A sokféleség szépsége

Miskolc - Minden szerepben megtalálja a kedvelt mozzanatát.

Próba után, előadás előtt – végül is mikor máskor – beszélgettünk Varga Andrea színművésszel, a Miskolci Nemzeti Színház társulatának tagjával. „Az évadban sok szereppel van a színpadon és az életben is van feladata bőven…” – vetettük fel.

– Ha az embernek gyermeke születik megtanul – az addigitól is jobban – egyeztetni, hogy minden jól működjön, mindenre jusson elegendő idő – mondta Varga Andrea. – Ezt nincs mese, meg kell tanulni.

„Sikerül?” – kérdeztük.

– Igen, muszáj akkor is, ha áldozatot kell hozni hozzá nyilván elsősorban magamtól, mint például éjszaka főzök vagy készítek a mézeskalácshoz masszát, amit másnap kisütünk – folytatta Varga Andrea, majd hozzátette: – Emellett a jótékonysági fellépéseket is fontosnak tartom, mert mi színészek így tudunk támogatni jó ügyeket. Dallal, énekkel, verssel, tánccal meg tudjuk szólítani az embereket, hogy segítsenek, és ezt meg kell cselekedni nemcsak karácsonykor, ünnepekkor, hanem bármikor.

Ezután „visszatértünk” a színpadra, hiszen a közelmúltban volt a Jóembert keresünk című darab bemutatója, melyben Ma Funé, a feleség szerepét alakítja Varga Andrea.

– Az előadás nagyon jól sikerült mindenkinek tudom ajánlani mert félelmetesen aktuális és elgondolkodtató darab – mondta a színművész. – Főszereplőnk Láng Annamária zseniálisan viszi végig az előadást. Megmondom őszintén, alaposan megdolgoztam a próbákon, hogy az általam alakított „lepattant” karaktert megvalósítsam.

Mindegyik más

Arra a kérdésünkre, hogy számos darabban szerepel, van-e köztük kedvenc, azt válaszolta Varga Andrea: „Ezen még nem gondolkodtam, de mindegyikben megtalálom a kedvelt mozzanatomat, részemet. Ezek lehetnek partnerek, élveztem, ahogy kialakult a mű a próbák alatt, vagy például Rusznyák Gáborral az Édes Annáig még nem dolgoztam együtt. Egyébként jól esik ilyen sokfélét játszani, hiszen minden karakter más, mindnek más a lelki világa, így mást kell adnom magamból. Például a Félőlény gyermek darab is erős kihívás, mert az ő figyelmüket nem könnyű lekötni, rögtön jeleznek, ha valami nem oké. Az Édes Anna meg egészen más koncentrációt igényel, hiszen szinte végig színpadon vagyunk, együtt pulzál az egész darab.

Arra a felvetésünkre, hogy szemmel láthatóan jól érzi magát, azt felelte Varga Andrea: „Nincs időm unatkozni, ez a pálya ezzel jár. Gondolkodni, teljesíteni kell, ráadásul én azon vagyok, hogy folyamatosan tanuljak és mindezek együtt működnek jól. Meg aztán nem vagyok egy feladó típus, mert nem lehet, és mindig van miért előre menni, mert jönnek a pozitív visszajelzések a közönségtől, a kollégáktól és a családomtól.”

PA