Ne becsüljük alá a közösségek erejét

Miskolc - Rákérdeztek az avasiaknál: miként lehetne jobbá tenni az életüket, s ehhez ők mivel tudnak hozzájárulni. Interjú: Sélley Andrea közösségfejlesztővel.

Október végén ünnepelte fennállása negyedik évfordulóját az Avasi Közösségi Kávézó. A városnyi méretű lakótelep II. ütemben található létesítmény deklaráltan nem hétköznapi kávézó, hiszen komoly közösségfejlesztő munka színhelye a kezdetekről fogva.

A miskolci önkormányzattól még egy évig bérelheti díjmentesen a helyi lakosok számára megkerülhetetlenné vált közösségi teret a szakmai munkát koordináló Dialóg a Közösségekért Közhasznú Egyesület.

A szervezet elnökével, Sélley Andreával beszélgettünk a kitűzött célokról, az eltelt négy év eredményeiről és arról, mit nyújthat a jövő.

A miskolci önkormányzattal öt évre kötöttek használati szerződést az Avasi Közösségi Kávézónak otthont adó épületrészre. Ez azt jelenti, hogy egy év múlva vissza kell adni a kulcsot?

Öt évre szól ez a szerződés, viszont egy időkeret nélküli, hosszú távú konzorciumi megállapodás része. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a jezsuita rend és a Dialóg Egyesület a tagjai az együttműködésnek, amelyben mi szociális- és közösségi munkát vállaltunk. A szakmai rész folyamatos, azonban Miskolc közgyűlése minden év februárjában határoz ennek a „Megújulás-jelenlét az Avasi lakótelepen” elnevezésű projektnek az éves költségvetéséről. A döntés előtt nincsen közös egyeztetés az önkormányzattal, ahol az igényeket, lehetőségeket közelíteni tudnánk egymáshoz. Ez a hiátus magában hordozza, hogy nem tud kiteljesedni a közös munka. Hogy a haladás veszélyben lenne, az túlzás. Ugyanakkor minden év végén azzal a problémával szembesülünk, hogy nehezen tudunk tervezni, mert nem látjuk, milyen költségkerettel dolgozhatunk majd. Mindig vannak új fejlesztési irányok, igény az eredeti megállapodásban lefektetett elvek felülvizsgálatára, de ezeket a kommunikáció hiánya miatt nem tudjuk egyeztetni. Mindezek ellenére, mi januárban mindig elkezdünk dolgozni.

Az Avasi Közösségi Kávézó csupán nevében kávézó, a forma igazából keret a közösségfejlesztési folyamatokhoz. Mit takar ez a szakmai munka, amit említett?

A fejlesztési irány az, hogy a helyi lakosok minél több közösségi megoldást generáljanak. Ez azt jelenti, hogy a lokális problémákra, igényekre az ottani emberek összefogásából szülessen meg a megoldás. Így élhetőbb lesz az életük és társaik is lesznek benne. Ez a mindenkori célunk: a közösségfejlesztés módszerével aktivizálni az egyéneket, akik egy idő után ráéreznek arra, hogy maguk is tehetnek a sorsuk javítása érdekében, nem mindig egy külső szereplőtől kell várni a megoldást. Nyilván nem tud mindent megoldani egy helyi lakos, de ha összefog a közösség, akkor elég sokat el tud érni…

Miért fontos, hogy helyi szinten helyi megoldások szülessenek?

Alaptételként szokás emlegetni: az ember általános „egészségéhez” az is hozzá tartozik, hogy cselekvő legyen. Nagyon fontos az olyan készségeknek a fejlesztése, amiket nem az iskolapadban ülve sajátítunk el, mint a szociális, a kommunikációs, vagy az együttműködési tulajdonság. Egyéni szinten is változó, hogy ezeket ki mennyire tudja fejleszteni. Közösségben – amit tekinthetünk a társadalom kisméretű modelljének – még kevesebb alkalom nyílik erre. Márpedig mindezek a társadalomban való létezés feltételei. A legtöbb embernek feszegetnie kell a határait, ki kell lépnie a komfortzónájából, hogy a társadalom teljes értékű tagjává váljon, aminek helyes működéséért tenni az ő feladata is.

Ezt a munkát már a kávézó ajtajának megnyitása előtt is elkezdte a Dialóg Egyesület. Ennek a közösségi tér tulajdonképpen már egy eredménye.

Jövőre lesz 10 éve, hogy elkezdtünk az Avason dolgozni. 2009-ben még források nélkül, önkéntesen álltunk neki a munkának, 2012-től van ehhez támogatásunk, ami lehetővé tette az elmélyültebb fejlesztő folyamatokat. Anno egy hosszú távú projekt terve formálódott a fejünkben, amit nem a források generáltak, hanem a helyiek igénye a változásra. Ez lett az Avasi Közösségfejlesztési Program, ami apránként, a közösség különböző szükségleteire alapozva építkezett.

Hogyan vezetett mindez az Avasi Közösségi Kávézó megnyitásához?

Ez nagyon izgalmasan alakult, mert a munkánk eredményei, stabilitása idővel látszódni kezdett. Egyfelől helyben, másrészről pedig a nyilvánosság felé is. Harmadrészt, mi rendszeresen írásos javaslatokat fogalmaztunk meg a miskolci önkormányzat felé. Közösségi felméréseket végeztünk a helyi emberek problémáiról és igényeiről, azonban ez nem csupán panaszfelmérés volt. Rákérdeztünk arra is, miként lehetne jobbá tenni az életüket, s ehhez ők mivel tudnak hozzájárulni? Ezek között visszatérő vágy volt, hogy legyen az Avason közösségi tér. Ezt mi kéretlenül továbbítottuk az önkormányzat felé, mellékelve, hogy a Dialóg Egyesület vállalja az ehhez szükséges közösségfejlesztő munka biztosítását. Hiszen egy közösségi tér nem ér sokat szakmai háttér nélkül. Ez tölti meg tartalommal, a helyiek kezdeményezéseivel a helyet, és közben a szakember erősíti azokat a készségeket, amik miatt ezt az egészet elkezdtük. Kétféle irány közül választhattunk: szolgáltató központ leszünk, ahol egy munkatárs kinyitja reggel, késő délután pedig bezárja az ajtót, vagy a közösségi alapú működés elveit követjük. Mi utóbbiban hiszünk: a helyiekből verbuválódott önkéntesekkel együtt történik a nyitva tartás, a programok megszervezése és lebonyolítása, amihez közösségfejlesztői és közösségszervezői támogatást nyújtunk. Az önkormányzat nyitott volt erre a javaslatra, és a Miskolci Egyesített Szociális, Egészségügyi és Gyermekjóléti Intézménnyel közösen elkezdtük működtetni az Avasi Közösségi Teret, aminek a szomszédságában hamarosan megnyitott az Avasi Közösségi Kávézó.

Mit mutat az eltelt négy év? Tartható ez az itthon szokatlannak tűnő működési elv?

A négyéves munka első szakasza arról szólt, hogy a helyet megismertessük és elfogadtassuk a lakosokkal. Ennek része volt például, hogy közösen rendeztük be, újítottuk fel, beleszólásuk volt mindenbe, hiszen nekik készült. A zongorától kezdve a kávécsészéig minden adomány, aminek nagy részét a helyiek rakták bele. A működési elv valóban szokatlan, és az is időbe tellett, hogy az emberek megértsék ezt – sőt néha még ma is magyarázni kell. Megérteni azt, hogy ebben a kávézóban nem kell pénzzel fizetni a kávéért, hanem valamilyen szívességgel vagy közösségi cselekvéssel lehet viszonozni a gesztust. A kávé csak egy keret: míg lefő és megissza, mi elbeszélgetünk a betérővel, megpróbáljuk e szemléletet megismertetni vele és ennek mentén cselekvésre hangolni. Kézzelfoghatóbb eredmény például az Avasi Paradicsom Közösségi Kert, aminek az alapgondolata a kávézóban született meg. A szervezői közel másfél évig ott üldögéltek és kávéztak, míg kitalálták hogyan hozzák létre és működtessék a kertet. Együttműködések és párbeszéd tere ez, melyek táptalajt jelenthetnek a közösségi cselekvésekhez. Az egyéni felelősségvállalás már elindult, ahhoz viszont, hogy ezt közösségi szintre tudjuk emelni, magasabb fokú partnerségre van szükség a döntéshozókkal, azaz az önkormányzattal. Egy időszakban a Dialóg Egyesület fel tudta vállalni ezt az összekötői szerepet, de egyrészt a végcél az, hogy a helyi közösség képviselje saját magát, másrészt mára úgy alakult, hogy ezek az egyeztetések elmaradtak. Egy másik szinten továbbra is él a jó kapcsolat, hiszen egy zöldítésnél, órafelújításnál vagy lépcsőházi akciónál a lakók megkapják a segítséget – az egyesület kapcsolati hálóján keresztül – a megfelelő szervezettől, azonban a nagyobb volumenű döntésekbe nincsen beleszólásuk. Vegyük például az Integrált Településfejlesztési Stratégiát, amihez az emberek építő jelleggel hozzátennének – nem csupán kritizálnának és véleményt formálnának. Azonban erre nincsen lehetőségük. Az egyesülettel mi nagyon sokat lobbiztunk az önkormányzatnál a közösségi tervezés lehetőségéért, azonban ezek a próbálkozások elakadtak.

Említette, hogy mindezt tanulnia kellett az avasiaknak. Miért nem magától értetődő, hogy így is lehet?

Szolgáltatásalapú rendszerben élünk. Az emberek megszokták: legtöbbször pénzzel kell fizetniük azért, hogy megkapjanak valamit, vagy kliensként, ügyfélként ingyenesen igénybe vehetnek bizonyos alapszolgáltatásokat. Így van ez a gazdasági és az állami szférában is, talán egyedül a civilség kivétel ez alól. A közösségfejlesztő szakma feladata, hogy az ehhez szükséges kompetenciákat – mint a kölcsönösség – fejlessze.

Most, hogy már megalapozott a szemlélet, ami táptalajt ad a közösségi alapú munkának, mi várható az elkövetkező legalább egy évben?

A Dialóg Egyesület missziója töretlen. Túlzás lenne azt mondani, hogy független attól, ehhez milyen források lesznek elérhetőek. Folytatjuk a munkát, és célunk továbbra is, hogy támogassuk a helyi közösségek helyi kezdeményezéseit. A közösségi terek ebben sokat segítenek, hiszen a találkozások, a beszélgetések, az ötletek születésének és kiforrásának helyszínei. Ha ezek nem lesznek elérhetőek, akkor megyünk „vissza az utcára”. Az Avasi Közösségi Kávézóra nézve ez azt jelenti, hogy tovább erősítjük a közösségi működési elvet. A végcél, hogy egy olyan csapat jöjjön létre, ami önálló civil szereplőként az egyesület nélkül is hatékonyan képviseli az érdekeit.

Király Csaba