, a berendezések és a falon található mozaikcsempe, valamint az abból kirakott képzőművészeti alkotások is az eredetiek. Az első emeletre felérve inkább iskolában érezzük magunkat, mintsem irodaházban, néhány sorral lejjebb majd a miértre is fény derül.

– Az 1960-as években épült acélvázas, nagyteres irodaház volt az LKM központi irodaháza, a vezérigazgatóság itt, a hivatalházban volt mellettünk. Ebben az épületben volt az adminisztráció, munkaügy, jogi osztály, hivatalnokok hada dolgozott benne – kezdi Sáfrány Gy. József, a tulajdonos ügyvédje.

– Az épület a kilencvenes évek közepéig töltötte be eredeti funkcióját, akkor egy budapesti cég vásárolta meg az ingatlant – mondja Sáfrány Gy. József –, most egy jogi személy a tulajdonosa.

A kétezres évek óta több iskola is működött az épületben – ilyen volt a Szent Benedek Általános Iskola, Középiskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium Miskolci Tagintézménye vagy a Gubody Ferenc Szakképző Iskola gyakorlati képzőhelye is.

– Ekkortájt korszerűsítették az épület egy részét. Minden olyan funkciót beépítettek, melyek tűzvédelmi és egyéb szempontból szükségesek egy mai, modern irodaházba, az első néhány emeletet pedig részben fel is újították – sorolja az ügyvéd.

Iskola is, irodaház is

Valóban: a mosdók teljesen korszerűek, az egykori irodák pedig összenyitva, tanteremként tekintenek ránk, némelyikben még a padok és a tábla is megtalálható. Minket azonban nem csak a közelmúlt érdekel, alkalmi útikalauzunk pedig készségesen megmutatja az „érintetlenebb” emeleteket is.

Az idő vasfoga sok helyen ott hagyta nyomát, fura képet mutat a részben már átalakított épület. A hetedik emeleten viszont igazi kincsekre bukkanunk: lakkozott, lambériaborítású ajtó, rajta a felirat: tanácsterem. Kíváncsiságból bemegyünk, és nem csalódunk: egy hamisítatlan múltrendszerbeli tárgyaló áll előttünk. Olyan, amiben – korabeli bútorzat beszerzésével – lazán leforgathatták volna az éppen a napokban véget érő, és amúgy nézettségi rekordokat döntögető minisorozatot, a Csernobilt. A magyar retrót csak fokozza az egyik sarokban heverő, több évfolyam precízen lefűzött Rakéta regényújság. Merthogy a tanácsterem egyben irat- és könyvraktár is volt.

Az emelet másik szélén egy félig még berendezett irodacsoportot találunk.

– Itt, a középső szobában ülhetett a titkárnő a beépített szekrénnyel szemben, balra a főnök, jobbra meg minden bizonnyal tárgyaló volt – mondom. Hümmögnek a többiek is: bizonyára így lehetett. Még a tetőre is felkéredzkedünk: a látvány igazán különleges, gyakorlatilag Miskolc minden arca – a vasgyári múlt, az Avas, a Komlóstető, a DVTK-stadion, a zöld Győri kapu – egyszerre, egy időben látható.

Szálló lehetne

Sáfrány Gy. József elmondja, korábban kollégiumot is terveztek az épületbe, ma viszont már inkább megválna tőle a tulajdonos.

– Ma már csak egy-két bérlő van az épületben, viszont a tulajdonos szerint ilyen jól megközelíthető helyen vétek parlagon hagyni egy ekkora épületet. Diák- vagy munkásszállásnak még ma is kiváló lehetne – vélekedett az ügyvéd.